A sok kedves pofi mellett azért volt okunk bőven a szomorkodásra... Biztos mindenki életében volt egy pillanat, amikor szívük szerint leraktak volna mindent és beleüvöltöttek volna a nagyvilágba, amolyan Isteneset! Mert ilyen érzésekkel indítottuk a hetet.
Cédrus zabálnivaló, mert játszik, bolondozik, labdázik és hempergőzik. Ez a felszabadult boldogság nála új jelenség, kikacsint, hogy látjuk-e, figyeljük-e és ha igen, jobban csinálja. Ezzel próbál imponálni és mosolyt csalni az orcánkra. Közben a másik szobában Ping árnyéka önmagának és tudjuk, hogy eljött a búcsú ideje... És el is tudunk tőle búcsúzni, mert hagyja... Ha eddig nem is, már engedi a simogatást. Lehet nem esik jól neki, de nekünk igen és emiatt partner benne. A bőre sárga, a nemrég még dagi cica mára csont és bőr, a száraz FIP tüneteit produkálja.
Újabb helyszín, újabb mosoly! Tenki és Gléda soha nem szerették egymást, valahogy üti egymást a két személyiség, az is lehet túl egyformák. De itt van nekünk Félix, aki mint egy békítő bíró, összehozza a társaságot. Eddig Tenki nem fogadott el senkit igazán a cicatársai közül, de mivel Félix mindig a nyomdokaiban lépeget, ezért akarva-akaratlanul is beférkőzött az aurájába. Egymás mellett pihennek, de sokkal fontosabb hogy Gléda sincs kirekesztve, ő is szépen beolvadt a fiúk csapatába. Félix tisztaságmániáját a pajtikon is kiéli, ha egyiküknek lankad a figyelme, már ott terem és gyorsan rendbe szedi a frizurájukat. Vagy ha simogatás van, akkor inkább nem kér belőle annyit, kihasználva a lehetőséget felváltva tisztogatja apró nyelvcsapásokkal Glédit, avagy Tenkit.
Majd visszakanyarodva Pingre, eljött az idő, hogy elengedjük utolsó útjára. Időpontunk volt a makói ambulancián, így Kobold és Krampusz mellett ő is helyet kapott az utastérben. A két kandúr ivartalanításra utazott, amit jól viseltek, de azt a patáliát amit levágtak mert kimaradtak a reggeliből, nem tettük zsebre! Átestek a negatív eredményű FIV/Felv szűrésen és vérvétel is volt a koronavírus laborvizsgálathoz mindkettejüknél. Lurkó vizitre ment a nem rég szerzett tályogja miatt, ami nagyon szépen kitisztult ezért ezzel már nincs tennivaló, csak tovább kapja még az antibiotikumot. Nimród is becsatlakozott potyautasként a szűnni nem akaró náthája miatt. Másfajta antibiotikummal próbálkozunk, de színre lépett már az orrspray is, amit nagyon utál.
Újabb nap, ugyanolyan lelki hullámvasút. És itt teljesedett ki az elfojtott ordítás utáni vágy... Igaz, Icuka asszisztálta végig az eseményeket, de a tudat is elég hozzá. Frédi jó kedvű, étvágya is ímmel-ámmal van, viszont olyan nagyra nőtt már a hasa a nedves FIP miatt, hogy a hőn szeretett kanapéjára is nagy sokadjára sikerül csak felugrania. Nehéz szívvel, de méltóságában elengedtük. Mindketten kölyök koruk óta voltak részesei a mindennapoknak, több mint 2 éve... Ő sem utazott egymagában, Léna tartott vele ivartalanításra, akinek negatív FIV/Felv, valamint koronavírus szűrése is volt. Az eredményekre várnunk kell pár napot. Továbbá velük tartott Alfa is, mivel feltűnően piros volt az orrocskája. Jobban szemrevételezve láttam, hogy hosszanti "mélyedés" az orrlikai között ki van nyílva, amit aktívan nyalogat is... Ő is antibiotikumot kap most 5 napig egy elfertőződött aprócska sérülés miatt.
Csütörtökön dr. Farkas Attila kiosztotta az első kombinált oltásukat Leónak, Lucának, Lorának és Lénának, megkapták a mikrochipjüket is. Éves ismétlő kombi oltását kapta meg ez a nagyon törékeny Perec lány, akit nekem sikerül megfognom, még ha a Doktor úr látványától menekülőre is fogná, ellenben Lilivel, aki a féléves ismétlő veszettség elleni oltásához munkatársam segítségét kellett hívnom. Lilike úgy fut mint a nyúl, ha a tekintetünk összeér ilyenkor, mert megérzi ám, hogy készül valami. Addig persze heverészik vagy nézelődik, de aztán iszkiri-uzsgyi, szemmel alig lehet követni.
Hétvégén Nimród újra belázasodott... Csak tetézte a hét furcsa hangulatát, hogy Huszár vissza tért a menhelyre. Icu vette át (akit nem ismert) és pánikszerűen bemenekült az egyik fedett alomtálcába. Se kép se hang, nagyon félt. Huszár rövidke gazdis pályafutása alatt nem tudott beilleszkedni a családba. A cica és kutya társával jól elvolt, viszont az emberektől tartott. Jobbnak látták, ha visszatér a megszokott életéhez.
Hétfőn parazitamentesítéssel lendültünk neki a hétnek. Izgatottan vártam a nagy találkozást Huszárral, aki továbbra is az alomládikában kuksolt. Állítólag nem is evett... Beköszöntem neki és kijött, míg a többieknek szortíroztak az étket. Leült a polcon és nézett, megsimogattam, tettem elé tálkát és elkezdett enni. Nah, mondom jó lesz ez, erre lepofozta az arra szimatoló cicákat, holott ez soha nem volt rá jellemző. Mindig ő fogadta az új lakókat a legnagyobb érdeklődéssel. De ez csak a kezdeti sokk volt, két nap alatt visszarázódott és ugyanolyan kedvesen jött, dugta oda a kis buksiját társaihoz. Rigóval mindig is nagy cimborák voltak, ez most sincs másképp. Alpok vasárnapra passzív lett, mintha megütötte volna magát, amit nem is értünk, hisz karantén idejét tölti még. A hátsó lábait fájlalta talán, de szerencsére mire jobban belelendültünk volna a kivizsgáltatásába, keddre már vidáman fogadott és futkározott amint nyílt az ajtó. Zselé babának székelési problémái adódtak, eldugult a kis drága. Mivel ilyen pirinyó, a beöntés gondolatától is összeugrott a gyomrunk, ezért kollégám gyorsan autóba pattant vele és dr. Farkas Attilához gurultak szakszerű ellátásra. Megkaptuk az instrukciókat, így örömmel jelenthetem, hogy ezen is túl vagyunk már!
Csütörtök lévén Alpok és Alfa kombinált oltást, Turbó, Kobold és Krampusz veszettség elleni oltást kaptak. És meg is érkeztek a laboreredmények, Koboldék is és Léna is koronavírus hordozók. Ez nem tántorította el a kandúrok gazdijelöltjeit, pénteken már érkeztek is értük. Karjaikban a két dorombgéppel, boldogan hagyták el a menhely kapuit.
Hétvégén nyugodt, sütkérezős, cicázós napjaink voltak, csak Nimród további enni nem akarásával vívódtunk...
Olvasóinknak köszönjük, hogy ismételten megtiszteltek figyelmükkel, mind a 26 cicánkkal együtt!
Reni
Hozzászólások