A hétfői nap említésre méltó csoda történt! Azt hittem káprázik a szemem, hisz olyan dolognak voltam részese, amire még nem volt példa.
A nagyszobában ténykedve mély dorombolást hallottam. Mivel mindenki megreggelizett és kiment a kifutóra nézelődni, bogarászni, csak hárman maradtunk bent a takaró alatt pihenő Frédivel és a párnáját bitorló Pinggel. Füleltem Frédikét, hogy ő-e az, aki ilyen jól érzi magát, de tőle nem jött nesz. Majd keresgettem a dörmögés forrását, mikor láttam, hogy Ping dagasztja párnáját és dorombol hozzá bőszen. Nem győztem gyönyörködni a látványban! Olyan volt, mint egy édes kis kölyök, önfeledten elmerülve a gondolataiban...
Egy félresikerült "baleset" miatt betegszabadságra voltam kénytelen kényszerülni. A cicák ellátását Icuka vette át, aki eddig is sokszor foglalatoskodott a cicák körül önkéntesként. Előfordult, hogy említésre került a beszámolóban, viszont most már a cicák mindennapi életének részesévé vált. Voltak akik könnyebben és természetesen voltak akik nehezebben fogadták az Ő jelenlétét, de összességében azért a többségnek gyorsan sikerült megszoknia. Icuka végtelen sok szeretettel és türelemmel fordul az állatok felé, ezért könnyen tud kapcsolatot kialakítani velük. Pár nap után mesélte is, hogy már Fintor is hajlandó odamenni az etetősarokba, ami azért nagy dolog!
Egy édesanya érkezett ki lányával, kik kölyök cicát szerettek volna. Mivel Nimród a legfiatalabb lakó, elsősorban vele szerettek volna ismerkedni, de ugye ott volt Sára, aki nem hagyott ennek teret. Sára nagyon tudja, hogyan kell magára felhívni a figyelmet, ezért a leendő gazdik elbizonytalanodtak a döntésüket illetően. Elhagyták a menhelyet azzal, hogy bevásárolnak mindenféle macskás kellékből, alszanak rá egyet és másnap visszajönnek a kiválasztottért, de nem telt bele sok idő, már telefonáltak, hogy még aznap szeretnék adoptálni Sárát.
Visszaérve már csak be kellett dobozolni a csajszit a hordozóba és megkezdhették közös életüket, immár családi kis kedvencként Szegeden.
A szombat nem volt jó Csipisz számára. Valószínűleg elcsapta a gyomrát a mindig mohó kamasz és hányással töltötte a napját. Icuka aggodalma szerencsére nem tartott sokáig, Csipisz gyorsan túltette magát ezen, másnapra ugyanolyan jó étvággyal bírt.
Pár hete szervezés alatt volt két cica bejutása, de vasárnapra megérkeztek. Őket egy dobozban találták még tavaly pirinyó korukban.
Testvéreiknek találtak gazdikat, ez a két gyönyörűség viszont beköltöztek a menhelyre. A kandúrok az Alpok és az Alfa nevet kapták.
Alfa világosszürke cirmos, határozott megjelenésű ám jámbor, kezes teremtés. A kisebb méretű, hófehér, kék szemű Alpok kicsit tartózkodóbb, ám a simogatásnak ő sem tud ellenállni. Úgy tűnik a hallása rendben van, sajnos az ilyen küllemű cicáknál előfordul a siketség, de ez további megfigyelést igényel. Most még mindenre kapkodja a fejét és hegyezi a fülét, ami betudható a nagy változásnak is.
Még egy család látogatott ki, Ők Cakkos után érdeklődtek, ám azzal, hogy a cicalány nem a bújósabbik fajta, abban maradtak, hogy majd még átgondolják be merik-e így vállalni. Cakkos nem könnyű eset, kicsi korától kezdve nem tudták betörni. Amíg ketrecben volt, önmagához képest sokat oldódott, de még mindig tart az emberektől. Az érdeklődés megvan, de idegen láttán eliszkol. Ellenben az anyja, Cédrus. Már nem használja a kuckóját bástyának, ugyanúgy követeli a törődést és apró léptekkel igaz, de egyre kijjebb merészkedik a kifutóra is.
Nicyka koronavírus szűrésen esett át, negatív eredménnyel. Amint megérkezett az örömhír, már kabátolt is a nagyasszony és felköltözött a kisszobába. Mindenki jól fogadta az új pajtit, főleg Lukró, ám tőle nem várt érdeklődést és szimpátiát mutatott Hetyke is. Nicyka óvatosan de határozottan fedezte fel az ismeretlent. A kifutó még nagyon nagy falatnak tűnt, oda nem merészkedett ki. De azért az étvágya továbbra is kiváló, ebből nem tudta kizökkenteni az új szituáció. Korára való tekintettel inkább csak a nedves tápot preferálja. Maradék pár fogával a száraz élelmet is elrágcsálja, de igyekszünk mindig kedvezni neki.
Egy édesanya telefonon érdeklődött egyik védencünk iránt. Elsőre félre is értettem ki a kiszemelt, hisz rá eddig szinte senki sem volt kíváncsi... Viszont a fiának ő keltette fel a figyelmét, amiatt is, mert már régóta a menhely lakója és mert különleges a kis pofija.
Hétvégén ki is látogattak és mindvégig Kasmír gyönyörűségéről áradoztak. Kasmír az utóbbi időben sokat nyitott az emberek felé. Vannak még fenntartásai, de nem régiben említettem, hogy játékkal fel lehet kelteni az érdeklődését és mélyíteni a kapcsolatot. A gazdija magántanuló, ezért nem okoz számára problémát, hogy sokat legyen a cicával és hogy türelemmel kivárja, míg Kasmír ragaszkodó, hű társává válik.
Kobold és Krampusz, a korábban bekerült vörös testvérpáros végtelen kedvességükkel mindenkit levesznek a lábukról. Annyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy Krampusz nem hajlandó enni sem Kobold nélkül. Míg a kis tesó simogattatja magát, addig Krampusz ott toporog a tálja mellett és kétségbeesetten figyeli, mikor jön már, hogy egyenek. Ha nagyon türelmetlen, odaszalad Koboldhoz és a simogató kézhez, megböki, majd szalad vissza a tálhoz, ezzel jelezve hogy igazán ehetnének már.
Mivel a fiúk ennyire "nem látnak" egymás nélkül, ezért bizakodtunk abban, hogy sikerül őket majd együtt örökbe adni. Erre nem is kellett sokat várni, hisz egy érdeklődő mindkettejüket szeretné, amint letelik az oltási programjuk.
Továbbra is 24-en erősítik a menhely cicás részlegét. A nevükben is köszönjük szépen, hogy figyelemmel kísérik mindennapjaikat!
Reni
Hozzászólások