Egérke kitűnően teljesítette az elvárásokat, az egyedüllét miatti szobatisztaság nem okozott meglepetéseket. Semmit nem rongált meg, minden ugyanott maradt, ugyanabban a pózban, mint amikor magára hagytuk. Pár napig még megfigyelés alatt áll, hogy a gazdijelöltjének biztos információt tudjuk nyújtani a viselkedéséről. Amellett, hogy mindig megy az ember után és közben mondja a magáét, áldott jó cica.
A múltheti látogató megérkezett Csokiért. Az úriember, miután lepapíroztunk mindent, felruháztuk cicahámmal a kandúrkát (ami meglepő módon nem zavarta), állatorvoshoz vitte őt, ahol elkészítették az útlevelét, majd másnap indultak Zürichbe, ahol izgatottan várta a család többi tagja. Csoki immár svájci Csoki! Anno dobozba dobták ki testvérével a menhely kapujába, most pedig nemzetközi vizekre evez... Ez a sors furcsa fintora!
Felhőtlen boldogság van a nagyszoba lakói között, a fiatalok nagyon felpezsdítették az életet. Ennek egyedül Léna nem örül, inkább elvonul, vagy elcsattan egy füles, ha belemásznak az aurájába. Ő már nem vevő erre az eszeveszett zsivajra. Nenszit ellenben elkapja a hév, ő (ha épp jobb lábbal ébredt), benne van a játszmákban, tanítja az apródokat, hogyan kell a játékok minél magasabbra repíteni.
Másnap egy pár látogatott ki, kik nemrég elveszítették cicájukat. Elmóba szerettek bele fotó alapján és a személyes találkozás sem okozott meglepetést! Elmó hozta a formáját és nem is tudtak neki ellenállni. Annak ellenére, hogy egyszer már szerencsét próbált, most sikeresen révbe is ért, és szegedi lakosként teszi boldoggá új családja mindennapjait.
Csütörtökön állatorvosi vizit lévén helyettes állatorvosunk dr. Bárkányi Pál vette szemügyre a menhely lakóit. Veszettség elleni oltást kapott Hicuka és Huppli, valamint Perec éves ismétlő, kombinált oltásban részesült.
Mivel az orvoslátogatást délelőtt letudtuk, zajlott tovább a mindennapi rutin, amikor is két fiatal férfi érkezett ki cicanézőbe. Idősebb, nyugodt természetű, ám kezes cicát szerettet volna egyikük örökbe fogadni. Nicyka lett a befutó, ám cicahordozó hiányában a másnapot beszéltük meg az örökbefogadás lebonyolítására. Azonban kis idő múlva jelezték, hogy visszajönnének érte még ma, mert szereztek hordozót. Jóformán időnk sem volt elbúcsúzni, már meg is érkeztek érte, és nagy nehezen sikerült betuszkolni a boxba, amit ő egyáltalán nem szeret... Visszaemlékezve, hogy milyen meggyötörten, iszonyat véznán találtunk rá, vagy talált ő ránk, még mindig szívfacsaró érzés... Esélyt sem láttunk rá, hogy egy koros cicán valaha is megakad valaki szeme, erre tessék! Sok évet letagadhatna magáról, bár a meglévő pár szál foga azért elég árulkodó, de közérzete kiváló és most Szegeden kapott esély egy szebb, boldogabb élet reményében.
Ahogy gazdisodtak a cicák, úgy jött az utánpótlás is. Két férfi két maréknyi cicával állított ki, akiket az Algyői út körforgalmából szedtek össze. Állítólag az úton nézelődtek, idézem: "átmenni csak nem akartunk rajtuk". Így kihozták. A testvérpáros biztos csak úgy odacseppent egy igen forgalmas körforgalomba, pont az ő autójuk elé, de Icukával végighallgatva a férfit, tudtuk, ha most nem vesszük be őket, akkor nekik esélyük sincs. Több kijelentést nem idézek, de éreztette velünk, hogy elég elszánt a megszabadulásukat illetően. A kicsik kezesek, dorombolós kis szőrcsomók. A vörös fiúcska a Spárta, míg a cirmos kishúga a Spárga nevet kapta.
Felköltözött Csengő a kis pajtások mellé. Zavartalanul vett mindent és mindenkit górcső alá. Úgy jött-ment a bent és kint között, mintha oda született volna. Csengő egy élénk, érdeklődő és közvetlen cica, a többiek is azonnal befogadták őt.
Aztán nem is kellett sokat várnia, hisz egy család érdeklődött utána, majd meg is érkeztek szombaton ismerkedni a cicalánnyal. Ami olyannyira jól sikerült, első szempillantásra leendő kis gazdija felkiáltott: szebb mint a fotókon! És való igaz, hogy Csengő amellett hogy kedves, csodaszép teremtés! Nem is váratott sokáig magára a dolog, Csengő bevackolt a hordozóba és indultak is haza, Szegedre.
Majd Egérke jó magaviselete is meghozta gyümölcsét, érte is megékezett leendő családja és hatalmas vigyorral az arcán vette magához kis kedvencét. Egérke szintén a szobacicák számát bővíti Szeged városában.
Pár napja jelentették, hogy akkor 2 napja talált, magukhoz vett kiscicától meg kell válniuk, bármennyire is szeretnék ők, mivel az egyik gyermekük nagyon allergiás a cicaszőrre. Ez idő alatt próbáltak neki gazdit találni, de nem jártak sikerrel, tovább tartani nem tudták, így a megbeszéltek szerint most kihozták. Neve is van már a különleges színű kis kandúrnak, Cukinak. Mivel nagyon gyorsan megszerették a kicsit, ezért mi is könnyünket nyeldestük, míg elköszöntek tőle. Az a rövidke pár nap alatt felhalmozott elemózsiás készletét, játékocskát, tálacskát, takarót is adták vele együtt, hogy ne legyen hiányérzete.
Cuki pont akkora méretű, mint a minap beérkezett két apróság, így hozzájuk került be. A tesók szívélyesen fogadták, ezért a kezdeti sokk után Cuki is hajlandó volt odabújni közéjük, és azóta is elválaszthatatlanok. Játszanak, birkóznak együtt nagyokat és annak ellenére hogy mindenkinek van saját tálkája, legjobb egy tálkából falatozni, fejüket szorosan összedugva.
Vasárnap nem győztünk gyönyörködni a látottakban! Úrfi morcos szíve Hicuka tündéri jelenségének nem tud ellenállni, és ahogy a pirinkó lányka odabújt mellé, Úrfi alaposan körbemosdatta kis fejét. Mint egy gondoskodó apuka, olyan finoman, óvatosan vette szárnyai alá Hicut.
Majd Icukával végigcsepegtettük a cicákat bolha/kullancs ellen, megkapta mindenki a féreghajtó adagját, és a füleiket is kitakarítottuk azon cicáknak, kiknek erre igényük volt.
Javarészt a kolóniában kellett nekiveselkedni a fültisztításnak, többé-kevésbé jól is tűrték. Róluk keveset mesélek, egyesével elég nehéz kiemelni őket, hisz általában mindent együtt csinálnak. Mindegyikük egy egyéniség és összességében jók is. Kázmér és Tócsni a legnagyobb zsiványok, Tüszike az ember nyakában csüng, és ha nem figyelnek rá, képes megharapdálni még az orrunkat is. Borsó etetésnél átszellemül és mint aki soha nem látott még ételt, száguldozik egyik tálkától a másikig, és mindegyikből lop egy falatot. Édes nyávogással jelzi, hogy simit igényel, leül a szoba közepére és türelmesen kivárja, míg odaér a simogató kéz. Heidi nem ilyen türelmes. Vár, vár, de ha nem kerül sorra, akkor gyengéden megharapja az ember könyökét, hogy hé, figyelj rám! Viszont csodaszépek és egyre szebbek! Olyan színkavalkádban pompáznak, amilyennel talán még nem is találkoztam egy kupacban.
Avagy:
Elérkezett egy újabb csütörtöki nap, mikor is Félix gömbölyded testét kellett felmarkolni, hogy megkapja az ismétlő veszettség elleni oltását. Nem szereti, nagyon nem... Ilyenkor csak úgy gyűrődik a tokája, próbál kicsusszanni a kezeink közül. Bezzeg ha arcoskodni kell, arra van esze a nap 24 órájában. Még mindig nem tudja magát túltenni Sanyin, betolakodóként kezeli, ezért szegény Sanyi a békesség kedvéért felköltözött a hűtő tetejére.
Nelli a második kombinált oltását kapta, ezzel a lendülettel felköltözött az örökbefogadó konténerbe. Suhant ki a kifutóra, az összes polcot, fekvőt végigjárta és új pajtásait is lerohanta érdeklődve. Csak pislogtak, hogy ki ez a hiperaktív csini csajszi, aki fel-alá járkál ekkora elánnal. Képes belebújni az emberbe, olyan sok szeretet lakozik benne, alig győzi kiadni magából.
Telefonos érdeklődő Mömbi után kérdezősködött. A cirmoskába beérkezésekkor szerettek bele, de mindig olvasták, hogy van rá érdeklődő, majd valamilyen mondvacsinált, maga által generált indokból itt maradt. Úgy érezték, mindez azért történik, mert rájuk vár. Megvolt a nagy találkozás, épp álmából ébresztettük fel, majd felmászott gazdijára és elterült a karjaiban. Igen, valóban rájuk várt. A hordozóban is elfeküdt és haláli nyugalommal vágott neki az ismeretlennek Szeged irányában.
Hétvégén Alexa önkénteskedett és segítkezett a cicák körül. Őt, mint régi ismerőst köszöntik védenceink. Köszönjük szépen, hogy megosztotta velük/velünk a napját!
Látogatók is érkeztek, Sándorfalváról. Őket Hicu mérhetetlen ragaszkodása, valamint Életke bájos mivolta varázsolta el. Egyedüli cicát szeretnének, még alszanak a döntésre pár napot. Mi titkon bízunk benne, hogy a testvérpárosok együtt tudnak gazdisodni, hisz volt már rá példa. Mindkét tesópár nagyon ragaszkodó, ezt jól bizonyítja, hogy fotózáshoz is úgy állnak be, hogy a képük a családi albumban kitűnően megállja a helyét!
Közben a háttérben folynak a tárgyalások, Nicyka családi mandátuma letelt. Két napig elbujkált, majd átvitték egy "baráthoz", mert egy újabb új hely biztos segít, de nem segített meglepő módon... Így visszajön, már jött volna, de lerobbant az autó. Egy hét alatt ez a sokat megélt, Isten tudja miken ment keresztül cica nem oldódott fel...
39 régi és új lakónkkal zárjuk a beszámolónkat, a nevükben is köszönöm figyelmüket és vidám napokat kívánunk!
Reni
Hozzászólások