Eddig minden évben, amikor szeptember végén leültem a számítógépem elé, akkor tudtam, hogy egy nagyon boldog, és fontos témát fogok boncolgatni, ami nem más, mint az Állatok Világnapjára való készülődés.
Idén ez (is) sajnos elmarad a vírushelyzet miatt, mégis elsőként szeretnék erről megemlékezni egy kicsit.
Minden évben 5-6 óvoda és általános iskola osztálya döntött úgy, hogy adományt gyűjtenek alapítványunk védenceinek, és egy közös kutyázással, melynek aktív tagjai Nala és Molly voltak, illetve interaktív beszélgetéssel zárjuk az adománygyűjtést. Természetesen a beszélgetés témája a felelős állattartás volt. Szívügyünk a felelős állattartás népszerűsítése, legfőképpen a fiatal korosztály köreiben, hiszen ők azok, akiknek a kezükben van a változás kulcsa.
Fontos, hogy Ők már egy más szemléletben nőjenek fel, mint a szüleik, nagyszüleik.
Sajnáljuk, hogy idén nem keríthetünk erre sort, de nagyon bízunk benne, hogy jövőre újra találkozhatunk!
A tavaszi és a nyár eleji hónapokban iszonyatosan megnőtt az örökbefogadni vágyó családok száma. Már akkor is ijesztőnek éreztük ezt a hirtelen változást, ezért alapítványunk ebben az időszakban nem fogadott látogatókat, és nem is történtek örökbefogadások.
Próbáltuk a rengeteg jelentkezőnek több oldalról is megközelítve indokolni azt, hogy nem feltétlenül biztos, hogy ez a legjobb időpont, és, hogy az örökbefogadás egy életre szóló döntés.
Biztosan sokan megértették ezt, de annál többen nem, és sajnos egy szempillantás alatt "elkapkodták" a felesleges szaporulatokat, a szaporítók által kínált "olcsó kutyákat".
Mi pedig csak pislogtunk értetlenül.
Ennek pedig nyár közepétől meg is érkezett az eredménye.
A vonalak egész nap égtek, pontosan úgy, ahogy tavasszal, csak ekkor már megszabadulni szerettek volna a pár hónapja még imádott kedvencüktől.
Az élet látszólag kezdett visszatérni a régi kerékvágásába, ekkor már nem tudtak tőle elmenni nyaralni, nincs már rá elegendő idejük, sem anyagi lehetőségük.
A gazdától bekerülő kutyák java fiatal volt, és állatorvost sem látott még soha. Kötelező oltások és mikrochip nélkül kerültek be a "gazdás" kutyák tömegével a menhelyre.
Párhuzamosan a türelmetlenebb, azonnali megoldásra vágyó egyének pedig az utcára dobták a "családtagot", akik közül sokan szerencsések voltak, és a menhelyre/menhelyekre kerülhettek, de sajnos sokan az utcán veszítették életüket teljesen egyedül, magányosan, mert nem talált rájuk egy állatbarát sem.
Hogy miért tettük ezt mi emberek, a mai napig nem értem, de ezúton is szeretnék az összes gyarló ember nevében elnézést kérni a védtelen állatoktól!
Beköszöntött a szeptember, és azt tapasztaljuk, hogy egyre ingerültebbek az emberek. Talán ez köszönhető annak, hogy ismét nehéz időszak elé nézünk a vírushelyzet szempontjából, de egyértelműen nem csak a vonalak, de a levegő is izzik.
Nem telik el úgy nap, hogy ne találkozzunk káromkodó, ordítozó telefonhívással. Nem könnyű ezt kezelni, de igyekszünk minden helyzetben a tőlünk telhető leggyorsabb és legjobb megoldást megtalálni.
De ez sokszor nem azonnal van, és legtöbbször ezt nem értik meg az emberek.
Remek példa erre a néni, aki arrogáns viselkedésével próbált érvényesülni, majd megérkezett a menhelyre három szennyeskosárba paszírozott kiskutyával és mamájukkal.
Emberi felelőtlenség következménye minden, és mindig szegény állatok ennek az elszenvedői.
Egy kedves idős Puli feküdt magatehetetlenül egy csatornában, amikor egy állatbarát hölgy rátalált. Belegondolni is félelmetes, hogy mi történt volna ott vele, ha nem érkezik időben a segítség. És megannyi ehhez hasonló példát tudnék felhozni, de akkor még itt ülnék reggel is, és pötyögném a sorokat.
Augusztusban több, mint 80 kutya lelhette otthonát alapítványunk gondozásában. Ez egy óriási szám, és még most sem látjuk a várólista végét. Nehéz, sőt, kimondhatjuk azt, hogy lehetetlen tartani az ütemet...
Viszont a sok negatív élmény és szomorúsággal, izgalommal töltött nap után egy remek hírt kaphattunk.
Jelenleg úgy tűnik, hogy az idei adó 1% összege az állandó és eseti támogatóink segítsége mellett elegendő lesz a következő 1% érkezéséig.
Nem tudunk elég hálásak lenni Mindenkinek, aki idén bizalmat szavazott nekünk, és alapítványunkat, a menhelyen élő 200 állatot támogatta adója 1%-val.
Nekünk ez az összeg jelenti a működésünket, a jövőnket, azt, hogy Szeged város egyetlen menhelyeként menthessük tovább Együtt, Veletek!
Köszönjük!
Végül zárszóként szeretnék Mindenkinek jó egészséget kívánni, és vigyázzunk nagyon magunkra, és egymásra!
Adri
Hozzászólások