A héten szabadságom idejét töltöttem, ezért a cicák gondos ellátását Icuka koordinálta. Az Ő feljegyzései alapján számolok be a heti eseményekről. Félix, a három tagú fogadóbizottság leghangosabbika hozta rá a frászt Icura, mivel egy foltban a szőre hiányzott és piros volt a bőre. Azt hitte sérülést szerzett a minden lében kanál kandúr, de alaposabb vizsgálat után látta, hogy kivakarás az. Allergiás tüneteket produkált, sokat vakarta a későbbiekben is azt a foltot, ezért a varázslatos Kék Lukács krémmel kente be, enyhítve az állandó viszketés érzetét. Több kopasz foltja nem jelent meg és ez sem nőtt, pár nap alatt gyógyulásnak indult. Hogy igazándiból miért volt ez, a csütörtöki vizit alkalmával doktor úr sem tudta pontosan diagnosztizálni, hisz addigra már letisztult és pihédzni kezdett a foltocska.
A most érkezett 4 apróság annak ellenére hogy beérkeztükkor eszegettek, most egyáltalán nem mutattak hajlandóságot, hiába minden erőfeszítés. Másnap némi érdeklődéssel búvárkodtak a tányéron, a fejük búbjától a farkincájuk végéig csupa-csupa lé voltak mindannyian.
A riadt páros Hóci és Egérke, akik alig pár napja vannak bent, mint a dorozsmai kolónia utolsó két beköltözöttje eddig a radiátor csövekre vonult vissza. Ugye átestek az ivartalanításon, de ez sem gátolta meg őket abban, hogy légies könnyedséggel fent teremjenek. Viszont Hóci szerdán lent fogadta Icut a fotelben. Hezitált, hogy fusson vagy ne fusson, de minden bátorságát összeszedve lent maradt és egy kis simogatást is engedélyezett az élelmet nyújtó kéznek.
Most oltást nem kaptak a cicák, csak Félix szemlén volt a Doktor úr a macskaházban.
Pénteken ivartalanításra utazott Cingi, a kolónia legidősebb tagja. Cingi egyik szeme vélhetően korábbi sérülés miatt vérzett be, hályogos is, azzal semmit sem lát. Viszont nála is fent állt a vemhesség gyanúja, de lehet csak a rendszeres étkezés miatt gömbölyödött ki egy kicsit jobban. Először is dr. Sebő Ottó véleménye volt a mérvadó, hogy egy ilyen idős cicát kés alá vessünk-e. Cinginek már foga sincs, szőre is csatakos, merevebb a járása. A leadó néni szerint 12 év feletti, szerintem az állapotát tekintve akár megvan 20 éves is. Találkoztunk itt a menhelyen 19 éves, csodaszép Vicával, aki bánatában gazdija után ment, de Cingi nem bánatos, csak nagyon idős. No, de műthető volt, mivel minden szükséges kütyüje jól működik szerencsére. A legnagyobb kölykökkel, a kb. 2 hónapos Elmóval és Encsivel érkezett Eperke. Eperke egy csodaszép szürke-vörös teknőc-tarka leányzó, akire szintén sanda szemmel néztem az utóbbi időben, mert eléggé kerekedett az ő pocakja is. Viszont a gyerkőcök még mindig rá-rá jártak szopizni, ezért csak a gyanú maradt, erősen. Cingi nem, viszont Eperke vemhes volt idén másodjára... Tüszike is utazott Makóra, őt a szeme miatt küldtem el. A jobb szemecskéje állandóan váladékozik, a szemcsepptől kitisztult, viszont nem kecsegtetett semmi jóval. Tüszi teljesen vak arra a szemére, de megtanult ezzel együtt élni és nem okoz számára semmi problémát. Végtelenül kedves, imádnivaló kis csoda ő. Mindannyiuk FIV/Felv tesztje negatív lett, viszont meglepő módon csak Cingi koronavírus laboreredménye lett negatív, a másik kettő cicmiccé pozitív.
Hétvégén újabb ajándékcsomag várta a munkába érkező kollégákat. A nagykapu előtt egy doboz két veszedelmes apróságot tartogatott. Ők Csengő és Csoki, akik hangos fújásokkal próbálták meg elriasztani a feléjük nyúló kezeket. Annyira meg voltak riadva, hogy enni sem tudtak, a nekik berendezett kis ketrec legsötétebb bugyrában húzták meg magukat. Hogy mit ártottak, nem tudni, egyszerűen csak nem kellettek... Kb. 6 hetesek lehetnek a kicsik, pihepuha, bolyhos bundácskájuk van és szabályos gömb fejük. Amint elmúlt a veszedelem részükről, két kis cukimuki szeretetgombolyaggá váltak.
Aztán hétfőn volt mit látni, az új arcok mellett a G-alom, Gremi, Grimm, Gizmó és Grafit ahogy bajlódtak az evéssel úgy összemajzolták magukat, hogy megértek a fürdetésre. Viszont most nem ettek, kis testük össze volt aszódva, gyanúsan betegesnek tűntek.
Időt szakítottunk Nenszi és Birs varratszedésére. Birs makrancos volt, még egy kollégánk segítségét kellett kérni, hogy segítsen megállítani a cirmos leányzó hátsó lábait. Nenszike örült annak hogy vakargatva lett a pocakja, vele pillanatok alatt boldogultunk.
A négy kicsit haza vittem, lefürdettem és próbáltam etetgetni őket, de nem sok sikerrel.
Reggel visszaértünk velük, erre most a személyzeti kapuban várt minket egy dobozka, egy zsák cicakajával megtámasztva.... Már félve közelítettük meg. A dobozon írás, tegnap született kiscicák, kiket az anyjuk nem etet, de velük van a mama... Ott mama sehol sem volt, max. a ragasztószalagon díszelgő szőrcsomó engedte sejteni, hogy valaha ott lehetett... Akkor még hűvös volt a hajnal, az újszülöttek alatt egy vékony nyári póló... Kis testüket melegítettük azonnal, forró vizes palackkal, meleg takaróval béleltük ki a kuckójukat. Tápszerrel megkezdtük az etetésüket, ami ígéretesnek bizonyult, mert ki voltak már éhezve a kis drágák. Dédelgettük őket, mint a hímes tojást, munkatársam bevállalta, hogy szárnyai alá veszik őket, mivel nálam Nala és Nola gondviselése zajlik otthon.
Makóra utazott dr. Sebő Ottó rendelőjébe Barack ivartalanításra és a szűrésekre, aki mindenre negatív lett. Vele tartott a G alom, mert nem hagyott nyugodni az állapotuk. Átforgatták őket és az antibiotikum mellett semmi jóval nem tudtak biztatni. A kicsik betegesek való igaz, és meg kell vívniuk a saját harcukat... Fecskendőből jól esznek, a remény még ott pislákol!
Másnap Borsó indult ivartalanításra. Negatív FIV/FeLV teszttel tért vissza. Az ő szemei üvegesek, viszont lát vele, beavatkozást nem igényel. Borsó dömperként érkezik simogatásért, kajáért, mindent nagy elánnal csinál. Igazi egyéniség, belevaló kandúrbandi, aki nagyon élvezi ha jó alaposan át van gyürködve minden porcikája. Az ivartalanítás utáni lábadozást átugrotta, meg sem kottyant Borsószemnek, ereje teljében huppant ki a hordozóból.
Csütörtökön a karanténba lépve sokkoló látvány fogadott, Grafit cicuka a haláltusáját vívta. Különleges mintájú trikolór színezete miatt kapta a nevét, mert az orrnyerge szürkére volt satírozva. Őt a nap folyamán átsimogattuk a túlvilágra...
Nenszi és kolónia kapott oltást állatorvosos nap lévén. Persze nem az összes tagja, mivel az anyacicák kölykeikkel még kimaradtak a "buliból".
Külföldi támogatóinkat várva útlevelet is állíttattunk ki dr. Farkas Attilával, ami Cédrus nevére szólt. A nap végén bekerült a hordozóba és az utastérben hosszú út elé nézett, aminek a végén egy izgatott család boldog tagja lehet Ausztriában.
De a boldogságot hamar megszakította a pánik és kétségbeesés, elért minket a fekete péntek. Gremit holtan találtuk a kuckójukban... Grimm és Gizmó sincs túl jól, de tovább próbálkozunk erősíteni őket.
A napokban beérkezett újszülöttek is kezdték feladni a harcot. Az eddigi pozitív reagálás a cumira és az életre kudarcba fulladt. Először Szirom adta fel a harcot, de Szandi sem volt jó bőrben. Mindannyiuk kicsi teste kékes-lilás. Orvossal konzultálva mindig féltünk a következő etetéskor, mi fogad minket. Szandi már nem evett, ő estére végleg elaludt. A hajnali etetéskor Szirmi szenderült örök nyugalomra, reggelre pedig Szebi indult testvérei után... Az anyjukról semmi hír, a babákon pedig hiába próbáltunk, nem tudtunk segíteni.
Hétvégén Lora lepett meg azzal, hogy odasettenkedett simogatásért. Ez volt az első alkalom, amikor nem csak lopva sikerült megsimítani, hanem ő kívánta. Éltünk is a lehetőséggel azonnal.
Sok kedves látogató és önkéntes hozott az apróságoknak élelmet. Csilla nagy adag alutálcással ért ki, ami felajánlás volt egy kedves hölgytől. Kittiék egy csomaggal készültek a babáknak és kölyköknek. Gazdisodott cicánk, Rella gazdijai is kiérkeztek szintén nagy csomag junior táppal, valamint körbeszeretgették gazdira váró cicáinkat.
Vasárnap reggel Tücsike gazdijai leptek meg minket szintén a kölyköknek szánt élelemmel és cicaalommal. Végignézték a reggelizést, mosolyogva hallgattuk csámcsogásukat. Nagyon szépen köszönjük mindannyiuknak kedvességüket!
A hét zárásaként jó hírrel is szolgálhatok, hisz megérkezett egy család Lurkó-látogatóba. Azonnal szerelem volt ez mint a szülők, mint a gyerekek részéről, Lurkóról nem is beszélve! Ám mikor megérezte, hogy valami készülőben van és ráadásul még a hordozó is előkerült, kirohant a kifutóba, ahol köröztünk párat, mire hajlandó volt vissza bemenni, hogy útnak tudjam indítani. Lurkó Sándorfalvára költözött, ahol 9 éves korára lett egy igazi otthona családi környezetben.
Sajnos az emberi gonoszság és felelőtlenség határtalan! Kidobálni kis életeket, ahelyett hogy ivartalanítanának... Nem is értem miért tartanak állatot, ha ilyen könnyen meg tudnak válni tőlük, lelkiismeret furdalás nélkül. Nekik csak egy volt a sok közül, pedig ők mind önálló kis egyéniségek. Kirakják őket az erdőbe, a menhely kapujába, mi oldjuk meg az életképtelen kis árvák sorsát. Megpróbáltuk, szívvel-lélekkel de nem sikerült... Pár napot éltek az "Sz" alom apróságai, kicsivel többet Gremi és Grafit, ám nem kis megpróbáltatáson mentek keresztül ez idő alatt... Távozásukkal 50-re csökkent a menhelyi cicák száma, köszönjük figyelmüket!
Reni
Hozzászólások