Semmi lehetőséget nem adtak cicáink a hét nyugodt kezdéséhez. Frédike pár nap leforgása alatt egyre kevesebbet evett, majd eljutottunk a teljes élelem elutasításhoz. Csak a kanapé takarója alá fúrja be magát és ott szunyókál, az egész napját ott tölti. Ezért fel is vérteztük hordozóval és indult Makóra, kivizsgálásra. Dr. Sebő Ottó a Koronavírus mutálódására gyanakodik az étvágytalansága miatt, valamint májműködés zavar is fellépett, enyhén sárga. Nála is kezdetét veszi az antibiotikum kúra, Epato- és Calo-pet paszta kombó. Nincs ínyére ez a fajta törődés, a paszták egyenesen taszítják, ezért végső megoldásként és Frédus minél kevesebb stresszelése miatt a lábára kenjük a ragacsos pasztákat, amit muszáj letakarítania. Ezzel a trükkel a hét közepére eljutottunk oda, hogy Frédi a takaró alatt, titokban, a többi kíváncsi szempártól elrejtve hajlandó falatozni az elé rakott finomságból. Azért kell ennyire rejtélyes körülmények között etetni, mert másféle étket kap, amire Csipisz és Nimród is nagyon kíváncsi. Sára nem annyira a kaja után érdeklődik, inkább az érdekli mi történik ott, és mindenről tudnia kell, mindenhez asszisztálnia kell, ezért volt hogy vagy a vállamon csimpaszkodva leskelődött be, vagy Frédi takaró alagútján bekúszott és hozta rám a frászt, mikor kidugta a nagy okos fejét.
Nikola egyre passzívabb. A múltheti önmagához képest is. Az mindig is nyílt titok volt, hogy ő az első pillanattól kezdve a szívembe lopta magát. Volt valami a szemében, ami megigézett. Még ott vinnyogott a konténer alatt teljes felháborodással, hogy éhes és az anyját akarja, majd végig üvöltött velem pár napot, mire kezdte megszokni az új helyzetet. Ezért hazavittem magamhoz, hogy jobban oda tudjak rá figyelni, kínálgatni, istápolni a kis lelkét, mert arra igénye volt. De a sárgasága nem múlott, sőt! Azért, hogy a kedvemben járjon, volt amit megevett. Picire pépesítve mindent, sok szafttal, simogatás közben hajlandó volt nyammogni. Napi többszöri próbálkozásnál úgy tűnt, erőre fog kapni. De az a csodás szempár, amit már említettem elkezdett elhomályosodni. A járása bizonytalanná vált, ami kezdett aggasztóvá válni. Majd doktor úrral konzultálva kiderült, hogy Nikola közben szép lassan megvakult... Ami kihatással volt a közérzetére, egyre feszültebb és ingerlékenyebb lett. Nem is akart sem enni, nem igényelte a simogatást sem, csak úgy elvolt. Közös kis életünk nem is tartott sokáig, hisz Nikola szombat reggelre virradóan elhagyta a földi létet...
Visszakanyarodva a hétközbeni eseményekre, Nicyka nagysága már oly szépen kigömbölyödött önmagához képest, hogy nyugodt szívvel küldtem el ivartalanításra. Teljesen jól viselte a műtétet és a lábadozást is. A nagyon jó étvágya miatt igen sérelmezte, hogy kimarad az ebész osztásból. A cicák java része egy ilyen komoly beavatkozás után inkább szunyókál, legalább is kevésbé aktív, kótyagos. Nah, a mi Nicynkat nem olyan fából faragták, altatás után is olyan éber volt, mintha csak utazott volna egyet.Csütörtökön két régi motoros kapott oltást. Kasmír az éves ismétlő kombinált oltását, Sára pedig a féléves ismétlő veszettség ellenijét. Kasmírról tudni kell, hogy megszállta a szeretet szelleme és az elsők között üdvözöl minden ismerős embert, majd elolvad a simogatástól. A játékok nagy rajongója ő továbbra is, azzal mindenki be tud vágódni nála gyorsan. Ám oltáskor nincs lehetőség kedveskedni neki, mert amint meglátja a doktor urat, tudja hogy helyzet van és futni kell. Fut is bőszen ilyenkor társaival együtt, akik hasonló cipőben járnak, mint Kasmír. Ezért csak én sétáltam be a szobájukba gyanútlanul, fogadva a köszöntéseket és felnyalábolni a csupaszem cirmos lánykát, aki mondanom sem kell, bepánikolt mikor nyílt az ajtó. Ám ügyes volt és együttműködő, gyorsan túl is volt a szurin. Sárával ilyen gond nincsen, őt bármikor fel lehet karolni, hiszti nélkül folytatja a kedveskedést oltás után is. Sára a szőnyegek nagy szerelmese! Ezért egy kis darab szőnyegnek mindig lennie kell a szobájukban, amióta erre fény derült. Azon heverészik, hempergőzik, körmöl, játszik. Volt rá példa, hogy lefújta arra járó társait, kik megpróbálták megvetni mancsaikat eme neves textildarabon. Ami az övé, az az övé, és ezt a többiek tiszteletben is tartották.
Hétvégén látogatók érkeztek ki Selyem cicához. Mivel pihenőnapomat töltöttem, ezért csak ismerkedtek a fekete szépségekkel, majd telefonon egyeztettünk időpontot Selyem örökbefogadásához.
A következő hét elég megtörten indult Nikola távozása miatt. Viszont Selyemnek nagy nap volt a mai! Megérkezett érte gazdija, aki első látogatásakor nem volt biztos abban hogy aki rajta csüng az az általa választott cicuska. De Selyem azonnal bemutatkozott újfent, ezzel nagy mosolyt csalva gazdija arcára. Van egy bizonyos "perverziója", a farmer nadrág. Aki abban van, tuti hogy Selyem ráragad, mint a tépőzár. A feje minden szegletével körbesimogatja a lábat, két mancsával átölelve. Gazdijának ez a hóbort is szimpatikus volt, sokat nevetett a furcsa szokásán és a papírozás után Selyem új otthonába utazott, Szegedre.
Cakkos és Lurkó szinte egyszerre fedezték fel a kifutó adta lehetőségeket. Egyre tovább van nyitva a kijárat ahogy jön a kellemesebb idő. Több a látni és felfedezni való, a madarak is egyre aktívabbak, ami leköti a cicák figyelmét, elmoziznak.
A legújabb project Fintor bűvölése. Betelt a hócipőm azzal, hogy nem engedi magát megérinteni, egy-két lopott simogatás után eliszkol. Azon dolgozom, hogy ne féljen az érintéstől és már oda jutottunk egy hét aktív simogatás után, hogy kollégám és önkéntesek is megtudták simítani morgás nélkül. Van egy fonott hordozó, ami az ő kuckója és rendszerint abba vonul vissza. Az az a hely, ahol lehet vele foglalkozni. Eleinte zúgolódott a közeledő kéz láttán, és ici-picire húzta magát. Már nem zsugorodik kicsire, csak a nyakát húzza be, de ez is nagy előrelépés ahhoz képest, hogy régebben ha csak meglátta, hogy valaki felé érkezik, mint akit puskából lőttek ki, fejvesztve menekült. Ez a reform akkor született meg, amikor kapcsolatba kerültem az első örökbeadott cica gazdijával, aki Fintor testvérét fogadta be. Gondozóként Fickó volt az első barátom, Fintor létezéséről hetekig nem is tudtam, mert a régi cicaházban úgy eltudott rejtőzni, hogy esélyem sem volt összetalálkozni vele. De pont elég idő telt el ahhoz, hogy véget érjen ez a "nomád" élet. Ő a legrégebbi lakónk és igazán megérdemelne egy saját családot, de ezt neki is akarnia kell, formálni kell a nézeteit.
Hétvégén Nicyka ivartalanítás utáni varrat eltávolítására került sor, ami három emberes munka volt, hisz a makrancos hölgyet egy pillanatig sem lehet egy helyben marasztalni. Állandóan jár a "keze-lába", de igaza is van, eleget gubbasztott mikor bekerült.
Azt mondják a halál az élet velejárója... Számomra ezt elég nehéz feldolgozni minden esetben, ezért a 24 lakónkkal köszönjük figyelmüket és búcsúzunk Nikolától.
Reni
Hozzászólások