Macskalandok 2018. aug. 20. - szept. 2.

Drága kollégáim tartották a frontot cicáéknál, míg én a héten szabadságom idejét töltöttem. Persze napi kapcsolatban álltunk, átbeszéltük az eseményeket és friss információkkal láttak el. Minden rendben is zajlott, meglepő módon még Inka sem adta alább és kicsattanó egészségnek örvendett. Viszont elérkeztünk a szerda reggelhez, mikor Zséda egyik kölykét, Zsombit holtan találták a ketrecükben. Semmiféle jelét nem mutatta betegségnek, vagy rossz közérzetnek előző nap. Mindig ő volt a legaktívabb, bohókásabb és csupa-csupa energia. Külsérelmi nyomok sincsenek, egyszerűen elaludt... Amikor így indul egy nap, az igen rányomja bélyegét a továbbiakban. Egy megmagyarázhatatlan haláleset mindig ezer meg egy kérdést vet fel, amin az ember agya folyamatosan kattog.

Ödönhöz látogattak ki, de mivel van már gazdijelöltje, ezért csak körbeszeretgették. Ő meg élvezte! Ez az egyetlen dolog, amiben maximálisan elengedi és átadja önmagát a kényeztetésnek. Döbbenet, hogy ez a szőrmók cica mennyire központi jelenség, nem bánja, mi történik vele, csak körülötte forogjon a világ! Cicatársai már kezdenek "tikkelni" tőle, mivel senkit sem lehet simogatni úgy, hogy közben Ödön ne feküdjön rá, vagy dőljön a másik cicára, a kis puha barátunk kisajátítja magának az összes szabad és nem szabad kezet (bármennyi kézről legyen is szó).

Borsót különválasztottuk még hétvégén, hogy górcső alá vegyük viselkedését egyedül. Pár nap kellett, míg elkezdett bármit is csinálni az új helyen, viszont azzal sajnos el is kaparta a gazdisodás esélyeit, mellé kakilt. Hogy a stressz váltotta-e ki belőle, avagy a társai hiánya, de így nyugodt szívvel nem tudjuk gazdihoz adni egyedüli cicaként. A másik választott Denisz volt, így most rajta volt a világ szeme! Helyet cseréltek Borsóval, aki végtelenül boldog volt, hogy visszakerülhetett a jól megszokott szobájába. Denisz pedig, a tőle várható papírforma szerint ügyesen viselkedett, a kezdeti meglepődöttsége is hamar elillant.

De itt természetesen még nincs vége a hétnek. A csöppnyi Zsebi cica, aki úgy tűnt, teljesen legyőzte a bélgyulladást és hamarosan visszakerülhet anyjához és testvéreihez, újra levert és kedvetlen lett. Állatorvosunkkal konzultálva elmondta, mitévők legyenek, a gyógykezelését lépésről lépésre megkezdték. De hogy ez se legyen olyan egyszerű, Fenszi állapotát is meg kellett vitatni, mivel elkezdett nagyon letaknyosodni. Már oly sok mindent megélt ez a kis öreg cirmos a gallérral a fején, most még valami durva náthába is belekezdett.

Szombaton viszont nagy napok jöttek el kandúrjaink életébe. Amikor egyik szemünk sír, a másik meg nevet... Mikor megérkeznek Tomiért és az ember lánya annyira zavarba jön, hogy összefogja a kartonokat és pillanatnyi kétely, hogy Tomi FIV+? Majd jön a felismerés, hogy neeeem, Tenki kartonját nézte. Tomi esetében igen szkeptikusak vagyunk, de annyira bizakodóak is és drukkolunk neki, hogy ilyen lelki vívódás nem gyakran kíséri az örökbe adás menetét. De útra bocsájtottuk, reméljük Szegeden, új családjában végső otthonra lel.

Denisz gazdija, mint rendszeres, lelkes önkéntesünk a kutyasétáltatás után felölelte vörös kandúrját és robogtak ők is hazafelé, Szegedre. Gazdijától sok-sok finomságot kaptak cicáink, nagyon szépen köszönjük!

Emellett önkénteseink gondoltak cicáinkra, élelemmel és alommal kedveskedtek nekik. Hálásan köszönjük mindenkinek!

Vasárnap reggelre Zsebi kelt át a szivárványhídon. Kicsi szervezetét legyűrte a betegség, feladta. Szomorúan indult a nap...

Nyafi úr gazdijának fia és családja tett nála látogatást. Kapott finomságot és sok simogatást. Közben pedig Nyafi úr beszámolt nekik mindenről, nagyon locsi-fecsi a szentem, állandóan jár a szája!

Ha a gyógyszer nem hat, akkor hétfőn várja a doktor úr Fenszit. Ebben maradtak és sajnos szükség is volt a látogatásra. Fenszi orrát letakarítva valami kidudorodott az orrlikán. Hordozóba be, állatorvosunkhoz el. Fenszinek orrdaganata volt, ami eltávolításra került. Mivel nem hagyta a varratait eltávolítani (az emlősor eltávolítás után), ezért most került rá sor és még a fülét is kitakarította a doktor úr. Igazán zsémbes tud lenni az öreglány, ha számára nem imponáló dolgot szeretnénk véghez vinni. Szóval, nem egyszerű a helyzet... Lehet, több helyen is vannak áttétek, figyelgetjük. Szirupot kap, picike adagokban, mivel inkább csak a száján szuszog, nehogy félrenyeljen... De legalább lekerült a gallér róla. Úgy tűnik (enyhe hiszti és makrancoskodás ide vagy oda), érzi a segítő szándékot és próbál együttműködni.

Csütörtökön veszettség elleni oltást kapott Inez és Írisz a nagy állatorvosi vizit alkalmából. Kombinált oltásra is sor került, mégpedig Heidi, Panna és Tea kerültek sorra. Heidi már az éves, ismétlő oltással büszkélkedhet. Nem is értjük, hogy ezen a bájos cicán hogy nem akadt meg senki szeme ezidáig.

Pénteken költözésre került sor. Tea kikerült a FIV-es cicáinkhoz. Egyelőre a kanapé és szekrény között rejtőzik a nappaliban. A többiek érdeklődve méregették, de egyelőre még tartózkodó és az eledelét is ott szolgáljuk fel. Majd kimerészkedik, ha eljön az idő.

Panna a nagyszoba megüresedett helyét tölti be. Ő sem az a bátor, közvetlen cica, úgyhogy nála is eltart egy ideig majd, mire vegyülni kezd a társai között. Kint a kifutóban, egyik kuckóban talált magának menedéket, ami azt jelenti, neki ott szervírozzuk az ételt, míg kicsit komfortosabban nem érzi magát.

Önkéntesek voltak segítségünkre a cicák lakrészében. Köszönjük szépen segítségüket és cicáink nevében a sok simogatást!

Szombaton egy család látogatott ki, elsősorban Odett nézőbe, mivel beleszerettek a fotóiba. Mivel Odett igen félős, az ő szocializálására, kibontakozására időt és energiát kell fordítani, ezért inkább szerettek volna egy nála közvetlenebb cirmos lány kölyköt. A négyes tesókat párban szeretnénk gazdihoz adni, mivel páronként rendeződnek sok esetben, alváshoz, evéshez és játékhoz is.

Érdekes fordulat, nem várt információk birtokába jutottunk. Tessék elképzelni, hogy Colos látogatóba érkeztek hozzánk. A látogatók adománnyal érkeztek részére, a megbontott alutasakos dobozával és száraztápjával. A család jó időben leköltözik a Sárgára a nyaralójukba, Colos pedig régóta vendégeskedik ilyenkor náluk. Gyakran megfordul ott, saját széke is van, ahol megpihen, kapja a féreghajtóját és a bolha/kullancs elleni cseppjét, szóval ismerik egymást, sőt kedvelik is. Előfordult, hogy egy ideig nem látták, majd jelentkezett, tudják olyan kandúrosan, ahogy az lenni szokott. Csak gyanúsan sokáig nem tért vissza, ezért több internetes portálon is nézelődtek, hátha valahol felbukkan jellegzetes külleme. Így bukkantak rá nálunk. Mivel a lakásba nem tudják magukkal vinni, ezért örülnek, hogy biztonságban van, meg van és ahogy idejük engedi, meglátogatják őt a jövőben is. Mellékesen megjegyezték, hogy Tea is ismerős volt számukra, bár ő csak feltűnt néha, nem barátkozott velük. Szóval ezt is tudjuk, nyaralóövezetből érkeztek, dobozban...

Cirmi jól érzi magát a kolónia szobában. Egyszerűen nem merjük visszarakni tesójához, Dotihoz, mivel félő, hogy újabb kiutat talál a kifutón. Bármennyire is biztonságosnak véljük és egyelőre a háló is teljesen stabil, de ez eddig is így volt, mégis talált rajta fogást. Ott viszont biztonságban tudjuk, ő meg azonnal beilleszkedett.

Az ötös fogat (Pocak és a csajok) annyira jó étvágynak örvendenek szerencsére, hogy már azért kell külön etetni őket, nehogy elegyék a megfontolt, alaposan megrágó felnőtt társaik elől a kajcsit. Mint a kis raptorok, úgy esnek neki mindig.

Ugyanez a felállás Zséda három kölykénél. Ők is ügyesen esznek egyedül, sőt! Falnak! Anyjuk továbbra is hagyja, hogy a kicsik teleegyék magukat, majd eltakarítja a megmaradt ételt. Csodás anya és a kezdeti félénksége, morgása is a múlté. Nem az a bújós fajta még, de nyugodtan lehet simizni, felemelni és nem is rohan el előlünk. Lehet régóta nem tapasztalt emberi érintést, viszont kompromisszumképes.