Blog a felelős állattartásról 2020. IV. negyedévben

Szinte hihetetlen, hogy ismét eltelt egy év,és idén az utolsó bejegyzésem megírásának fogtam neki a percekben.
Szolgáljon ez most az év értékeléseként, összefoglalójaként.

Témák, amelyekről szólni fog a blogbejegyzés:
1. Nyári táborok
2. Ivartalanítási kampány
3. A világjárvány hatása a menhely működésére
4. Az év főbb történései

Az idei évben szerencsére sikerült megrendeznünk a már hagyományként működő nyári táborunkat a Tappancstanyán. A nyári hónapokban nem szólt bele a világjárvány, így problémamentesen eszközölhető volt mind a két turnus az alapvető szabályok betartásával.
Az első turnusban a kisebb gyermekek, a második turnusban pedig a nagyobb gyermekek vettek részt.
Óriási élmény volt ez nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk is, a menhelyen élő kutyáknak és cicáknak is.
Bízunk benne, hogy jövőre is lesz lehetőségünk találkozni, együtt táborozni.

Az idei évben kétszer volt lehetőségünk arra, hogy a külföldi partnerszervezetünk segítségével ivartalanítási kampányt rendezzünk Szegeden, és közvetlen környékén. A tapasztalataink mind tavasszal, mind ősszel azt mutatták, hogy javarészt a macskák ivartalanítását szorgalmazták az emberek.
Értetlenül álltunk ezelőtt, hiszen továbbra is rengeteg kidobott kutya is van, és nagyon sok fölöslegesen megszületett alom lát napvilágot. Akik biza nem tehetnek arról, hogy megszülettek, mégis nagyon sokuknak szenvedés lesz az egész élete..
És mindez az emberi felelőtlenség következménye.

Tehát, visszakanyarodván a fejtegetni kívánt témához.
Nem igazán értjük, hogy mi lehet annak az oka, hogy az emberek nem érzik a kutyák ivartalanításának is a fontosságát, és mi lehet annak az oka, hogy még mindig sok-sok ember száját hagyja el az, hogy egyszer fialnia kell az ő egyetlen kiskutyájának, mert másképpen sosem fogja megtapasztalni az anyaság örömét, mégis csak dolgozik az a fránya biológia, és társai...
Nagyon jó lenne, ha az embereknek végre tisztázódna a kis kobakjukban az, hogy bizony-bizony az állatok nem élvezetszerzés szempontjából párosodnak, és a szülés, anyaság egy picit sem kellemes, és nem úgy fogják fel ezeket a dolgokat, ahogyan mi. Nem szükséges, hogy fialjon, sőt, rengeteg betegséget megelőzhetünk azzal, ha tudatos gazdák vagyunk, és ivartalanítunk.
Mi a lehetőséget biztosítjuk, csak sajnos nagyon sokan nem élnek vele..

Szám szerint 2020. évben 205 állat ivartalanítása történt meg, és ennek jórésze macska volt. Kizárólag nőstény állatokkal volt lehetőség jelentkezni.
Örülünk neki, hogy ez a 205 állat az élete hátralévő részét boldogan, egészségesen fogja leélni. Sajnos ez a szám csak egy parányi porszem a gépezetben, de ahogyan szokták is mondani, sok kicsi sokra megy.
Nagyon bízunk benne, hogy jövőre is lesz lehetőség az ivartalanítási kampányra, és még több rászoruló gazdin és kedvencén tudunk majd segíteni.

Abban bizonyára egyetértünk sokan, hogy ezt az évet legszívesebben kitörölnénk az életünkből. Tavasszal teljesen felfordult a világ, most pedig decembert írunk, és még mindig minden a feje tetején áll. Nehéz volt ezt elfogadni, de talán lassacskán annak reményében, hogy semmi sem tart örökké, megtanultunk ezzel együtt élni.
A menhely szempontjából is több nehézséget okozott, kétség sem fér hozzá. Elmaradtak a nyílt napok, a külső helyszíneken történő adománygyűjtések, rendezvények.
Ide tartozik például az Állatok Világnapja is, amely azért valljuk be, egy óriási lehetőség volt arra, hogy népszerűsítsük a felelős állattartást a gyermekek és a felnőttek köreiben. Nem juthattunk be az iskolákba és óvodákba, sajnos mindez idén elmaradt.

A menhely látogathatósága napi egy családra redukálódott, ennek oka a gondozóink egészségének a maximális védelme. Az örökbefogadási kedv tavasszal és ősszel sem tapasztaltuk, hogy radikálisan nőtt volna. Sokszor olvashattuk, hogy emberek kizárólag azért szeretnének kutyát örökbefogadni, hogy sétálhassanak velük az utcán. Biztos vagyok benne, hogy ez egy valós probléma, de alapítványunknál az örökbefogadás folyamata annál összetettebb és hosszadalmasabb, hogy ezt az emberek bevállalják.
Sokszor bírlnak is minket emiatt, de a szigorú szabályok egyetlen és egyszerű oka az, hogy szeretnénk, ha védenceink szerető, és végleges családra lelhessenek. A felelőtlen, nem átgondolt döntéseknek sosem jó a következménye, ezért szükséges az, hogy a gazdijelöltek többször látogassák az örökbefogadni kívánt kutyát.

Az adakozási kedv is csökkent, hiszen sok ember elveszítette a biztos anyagi hátterét, minden bizonytalanná vált körülöttünk. Mindennek ellenére hálásak vagyunk Mindenkinek, akik ebben a nagyon nehéz helyzetben is mellettünk voltak, fogták a kezünket, támogattak minket.

Sajnos idén sem csökkent a leadni kívánt gazdás kutyák, és az utcán kóborló mikrochip nélküli kutyák száma sem. A tavaszi karantén után özönlöttek a gazdás kutyák, hiszen már teherként voltak jelen csak a családok életében. Az állattartásnak költsége van, és hát valljuk be, az ember nem annyira szabadon mozog a világban, mint abban az esetben, ha nincs négylábú családtag.
Ami óriási szomorúságot okoz, hogy sok-sok ember még mindig nagy kerek szemekkel néz a mikrochip és az éves veszettségi oltás hallatán. Sosem hallottak róla, nem tudják, hogy kötelező.
A várólistára családi okok miatt felíratják a szeretett kutyát, akiről ódákat zengenek, hogy mennyire cuki, imádják, de az oltási könyvéről fogalmuk sincs, hogy merre lehet. Már ha egyáltalán van..
Sokat tudnék mesélni, és sokszor mérgelődünk, szomorkodunk, ha ez hihetetlen, akkor is. A sok borzalmat megszokni nem lehet, de mégis az hajt előre ezen az úton, hogy tudjuk, egy jó ügyért küzdünk nap, mint nap.

Ezúton szeretném megköszönni az önkénteseinknek, annak a kicsi, de annál összetartóbb magnak, akik az év 365 napján velünk vannak, szabadidejüket feláldozva segítenek, mikrochipet olvasnak, kutyákat szállítanak a menhelyre, ideiglenesbe. Nélkülük ez az egész csak Tap lenne, velük együtt lehetünk csak A Tappancs.
Órási dolog ennek a csapatnak a tagja lenni, és együtt dolgozni ezekkel a csodálatos emberekkel.
Köszönöm, köszönöm!

Talán az év egyik legmarkánsabb története az egyik szervezet lejárató kampánya volt, amellyel óriási károkat okoztak.
Ez a szervezet a valótlan, negatív megnyilvánulásával nem csak az alapítvány dolgozóit bántotta, hanem a menhelyen élő 200 állatot is.

Az összes ilyen alaptalan megnyilvánulás mind az állatok jólétéből vesz el.
Sok nem elég körültekintő ember elhiszi, szidalmaz, és meséli a barátainak, családjának, munkatársainak.
Ezzel óriási, és visszafordíthatatlan károkat hagyva maga után.
Óriási törés volt ez Mindenkinek, de talpra állunk, és hisszük, hogy akik ismernek minket, ők mellettünk, velünk menetelnek továbbra is.