Macskalandok 2018. ápr. 2-15.

Nem indult kecsegtetően a hét, mert nyanyuskánk, azaz Terike bármennyire is rárepül az ételre, potyog ki a szájából minden falat. Már villával törtük pépesre, kevertük, adogattuk falatonként de igazán sehogy sem volt jó. Aztán jött a B verzió, a paszta! Az többnyire bent maradt, még ha a szájpadlására is ragadt, akkor is idővel csak lekopik onnan. A kedélye kiváló, úgy szökken fel s alá, bújik, dorombol, nem értjük. Majd másnapra sokkal rosszabb lett minden. Az első falatja után véres nyák jött ki a száján. Nem sok, de épp elég, hogy kellőképp pánikor keltsen és idegbe rakja gondozóját. Ez mind csupán pár másodpercig tartott, aztán ment minden tovább, őt nem zavarta, a pasztát viszont nyelte. Nem engedte a szájában történő turkálást, ilyenkor fel is hergeli magát a kis drága öreglányunk, ezért nem akadékoskodtunk vele.

A kis szoba kifutójában töretlen a "gyerekzsivaj". Annyira élvezik a napsütést és a homokban hempergőzést, hogy Havas és Heves mellett mindenki újra megfiatalodik és átragad rájuk ez a felhőtlen jókedv. Annak is szemtanúi voltunk, mikor Nicyka fogózott Hevessel. Még hogy az idős cicák nyugodtak... Az általában nyugodt, keddi napot látogatók törték meg, egy fiatal pár, kik hivatalosan Tócsnit látogatták meg, de a gézengúz tart az idegenektől, ellenben Nyafival, így a karakán bújógép azonnal belopta magát a szívükbe. Kölykei után hamarosan ő is utazhat új családjához, hogy megtapasztalja, milyen is az, amikor az ember őszintén szereti őt és nem hajítja ki egy dobozban...

Ám szeret besegíteni is a házimunkába, főleg a mosogatást preferálja, amikor is megpróbálja elinni a tálak elől a vizet.

Szerdán a karanténban sem volt minden rózsás... Bibi némileg oldódni látszott, Icukával napi szinten átbeszéltük (mikor ki dolgozott), hogy épp mit tapasztalunk nála. Most is ez történt, felkészített, hogy Bibi már kiül a ketrec közepére, szemlélődik, nem is annyira zsémbes már és nem is rohan be, ha kinyílik az ajtaja, viszont hányt.

Ebben a tudatban robogtam hozzájuk, mivel meglepivel is készültünk számára, olyan alutasakos kajcsival, amit hoztak vele, hátha jobban a kedvében tudunk járni. De már nem tudtunk... Csak a farkincája lógott ki a kuckójából, szólongattam, kinyitottam a ketrecét és akkor tudatosult bennem, hogy ő már eltávozott a földi létből... Egyszerűen felfoghatatlan volt a szituáció és riasztottam mindenkit, hogy erősítsék meg a tényeket és derítsük ki mi történhetett, mivel az egész ketrec, mint egy csatatér, olyan volt. Döbbenet és mély szomorúság kavargott bennünk, mert amerre a szem ellátott, mindenütt vér volt. Azonnal egyeztettünk állatorvosunkkal és boncolást kértünk. Erre rövidesen sor is került és mindannyian láttunk olyat, amire nem számítottunk. Bibi külsőleg makk egészségesnek tűnt, gyönyörű, ragyogó bundás 11 éves hölgyemény. Viszont a veséje felismerhetetlen volt, annyira súlyosan rendellenes volt, a mája is elzsírosodva és a vastagbele tele volt alvadt vérrel, elvérzett.... Ezt most csak azért írtam le, bármennyire is borzalmas, mert sajnos előfordul, hogy a családi kis kedvencünknél is későn vesszük észre, ha bármi probléma van, mivel nagyon sokáig tudják leplezni ha valami nincs rendben. Pedig ő világ életében lakásban, szeretetben és gondoskodásban élt, amit mi is próbáltunk megadni neki, bármennyire is tiltakozott. Valószínű rásegített a költözés miatti stressz is, hogy ilyen gyorsan, röpke másfél hét alatt elengedte ezt az egészet, hiszen ő súlyosan beteg volt, csak nem mutatta...

Ezen kívül veszettség elleni oltást kapott Atlasz valamint Sziporka, kombinált oltást pedig Apolka, Dumcsi és Dzseki.

Pénteken Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Atlasz, az ismétlő FIV/Felv tesztjére, ami szintén negatív eredményt mutatott, szerencsére. Rajta kívül Terike csomagolt össze vizsgálatra. Az igazat megvallva, el is köszöntünk tőle, mivel még mindig bajlódott az evéssel és elkezdett fogyni is. Na, de Terike majd kicsattanó boldogsággal tért vissza! Kapott szurikat, a szájában bakteriális fertőzést állapítottak meg, amire még gyógyszert írtak elő, úgyhogy bizakodva vágtunk neki a napi etetésnek, pépesítésnek, miegymás. Aztán úgy is tűnt, hogy hat a dolog, önmagához képest egész jól elkezdett eszegetni.

A nagyszoba lakóit már Dzseki is képviseli, bár egyelőre nem sok vizet zavar, mert bebújt az egyik cicavár odújába. A szemhéja összevarrásának helye szépen gyógyul, minimális váladékozás még előfordul, de ez teljesen normális, tisztul. Az ételét is oda kapja, ahol éppen van, nyilvánosan nem mutatkozik még, túl nagy a változás számára. De kap időt, hogy kibontakozzon, addig kedves szóval és némi bíztatással próbáljuk enyhíteni a feszültséget. Többen is szemügyre vételezték gyorsan, felcsimpaszkodtak hozzá, hogy szagmintát vegyenek, ő pedig türelmesen fogadta a felbukkanó, kíváncsi fejek sokaságát.

A mondás úgy tartja, minden csoda három napig tart, Dzsekinek ezt az időt nem kellett kivárnia, hisz még egy lakóval népesedett a szoba száma, Atlasz is csatlakozott a társasághoz. Mivel ő sokkal nyitottabb és karakánabb jellem, ezt a többiek is azonnal kiszűrték, bármennyire is volt önmagához képest visszafogott. Tomi sebtében odakocogott és beállt vele szemben. Árgus szemekkel figyeltük a kakaskodás kimenetelét és készen álltunk a közbelépésre. Tomi beállt Atlasz arcába és lekiabálta konkrétan, mindeközben Atlasz szem rebbenés nélkül meredt vissza, szótlanul. Majd Tomi kihátrált, ott hagyta. Ilyet korábban soha nem tapasztaltunk, azt tudjuk, hogy fekete barátunk, Tomika nem csípi a cicákat, de ilyen lépést soha sem tett, hogy első pillanatban azonnal kifejtse nem tetszését. Aztán ennyi volt, lezárták az ügyet és mindenki ment a dolgára. Atlasz is érezte, hogy az igazi énje megmutatása még várat magára, egyelőre visszavonult és onnan szemlélődött. (Igazából csak pár napig tudta féken tartani magát, utána ugyanolyan szemtelenül jött és bújt, közben magyarázott serényen)

Vasárnap többen is látogatásukat tették a macskaházban. Először is lelkes önkénteseink, Krisztiék segítettek a cicaházban, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk! Majd megérkeztek az ikrekért, Havasért és Hevesért, akik egy új lakásba költöztek leendő családjukhoz, egy fiatal párhoz Szegedre. Kívánunk sok türelmet és vidámságot a két kis gézengúzhoz!

Életke (azaz Tiger) gazdija is kilátogatott, hogy beszámoljon szeme fényéről és kicsit cicázgasson. Arra ő sem számított, hogy Spárta ennyire leveszi a lábáról, így amint átesik az ivartalanításon, nem is kell sokat várnia, hogy újra családi körülmények között élhessen, ahová most sikerülni fog beilleszkednie.

A újabb hét újabb fordulatokat tartogatott számunkra. Azon felül hogy mindenki sütkérezett kint a napon és töltődtek D-vitaminnal, Terike az irodában lett étkeztetve. Utána kitalálta, hogy most a kis szobába költözik be, mint egy kis díva, úgy vonult befelé. Majd kiment ő is a többiekkel a kifutóra és nagyon-nagyon élvezte a napfürdőzést. Minden úgy tűnt, hatnak a gyógyszerek, a szőre is egyre szebb lett, már nem is nyalta ki a kis hátát, pelyhedzésnek indult. Kiegyensúlyozott és boldog. Aztán szerdán, reggelinél ömlött a vér a szájából... Szintén pár másodpercig tartott, de iszonyatosan megijedtünk. A tappancsos autó ismételten Makóra indult. A betervezett Dzseki szemvarratának eltávolítása mellé öreglányunk is útnak indult. Most már biztosak voltunk benne, hogy ez az utazás ezután az égbe vezet. Dr. Sebő Ottó mondta, hogy tele van a szája tályoggal, ami ha kifakad, vérzik. Gyógyszerezni lehet még, időszakosan javulást mutathat, viszont ez fájdalmakkal is járhat nála, aminek nem tennénk ki őt, elengedtük.

Dumcsi ivartalanítás utáni varratait a menhelyen elvégeztük. Kellett hozzá két ember, aki leköti a figyelmét és egy ügyes kéz, aki sebtében kikapja a varratot, mert annyira icki-ficki, buzgómócsing, hogy teljesen eksztázisban van, ha körülötte forog a világ és egyszerűen nem tud nyugton maradni egy pillanatra sem.

Tomi kitalálta, hogy kiköltözik vissza az irodába. Feltűnően tüntetett, végig feküdt az íróasztalon és felvenni sem lehetett, mert kifolyt vissza a kezünkből. Megbeszéltük vele, hogy lehet kint, de csak zárás után, napközben igen is vegye a fáradtságot, éljen szociális életet és ha már elkezdett megbarátkozni a kifutóval, akkor használja ki a lehetőséget.

Hétvégén Alexa önkéntesünk töltött időt a cicaházban és még a fotósunknak is igyekezett a cicákat koordinálni. Természetesen Hiszti kisajátította magának, és csak vele kellett foglalkoznia.

Majd egy férfi érkezett ki, kétségbeesve kért segítséget. Édesanyja Szegedről három hete eltűnt és volt egy cicája, akiket ők pár naponta tudnak csak ellátni, mivel Érden laknak. Bízunk benne, hogy az édesanyja épen és egészségesen megkerül, de mi csak abban tudtunk segíteni, hogy az ingázás terhét levesszük a vállukról és befogadtuk a cicát. Minden kedvenc holmiját ideadták vele és igaz, hogy nem régen veszítettük el Bibit, aki korban, színben és elmúlt éveit tekintve ugyanolyan körülmények körül került hozzánk, de bizakodunk, hogy Nyafi úr erősebb lesz és jól fogja magát érezni nálunk. Egyelőre annyira meg volt riadva ez a bájos, 10 éves, ivartalan kandúr, hogy zilált és zavarodott volt, de nagyon jó természetű cica, reméljük gyorsan elfogad minket. Mi mindig ott leszünk, hogy ebben segítsük őt.