Ezen a héten van az Állatok Világnapja. Ez nekünk abból a szempontból is nagyon szerencsés, hogy ilyenkor nagyon sok iskola és óvoda gyűjtést szervez a menhely állatok számára. Arról már korábban is írtam, hogy számunkra az eledel mindig sarkallatos pont.
Általában nagyobb rendezvényeken, eseményeken, mint amilyen az Állatok Világnapja, vagy a Karácsony az emberek adakozóbbak. Mivel a hétköznapokon nem érkezik annyi adomány, mint amennyi egy nap alatt elfogy, így az ilyen jeles alkalmakkor van lehetőség feltölteni egy kicsit a raktárkészletet. Idén nagyon sok iskola és óvoda gondolt ami védenceinkre, és voltak akik kiemelkedő mennyiségű eledelt gyűjtöttek a számunkra. Ez azt jelenti, hogy egy picit-még ha átmenetileg is- de megnyugodhatunk az élelmezést illetően.
Ugyanakkor azért fontos arról is beszélni, hogy a hétköznapokon az embereknek sajnos ritkán jut eszébe a menhely. Ez valahol érthető, hiszen mindenkinek megvan a saját élete, a saját problémái, de ez ugyanúgy igaz ránk is.
Szinte minden napra jut valami megoldásra váró probléma, illetve nagyon sokan kérnek tőlünk segítséget kutya elhelyezésben is.
Az is egyre gyakoribb, hogy nem kóbor kutyának kérnek segítséget, hanem a saját kutyájukat szeretnék elhelyezni az emberek.
Ez mindig is így volt, de az utóbbi időben mintha megsokasodtak volna azon telefonok, amikor saját kutyától válnának meg az emberek.
Sokszor hivatkoznak költözésre, élet körülmények megváltozására, vagy egyszerűen arra hogy nem képesek anyagilag gondját viselni az állatoknak.
Úgyhogy a menhely létezése természetesen nem felejtődött el a hétköznapokban sem, de nagyon ritkán keresnek amiatt, hogy eledelt ajánljanak fel. Leginkább a megsűrűsödött segítségkérés miatt csörög a telefon.
Éppen ezért olyan fontosak ezek az események az életünkben, mint amilyen az Állatok Világnapja is. Mert ilyenkor egy kicsit felértékelődik az állatok szerepe, vagy legalábbis ilyenkor több embernek eszébe jut segíteni, mint a szürke hétköznapokon. Nagyon fontos számunkra az is, hogy az iskolákban és óvodákban a gyerekek is kapjanak információt a menhelyről, annak működéséről, és arról hogy egyáltalán miért is van szükség menhelyekre.
Szerencsére a gyerekek nagyon nyitottak, a legtöbben érdeklődőek és szeretik az állatokat. És igen, már ilyenkor fiatal korban érdemes őket rávezetni arra, hogy az állatok milyen kiszolgáltatottak, és mennyire nagy szükségük van az emberi segítségre. Mi pedig úgy változtathatjuk meg az állatok sorsát, ha a gyermekek oktatásával, ismeretterjesztéssel kezdjük. Ilyenkor egyébként nagyon sok csoport is ellátogat a menhelyre, hogy hogy láthassák saját szemükkel is a gyerekek, hogy kinek gyűjtöttek, illetve hogyan is élnek az állatok a menhelyen.
Ez talán, hogy láthatják őket élőben, közelebb hozza hozzájuk az állatvédelmet. És ha majd egyszer felnőnek, akkor ők már sokkal empatikusabbak, illetve felelősségteljesebb gazdák lesznek.
Hétfő
Ha már az eledelnél tartunk, bizony vannak kutyák a menhelyen, akiknek a tele pocak érzése mindennél többet jelent. Ilyen kutya Rex is, akiről már sokszor meséltem a blogomban. A frissen be kapcsolódoknak elmondom, hogy ő Romániából érkezett hozzánk, méghozzá négy lábon. Mivel rendelkezett microchippel, így tudtuk értesíteni a gazdáját a határon túlról. A gazda azonban hosszas gondolkodás után mégsem vitte haza őt, mondván azt gondolta, hogy réges-régen jobblétre szenderült.
Rexet azonban ez a kalandtúra nem viselte meg, igen szép állapotban érkezett hozzánk, noha elég sajátos viselkedést mutatott, be kellett bódítani, úgy lehetett behozni a menhelyre. A karantén időt végig duzzogta, majd bekerült az előkeszítőbe, ahol nagyon gyorsan sikerült beilleszkednie. A visszahúzódó jellemét le is vetkőzte gyorsan, azóta ő az előkészítő “szája”. Mindenért dünnyög, állandóan mondja. Tőle hangos minden. A simogatást, fülvakarást igazi mélyről jövő hörgéssel hàlálja meg, amit alkalmanként különféle dalamokkal ékesít. Ha nem kap elég figyelmet, akkor puffog.
Mondanom sem kell, hogy a talicskában parkoló eledelből rendszeresen lopkod, vagyis inkább magáénak tekinti a kosár megmaradt tartalmát, így nap végéig csemegézik. Persze el kell tőle venni, mert kipukkadna.
Kedd
Ma sürgősségi műtétre kellett menni Stefánnal, menhelyünk egyik legrégebbi kutyájával. Történt ugyanis, hogy összekülönbözött egy társával, aki felhasította egy ponton a bőrét. Nem volt semmi súlyos, de Stefán már idős, és féltünk, hogy a sebbe belemegy a kosz, és az állatorvos is jobbnak látta összevarrni. Így aztán most kennelbe kényszerült ő is, és gallért visel, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy a sebét piszkálja. Neki ez a lehető legnagyobb büntetés, ugyanis nehezen viseli a bezártságot.
Köszönettel tartozunk dr. Tímár Endrének a gyors ellátásért.
Ásotthalomról egy kutyacsalád érkezett hozzánk. Ők csak úgy együtt kószáltak, és keresték a szerencséjüket. Chip persze senkiben sem volt. Az anyakutyát Glóriának neveztük el, míg két nagyobbacska kölykét Gesztinek és Gimesnek.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a menhelyre a szokásos heti vakcinázás miatt. Most 14 kombinált oltást, 2 parvó elleni oltást, valamint 2 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
Csütörtök
Ma végre Néró kutyànk is elkezdhette gazdis életét, amit nagyon megérdemelt már. Ausztriába gazdisodott.
Ma önkéntesünk, Melinda egy másik leendő önkéntesünket, Katit tanította be a menhelyi munkára.
Péntek
A pénteki napunk csendesen telt, de hasznossá tettük magunkat, a raktárban pakoltunk és szortíroztunk, amire kirabban nem jutott idő.
Szombat és Vasárnap
Ma Fortuna kutyánk költözött végleges helyre, mégpedig Szegedre.
Váratlan helyzetek mindig adódnak, ez a mostani hétvégén sem volt másképp. Gombóc nyelvével vagy a sétakor, vagy közvetlenül azután törtent valami. Az sem derült ki pontosan hogy mi. Annyi biztos, hogy csupa vér volt körülötte minden, mintha egy mészárszéken volna.
Először azt hittük belelépett valamibe, de aztán gyanús lett hogy a szájából jön a vér, a többi testrésze a szájától lett véres.
Amikor szét nyitottuk a száját, akkor derült ki hogy a nyelvét vagy elvágta, vagy elharapta, és az vérzik csillapíthatatlanul. Sanszos, hogy az utóbbi, hiszen sétakor ő is, ahogy a legtöbb kutya módfelett izgatott.
Más kutyával össze sem különböztetett, hiszen ő egyelőre nem jön ki a fajtársaival.
Dr. Farkas Attila rendelőjébe szállítottuk őt, ahol az állatorvos lekezelte, és csillapította a vérzést. Most pár napig gyógyszert kell szednie, de szerencsére a kátvány azért ijesztőbb volt, mint Gombóc állapota. Ilyenkor azért nagyon fontos elállítani a vérzést, mert a nyelv, illetve a fül a kutyák esetében nagyon kritikus terület, nagyon erősen tud vérezni. Az erős vézés pedig súlyos vérveszteséghez vezet, ami már előidezhet életveszélyes állapotot. Szerencsére Gombóc esetèben nem volt szó életveszélyről, de a vérzés nehezen állt el, mindenkire ráijesztett.
Köszönjük a 164 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel
Linda
