Zümi és Grincs rövid gazdis lét után, ismét a menhelyen találták magukat.
Takarítás közepette kolléga szólt, hogy robogjak egy hordozóval, mert a kutyák jelezték, hogy az egyik kerítés melletti fán egy cica sír. Odaértünk a bizonyos fához, és guvadt szemekkel konstatáltuk, hogy az biza ebben a pár percben cica mentes lett. Nézelődtünk fent/lent, jobbra/balra, semmi.... Egyszer csak a semmiből egy vörös kis paca tappogott a fagyos avar tetején. Felnyaláboltam az aprócska, törékeny testét, aki már első pillanatban úúúúúúgy dorombolt... Nagyon hálás volt, hogy nem kellett tovább dideregnie.
