Erre a hétre is az élet szolgáltatta számomra az aktuális témát. Most a blogomban arról fogok bővebben beszélni, hogy az emberek mennyire hajlamosak tárgyiasítani a velük élő állatot, valamint arról, hogy mennyi téves elképzelés van a munkánkkal kapcsolatban. Hogy pontosan mik ezek, arról bővebben a blogom aktuális részében fogok írni.
Hétfő
Léna helyét nagyon nehezen találtuk meg a menhelyen belül. Ő egy nagyon érzékeny, kedves kutya, aki a fajtársaival kicsit nehezen találja meg a közös hangot. Bárhová is került eddig, mindig annyira a háttérbe húzódott, hogy alig lehetett észre venni. Pont emiatt, hogy ennyire fél minden új kutyától, az új környezettől, egyáltalán nem érezte magát jól sehol. A túl aktív, játékos kutyáktól megijedt, de a csendesebb, nyugodtabb kutyák között sem igazán találta meg a helyét. Arról nem is beszélve, hogy minden nagyon félelmetes volt a menhelyen a számára, még az ajtónyitástól is képes volt megijedni, annyira, hogy inkább ki sem jött az udvarra játszani. Éppen emiatt döntöttünk úgy, hogy beköltöztetjük az előkészítőbe, ahol több hozzá hasonló kutya él. Ők vagy egészségi állapotuk, vagy a mentális állapotuk miatt kerültek ide, itt ugyanis nagyobb a forgalom, jobban rájuk tudunk figyelni, illetve jobban emberközelben vannak, hiszen itt van a dolgozók pihenőhelye is. Léna beköltözött, és rögtön el is foglalt egy neki tetsző fekhelyet. Mi több, délután már elkezdett játszani Bogárral is, aki hozzá hasonló természetű kutyus.
Kedd
A nyárra való tekintettel kicsit óvatosabbak vagyunk az ivartalanításban is. A meleg miatt most csak két lány kutyánk utazott dr. Tímár Endréhez. Nala és Picúr voltak a héten sorosak. Nala azért, mert nemsoká gazdihoz kerül, Picúr pedig hosszabb műtét elé nézett. Neki ugyanis nem csak ivartalanítás, hanem egy lágyéksérv, valamint egy köldöksérv műtéte is volt. Szerencsére mindketten jól viselték a beavatkozást, és most a hűvös betegszobában lábadoznak néhány napig.
Egy igen aprócska termetű kutyus került ma a gondozásunkba, akit a volt gazdik ugyan Lédinek hívtak, de úgy tűnik, hogy nem igazán hallgat rá. Épp emiatt mi a Pöttöm Panna nevet adtuk neki. Elmondásuk szerint ő egy mentett kutyus, aki igen gyakran tett rossz fát a tűzre. Leginkább az volt a gond, hogy a kerítés nem volt akadály a számára, és minden ingerre úgy reagált, hogy kiment az utcára intézkedni. Ezt a környéken élők pedig rossz szemmel nézték.
Ami azt illeti, nekem ezzel a kutyussal személyes ismertségem is van, ugyanis mi gyakran sétálunk azon a környéken, és bizony Pöttöm Panna amikor csak tehette kijött üdvözölni minket, egészen pontosan a két szemem fényéhez érkezett, hogy egy kicsit játszanak. Egy tündéri, ártalmatlan aranyos kiskutya, de valóban nincs semmi keresnivalója az utcán, hiszen könnyen baleset érheti, még akkor is, ha az utcában nincs nagy átmenő forgalom.
Pöttöm Panna tehát mától gazdikereső nálunk. Biztos vagyok benne, hogy hamar el fogja rabolni valakinek a szívét, mert kétség nem fér hozzá, hogy tüneményes kiskutya..
Szerda
Ma a szokásos heti kutyaoltásnak volt itt az ideje. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma kiosztott hét kennelköhögés elleni vakcinát, öt veszettség elleni oltást, valamint négy kombinált oltást.
Csütörtök
El is érkeztem blogom aktuális témájához, az otthon hirtelen feleslegessé vált kutyák témájához. Először is szeretném leszögezni, hogy nem telik el soha hét úgy, hogy valaki ne telefonálna, hogy szeretné valami oknál fogva a saját kutyáját leadni a menhelyre. Most csak és kizárólag azokról a kutyákról beszélek, akik évek óta a gazda tulajdonában vannak, majd gondol egyet, hogy meg akar tőle válni. Az ok ezer féle lehet, de már azon sem lepődünk meg ha nincs oka, egyszerűen csak le szeretné adni, és pont. Mindig aduász a "családi okok miatt" szeretném leadni, aztán mindenki gondoljon amit akar. Ezzel csak az a baj, hogy a saját kutyájuk további örökbefogadási esélyét nehezíti meg, ha nem akar, vagy nem tud semmit elmondani sem a kutyáról, sem a leadás okáról.
Azt azért elfogadja az emberek többsége, és nyilván be is látja, hogy abszolút elsőbbséget élveznek a talált, kóbor kutyák. A gazdától érkező kutyáknak sajnos várólistát kell fenntartani, hiszen nem tudjuk hely hiányában olyan ütemben fogadni, mint amennyire igény volna. Ez nem azt jelenti, hogy nem segítünk, hanem azt, hogy nincs azonnali elhelyezés, várni kell, és amint sorra kerül a kutya, akkor szólni fogunk.
Azt is megérti a legtöbb ember, hogy ezt telefonon egyszerűen el lehet intézni. Ő telefonál, megadja a kutya és a saját adatait, és hívni fogjuk.
Persze vannak azok az emberek, akik azt gondolják, hogy ők mindenki felett állnak, mint a mai látogatók, akik nemes egyszerűséggel kihozták a saját kutyájukat késő délután a menhelyre azzal, hogy most azonnal le akarják adni.
Komolyan vannak olyan emberek, akik a menhelyet vegyesboltnak nézik. Csak jönnek, és azt hiszik, hogy itt mindenki azért dolgozik, hogy az ő problémáját most azonnal megoldja. A kedvenc kérésem az, ha be akarja hozni az otthon valamiért feleslegessé vált kutyát, és cserébe ki akar vinni egy másikat. Egy ivartalanított, chippelt, oltott kutyát, és nem baj ha tanítva van. Már megtanultam nem megdöbbeni az ilyen jellegű elvárásokon, de bevallom, néha nehézséget okoz. Persze az ilyen jellegű megkereséseknél fel sem merül az illetőben, hogy akinek a sorsáról dönt, az egy élőlény, aki érez. Sokszor még egy megunt tárgynak nagyobb becsülete van...
Tehát a mostani vendégeink csak úgy megérkeztek, és akkor telefonáltak, amikor ideértek a menhely kapujába, röviddel zárás előtt. Velük volt a kutyájuk, aki elmondásuk szerint többször megharapta minden ok nélkül az édesapját. Közölték, hogy ők bizony most azért jöttek, mert ezt a kutyát most itt hagyják. Mikor szembesítettük hőseinket azzal, hogy egy kicsit másképp van a valóságban, mint ahogy ők elképzelték, egyre fenyegetőbbé váltak. Odáig jutottak, hogy ők itt bizony eleresztik a kutyát. Persze a kamera rögtön jobb belátásra bírta őket, de lehetőségek tárházát sorakoztatták fel: Megfenyegetek minket, hogy ők bizony ezt a kutyát elengedik akkor a városban, és ha ott megtámad más embert, állatot, bármit, akkor az bizony a mi hibánk lesz! Nem az övéké, természetesen... A miénk! Ugyanis nekünk ez a dolgunk! Hát ez is a kedvenc mondataink közé tartozik...
Hát, félreértés ne essék, mi egy civilek által támogatott szervezet vagyunk, és nem azért működünk, hogy felelőtlen emberek problémájára azonnali megoldást kínáljunk. Mi az állatokért, az ő jólétükért dolgozunk, de nem kötelességünk a probléma emberi oldalával foglalkozni.
A felelős àllattartáshoz hozzátartozik a szocializáció, amiben szakember segítségét is lehet kérni, természetesen ez pénzbe kerül. Nem az a megoldás, hogy túladunk a kutyán, és már aznap jöhet a következő, akit szintén minden következetesség nélkül nevel, hiszen már megtanulta, hogy ami nem kell, azon túl kell adni.
Mert a bolt azért van, hogy megvegye, ami kell, a menhely meg azért, hogy leadja aki feleslegessè vált. Mintha minden csak érte lenne, érte létezne. Ahogy a boltban is becserélik, ami nem tetszik, vagy ahogy leadják a használt mobiltelefont. Egy állat élete is pont ilyen nekik. És mivel ennyire érzéketlen és önző, soha egy pillanatig fel sem merül benne, hogy annak a lénynek ő jelenti a világot. De ha tudná, szerintem akkor sem érdekelné…
Péntek
A helyi ebrendèszeti telepről ma ismét két kutyus költözhetett át hozzánk.
Sushi egy drótos foxi, aki kedvesnek tűnik, ugyanakkor vannak furcsa dolgai, bár ez lehet, hogy a bizonytalanságából ered, hiszen még nem ismer minket. Egy biztos, egy alapos kozmetika rá fog férni!
Vele tartott Füles is, aki amilyen gyönyörű, olyan kedves is. Meglepődnék, ha nehéz lenne neki gazdit keresni, mert valóban nagyon jó természetű kutyus.
Dingó ma dr. Sebő Ottó rendelőjében járt fogászati kezelésen. Neki egy kiemelkedést láttunk az arcán, amikor bekerült, a fogára gyanakodtunk. Kiderült, hogy egy rossz foga miatt tályogja alakult ki. Mist ezt a rossz fogat húzták ki, illetve túlesett a fogkőeltávolításon is. Természetesen előtte meg is vizsgálták.
Kópé kutyànknak is nagy napja volt: ma hazaköltözött végleges családjàhoz, aki egyèbként egy régi önkéntesünk, Nóri, ès férje lettek.
Szombat és Vasárnap
A hétvégét vègig idegeskedtük Lili kölykei miatt, akik olyan férgesek, hogy bekerülésük óta nem győzzük őket féreghajtózni. A hétvégén ismét féreghajtót kaptak, mert akkorák, mint egy lufi, ráadásul láthatóan kedvetlenek és fàj a pocakjuk. Ők elvileg jövő héten kerülhetnek vissza az eredeti gazdàhoz, hiszen akkor kár az anyukájuknak, Lilinek a veszettségi megfigyelése. Aki esetleg lemaradt a történetről: a kicsik túl fiatalok voltak, ezért behoztàk őket, hogy az anyukàjukkal lehessenek, amíg letelik a megfigyelési idő.
A Bécsi körútról jelentettek egy kedves, fiatal szuka kutyát, akinek nyakörv volt a nyakàban. A segítségkérőnek javasoltuk, hogy vigyél el chipet olvasni, és amennyiben nincs chip, akkor telefonáljanak, és megoldjuk az elhelyezést.
Természetesen nem volt a kutyusban mikrochip, így a megtalálók hazavitték, majd Zóra önkéntesünk elment érte és beszállította a kicsit megszeppent kutyust a menhelyre. Mi a Tara nevet adtuk neki.
Köszönjük a 177 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
