A székhelyünkhöz kitettek egy hordozót, cicástól. A cica nem kicsi, kitöltötte az egész hordozót szinte. Eleinte rettegett, és bebújt a kiságya alá, a következő nap viszont már egyre nyitottabbá és érdeklődőbbé vált új lakónk. Elkezdett nyűglődni a kiságyban, hempergőzött, szétfolyt, elmesélt mindent, felöklelt nagy fejével. Tőlünk a Frigyes nevet kapta, aki már ivartalanított. Valaha ő tuti, hogy szobacica volt, és szeretve is volt, mert nagyon jó fej, közvetlen és követelőző. Hogy miért jutott számára ez a sors? Soha nem tudjuk meg.
