A hétfői napon egy kedves hölgy, ki Finnországból tett családi látogatást Budapesten, leutazott barátaival, hogy az általa kísért menhelyünkön látogatást tegyen és adományával segítse az állatok jólétét. Miután körbesétáltunk a menhelyen, betértek a cicaházba is, hogy megcsodálják a dorombolós társaságot is, valamint kielégítsék a szűnni nem akaró buksi és pocaksimi igényeket. Nagyon szépen köszönjük Nekik!
Nyafi úr megbékélni látszik a helyzetével, a pár falatnyi étkezést szép apránként felváltja a normál evés. Mindeközben ott kell lenni vele, biztatni és ha lankadni látszik a figyelme, kézből megkínálni és akkor folytatódik a művelet. Mindent be kell vetni, hisz 10 évnyi megszokott, rutinszerű élet van maga mögött, nekünk kell kitalálni mivel és hogyan tudjuk pótolni a keletkezett űrt. Továbbra is a kapott takarójába csomagolja be magát, de hívószóra azonnal kiszalad és némi kommunikációt is megenged magának. Tüneményes nagy kandúr, aki az új helyzet ellenére is nagyon igyekszik az ember kedvében járni.
Spárta gazdijelöltje ismét látogatást tett az újdonsült kis szerelménél és továbbra is odáig voltak egymásért, ami nem meglepő. Mivel Spárta másnap utazott ivartalanításra testvérével, Spárgával, gazdijelöltje megkért minket, hogy tisztíttassuk ki a koszos kis fülét. Miután jobban megtanulmányoztuk a fülecskéjét, mosolyogva kellett konstatálnunk, hogy valóban tiszta kosz, viszont a folytonos homokban fürdés miatt olyan, amilyen. Mindenesetre elkezdtük kitakarítani, de értelme nem sok volt... Amint végeztünk vele, azonnal túrta magát bele a meleg homokba és szinte még mosolygott a szeme hozzá, hogy most aztán jól megmutatta nekünk! Mit van mit tenni, utazása előtt megismételjük a fültisztítást, szerencsére áldott jó természete miatt ez gyerekjáték.
Mint említettem, ivartalanításra indultak a testvérek. Az állatorvosnál kellett szembesülni azzal, hogy Spárga vemhes volt. Ilyenkor adunk hálát, hogy inkább visszakerültek a menhelyre, minthogy otthon megszülessen a babák, akik létezését, megalakulásának lehetőségét a volt gazdik nem is értették. "Hiszen testvérek, mégis hogyan?" .... Szó mi szó, fiatalok, erősek így meg sem kottyant nekik ez a beavatkozás. Jobban zokon vették a kieső reggelit mint az altatás, műtét okozta életérzést.
Másnap papírforma szerint hozták a cuki énjüket és a megszeppent aprócska látogatójukat is szívélyesen avatták be a cicás közösségbe. Rafit, az egyik kiskutya gazdijelöltjei kérésére dobtuk be a "mély vízbe", hogy miképp reagál a számára eddig ismeretlen macska jelenlétére. Jelesre vizsgázott, ami nem is meglepő, inkább félt a nála nagyobb négylábúktól és a leendő gazdik lába alatt húzta meg magát, onnan pislogott nagyokat. Több cica is köszöntötte őt, Huszár kifejezetten kedveli a kutyusok társaságát, ezért leküzdve az emberek iránti félelmét, csak oda ment üdvözölni és körbeszimatolni. Minderre azért volt szükség, mert Rafi kutyus régi lakónk, a csodaszép Rinó "élettársa" lesz.
Nyafinak sem kellett tovább időznie a menhelyen, érte megérkezett családja és boldogan hagyták el a tanyát hármasban, Szeged felé.
Dorottya önkéntesünk segített a cicaházban ellátni, szeretgetni őket, valamint teljes körűen kivette a részét a menhely egyéb területein is. Nagyon szépen köszönjük segítségét!
Hétvégén viszonylag nyugodt napokat tudhatunk magunk mögött. Alexa lelkes jelenléte dobta fel macskáink napját. Őt már ismerik, nem tekintenek rá idegenként, inkább próbálják minél jobban körbezsongni, hogy kivívják figyelmét.
Spárta pedig másodjára gazdisodott. Immáron ivartalanul, Életke (Tiger) cica mellé költözött egyelőre Szegedre és még nem is sejti, micsoda kalandok várnak rá, mikor ő is a rutinos Életke mellett utazik repülőn Németországba!
Az elmúlt hét nyugodt, mondhatni zavartalan mindennapjai gyökeresen megfordultak. Amikor az emberi ész fel sem tudja fogni, hogy mi, miért történik, de ne szaladjunk előre.
Hétfőn Pestről látogatott le egy hölgy, ki beleszeretett Hiszti ártatlan pofijába. A személyes találkozás némileg elbizonytalanította őt, mert Hiszti, mint a neve is sugallja elég erős karakter. Domináns, energikus és aktív, emellett pedig annyira bűbájos, és ez a nagy kontraszt némi félelemmel látta el gazdijelöltjét. Mi biztosak vagyunk benne, hogy Hiszti csodás tagja lehet egy családnak, mindenesetre javasoltuk az alapos átgondolását, hisz több cica is felkeltette a hölgy érdeklődését. Nem érkezett üres kézzel, adományát hálásan köszönjük!
Majd a nap végére befutott egy teherautónyi adomány. Már olyannyira a nap végén, hogy nem is a tervezett helyére tudtuk kipakolni, hanem rögtönözni kellett egy alternatív éléskamrát. Ahogy érkezett a kocsi, úgy gyülemlett fejünk felett egy sötét felhő és mint a mesékben, csak ott, csak ránk szakadt az eső mindvégig. Az időjárási viszontagságok ellenére serényen szedtük a lábainkat és ahogy mindezzel végeztünk, az autó távozásával a felhő is szertefoszlott. Utána már kacagtunk mindezen és boldogan csodáltuk a nagy mennyiségű élelmet, mert számomra nincs szebb hang a dorombolás mellett a boldogan csámcsogó cicáknál.
Másnap reggel az eddig tartózkodó Dzseki is csatlakozott az étkező brigádhoz, ő sem tudott ellenállni a csábító illatoknak. Eddig mindig ki kellett vinni neki a tálkáját a kifutóba, ott evett egyedül, de ma megtörni látszik a jég!
Tomi és Atlasz nem férnek meg egymás mellett. Szép lassan leesett pár nap leforgása alatt, hogy Tomi azért tüntet a szobában tartózkodás ellen és azért bitorolja az irodát újra, mert zavarja őt Atlasz jelenléte. Úgyhogy fogtuk Atlaszt és átdeportáltuk a kis szobába. Ott azonnal szívélyesen fogadták, Huszár örült a legjobban, hogy nem egyedüli kandúrként kell a csajok között lennie, össze-vissza dörgölték egymáshoz buksijukat. Azóta megtalálta a helyét, maximálisan beilleszkedett és oldottabb is lett.
Csütörtökön tudván, nagy nap lesz ez a mai, felszívtuk magunkat! Egész nap arra gyúrtam, hogy kitaláljam a sorrendet és a lehető leggyorsabban, minimális stresszel lebonyolítsuk az állatorvosi vizitet. Először a karantén kapta meg a kötelező oltásait, Dumcsi a veszettség ellenit és megtörtént a FIV/Felv ismétlő oltása, most egy másfajta teszttel. Negatív lett immáron második alkalommal mindkettőre, így végérvényesen negatívnak tituláltuk. Apolka, Nyafi úr és Bizsu pedig kombinált oltást kaptak. Mivel Apolkának ez volt a második kombináltja és a tesztje is negatív lett, ezért előjegyeztük őt is a költözésre.
Aztán közeledtünk a konténer felé, ahová előre kocogtam és szortíroztam a cicákat gyorsan. Mert amint meglátják a tömeges vonulást, főleg kiszimatolják az állatorvos közeledtét, ott kő-kövön nem marad. Ablakokat becsuktam és csak a pácienseket tartottam bent. Meg is lepődtek a többiek, hogy egyesével kipakoltam őket a kifutóra, mint a fecskék úgy sorakoztak az ablak mögött és pislogtak befelé. Kisszobában Huszár kapott éves ismétlő veszettség ellenit, a nagy szobában pedig Dzseki, Fintor, Táncos és Csipisz, a keménymag. Ők állandóan együtt mozognak és a fiúk triójához csatlakozott Dzseki is. Tökéletes az összhang közöttük, ám most ez nem volt elmondható, mert amint beléptek a szobába, hirtelen mindannyiuknak nyoma veszett. Szerencsére olyan helyekre bújtak, ahonnan könnyen ki lehetett emelni őket, igaz a cirmosok, Táncos és Csipisz azért futottak jó pár kört. Végül már csak Táncos volt hátra, aki gyanútlanul meghúzta magát kollégám mellett, így könnyen megtudta fogni és pikk-pakk ő is túl volt a szurin.
Dzseki mindeközben egyre inkább megnyílik. Már odáig fajult érdeklődése, hogy több percen keresztül figyelte, hogyan élvezi Kende a végtelenbe nyúló simogatást. Felkerekedett összekapva minden bátorságát és odafúrta magát a simogató kéz alá. Aztán hangos dorombolásba kezdett és vetette el magát, hogy jó alaposan meg tudjuk vakargatni a pocakját is. Nem utolsó sorban a ez a pár nap leforgása alatt a kis haspók eljutott odáig, hogy elsőként csap le a teli tálkára ételosztásnál.
Pénteken Bogi vállalt önkéntes munkát a menhelyen és vidáman, lelkesen segített be a cicalakban. Köszönjük szépen!
Szombaton költöztetésre került sor. Először Dumcsi érkezett Atlasz helyére a nagyszobába, aki teljesen természetesen vette az akadályokat, mintha mindig is itt élt volna. Számára nem okozott meglepetést a sok cica látványa, hisz lényegesen sokkal többen voltak előző "otthonában", a szatymazi tanyán. Hozta a formáját, végig magyarázza ott tartózkodásunk idejét és árnyékként követ minket, társaira ügyet sem vet.
Amint megindultunk Apolkáért, csörgött a telefon, hogy azonnal rohanjak egy hordozóval a kapuhoz. Új önkéntesek érkeztek gyanútlanul a szokásos kutyasétáltatásra és a Tappancsos táblánál apró élőlényre lettek figyelmesek. Először azt hitték kisegér, aztán döbbentek rá a szomorú valóságra, hogy egy cicababa indult segítséget kérni. Testvérei dupla nylon zacsiban várták a halált... Teljesen beizzadva, levegőt alig kapva ezek a napos csöppségek magatehetetlenül evickéltek és lettek áldozatai az emberi gonoszságnak és felelőtlenségnek. Ha már ennyire aljas módon akart megszabadulni a kis árváktól, legalább rakta volna kibélelt dobozba, esélyt adva nekik, de ezen kár agyalni, hisz hol érdekelte emberünket, mi lesz a kicsikkel, ugyanakkor szegény anyjukkal, ki ugyanúgy veszélynek van kitéve a tejláz és társai miatt... A pöttömöket begyűjtöttük és riasztottuk kollégánkat tejporért. Biztonságba helyeztük őket és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az apró életeket megmentsük. Egyelőre ettek és ürítettek annak rendje s módja szerint, viszont a kis kalandorral szemben a zacsiban maradt tesók nagyon gyengék...
Ahogy az ő sorsuk egyelőre rendeződni látszott, úgy Apolka is kikerült a hordozóból, ahol szegénynek dekkolnia kellett a nem várt fordulat miatt. Ő már kevésbé tolerálta jól a cicaközösséget, laposkúszásban fújkált égre-földre, majd meghúzta magát egy kuckóban. Eddig nem szocializálódott cicák között, ezért időbe telik míg sikerül beilleszkedni. A kis szoba lakója lett, ahol biztos nem éri atrocitás, hisz végtelenül türelmesek és toleránsak az ottaniak.
Vasárnapi helyzetjelentés az apróságokról: Prüntyi állapota elég aggasztó, orra folyik és nincs étvágya, gyakrabban kap kicsit enni, de nagyon erőtlen. Pocak, a kalandor ügyesen szipolyozza a tápot, se perc alatt végez is az evéssel, majd jön a jól megérdemelt szundizás tovább. Pöcök pedig kettejük között lavírozik, ő sincs kicsattanó formában, de nem adjuk fel, megy a harc apró életükért.
Búcsúzóul Lénával köszönjük a 33 lakónk nevében is, hogy ismét velünk tartottak és kérjük Olvasóinkat, szorítsanak az apróságok életéért, minden pozitív energiára szükségük van!
Reni
Hozzászólások