Csongi egyre jobb közérzetnek örvend, ezért nőnek az igényei is. Nagyobb az étel kapacitása és a simogatással sem tud betelni. Aktívabb, igaz a járásán még van mit javítani, de ez a legkevésbé sem érdekli őt.
Keddi napra esett az állatorvosi vizit. Veszettség elleni, egyelőre az utolsó oltásukat kapta meg Dobi, Csoki, Csengő, Mollin és Mömbi. Mollinnak van gazdijelöltje, így ő már teljes harci díszben várja, hogy jöjjön érte leendő gazdija.
A napok csendesen teltek, csak a telefon csengett állandóan. Sokan találnak cicákat és sokan szeretnének megválni sajátjuktól is. A leadni kívánt otthoni szaporulat még mindig nem csillapodik, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy anyástól, mindenestől adnák, hisz ivartalanítani drága, akkor inkább nem is kell már. Sajnos a menhelyen élők cicák utáni érdeklődés elég minimális, a létszám pedig több mint amire be vagyunk rendezkedve. Azt nem fogadják el válasznak, hogy azonnal nem tudok fogadni újabb cicákat, és mindenki utcára dobással fenyegetőzik. Ő akkor mit csináljon? Oldjam meg... Ne higgye senki, hogy jó érzéssel tölt el, ha nem tudunk segíteni az elhelyezésben, de a mi lehetőségeink is végesek, a férőhelyekről nem is beszélve.
Pénteken önkéntesünk, Alexa áldozta fel a szabadidejét, hogy segítse munkánkat a menhely körül. Köszönjük!
Szerencsére azért hétvégén csupa jó dolog történt! Megérkeztek Mollinért Budapestről. Tagadhatatlanul kölcsönös volt a szimpátia Mollin és az új gazdija között, aki extra finomságokkal is készült, hogy a kandúrka kedvében járjon a hosszú úton hazáig.
Egy család látogatott ki két kisfiúval. Minden szobában akadt számukra szimpatikus cica, ám elsősorban fotó alapján Egérke volt a kiszemelt. Így bevonultunk a kolónia lakta titkos szobába. Ott több cicán is megakadt a kisfiú szeme, de végül közös megegyezéssel Eperkére esett a választás. Eperke tüneményes mivolta lenyűgözte a családot és velük együtt Szegedre utazott.
Mömbit és Dobit felszállítottam a nagy szobába, mert egy család kölyök cicát szeretett volna. Ott a döntéshozó a kislány volt, aki végül Barackba szeretett bele. A vörös dorombgép szintén Szegedi lakos lett.
Dobi és Mömbi nagyon egy húron pendülnek. Bár Szombati Dobi úgy viselkedik, mint egy királylány, ő legyűrheti Mömbit, de ha a kis kandúr kerekedik felül, hisztisen vinnyog. Ezt leszámítva szinte mindig ő kezdeményezi a birkózást és Mömbinél ebben partnerre lelt. A kis kandúr olyan nagyon kedves, hogy lépni sem lehet tőle. Mömbi állandóan kéz alatt van, de főleg láb alatt. Leggyorsabb haladást úgy éri el az ember, ha felkarolja őt és míg kapaszkodva össze-vissza dörgöli kis fejét mindenhez, addig egy/másfél kézzel lehet tenni-venni.
Csongrádi Örs varratszedésre és koronavírus szűrésre utazott Makóra. Látogatók jártak nálunk, akik már korábban örömet okoztak egyik cicánknak. Izidor gazdijai voltak, kik egy társat szerettek volna választani fekete párducuk mellé. Örsbe szerettek bele, ám neki még hátra vannak az oltása és velük együtt izgatottan vártuk Örs eredményeit. Szerencsére mindenre negatív és amint végig várja az oltási procedúrát, addig felkészítik Izidort a társa érkeztére. Azért elcicázgattak, játszottak a kicsikkel és körbeszeretgették a jónépet.
Csütörtökön kombinált oltást kapott Csongrádi Örs, Hicu, Huppli, Mohitó és Merlot, Úrfi és Tenki, de ők már az éves ismétlőjüket. Veszettség elleni szuriban pedig Nala és Nola részesült. Merlot igazi kis haspók. Nyugodt, visszafogott teremtés, ám ha kajáról van szó, úgy viháncol és sikít, mintha mennyei mannával kínálnánk. A rühössége múlóban van, a szőre elkezdett pihédzeni. Már látszik a mintája és előbb-utóbb csodaszép cicuska válik belőle.
Újfent hálásak vagyunk Alexának a cicák körüli segítségéért, mivel a pénteki napot velünk töltötte!
Hétvégén a kánikulában valamit ki kellett agyalni, hogyan hűtsük a kifutó részt. A konténert slaggal csapatjuk le, de kellett egy B terv is a kifutóra. Kerti spriccelőt szereltünk fel, amivel jól lehűtöttük a homokot. Igaz, nem értékelték annyira a csobogó vízcseppeket, de amint elzártuk, sorban terültek el a hűs talajon. Bármennyire is szeretik a meleget, azért ez már nekik is kezd sok lenni...
Közben megejtettük Nenszi fésülését, mert dús bundája csak úgy vedlik! Hagyta, kifejezetten élvezte a vakargatást és mint egy kéjenc, úgy dobálta habtestét, hogy éppen hol kívánja a fésülgetést.
Egész héten kapcsolatban álltam Eperke gazdijaival. Sajnos nem azért, mert cuki képeket küldözgettek, hanem mert próbáltuk megfejteni Eper furcsa dolgait. Mivel mindent kipróbáltak és semmi javulás nem állt be, ezért visszakerült a menhelyre. A probléma az volt, hogy mivel mindig is macska társaságban volt, hirtelen hiányuk depressziós lett. Egész nap az ablakban ült, vagy épp a kuckójában gubbasztott. Rohant oda a kutyushoz is, hátha ismerős szag, de mivel nem volt az, ezért visszafordult és tovább ücsörgött. Mikor a család körberajongta, kicsit feloldódott, de ez rövid ideig tartott. A legfőbb probléma az volt, hogy bánatában nem figyelte hol az alom, csak menet közben megállt elvégezni a dolgát, vissza sem nézett csak kullogott tovább. Az elmondottak alapján ahogy bekanyarodtak a menhely felé vezető kis úton, Eperke addig nem mutatott érdeklődéssel és izgatottsággal figyelt ki a hordozóból. Majd kiengedve az irodában, hempergőzött a földön, szimatolt körbe és bújt mindenkihez. Ezt az oldalát sajnos otthon nem csillogtatta, pedig tudták hogy igazándiból ilyen tünemény. Fájó szívvel mondtak le róla, de így hogy csak számára ismerős cicával adható örökbe, mert akkor marad önmaga, Ők pedig még egy cicát nem szerettek volna, nem volt más választás. Visszakerült a jól megszokott közegébe és tagadhatatlanul boldog volt.
Vasárnap Ivett volt segítségünkre úgy az örökbefogadó konténer csilivilire varázsolásában, mint az egyik orvosi szoba fényesre polírozásában, amit nagyon szépen köszönünk Neki!
48 cicalakónkkal köszönjük figyelmüket és napsütéses napokat kívánunk!
Reni
Hozzászólások