Macskalandok 2018. jan. 8-21.

Az év első gazdisodott cicája Nelli. Múlt héten találtak egymásra gazdijával, aki ma nagy boldogságban megérkezett Nelliért. Nem riadt vissza a hordozó látványától, körbenézett benne, aztán tett még pár kört az irodában amíg elkészültünk a papírmunkával. Aztán behuppant a szállítóba és leendő otthona felé vették az irányt, Szegedre.

Ideiglenes befogadónktól beérkeztek a cicacsaládok, akiket még november vége felé egy pár talált az egyik forgalmas autóút mellett. Úgy figyeltek fel az életekkel teli papírdobozra, hogy egy cica ugrott ki belőle. Odamentek és döbbenten látták a rengeteg riadt szempárt, és voltak akiknek még ki sem voltak nyílva a szemecskéik. Összesen 2 anya, 3 -3 kölyökkel és 2 serdülő, ebből sajnos az egyik világgá rohant.

Megtalálóik megszánták őket, a kamasz cicának találtak gazdit, a 2 kis családot pedig igyekeztünk minél hamarabb elhelyezni, így kerültek ideiglenesünk gondos kezei közé. Az anyacicákat akkori viselkedésük alapján Nyafinak és Hisztinek nevezték el. Nyafi a nagyobb kölykök anyja kicsit félősebb, bekúszott a fotelt takaró pléd alá és próbált észrevétlen maradni. De nem tellett bele sok időbe, már úgy dobálja magát, hasát az égnek meresztve, hogy simogassuk és játszunk vele. Nagyon bújós, kedves teremtés és ugyanez vonatkozik a kicsikre is. Kandúr kölykei Nyufi és Nyurga kölyök cicákhoz illően igazi elven rosszcsontok. Nagyokat játszanak, ugrálnak és csimpaszkodnak a nadrágszárán simogatásért. Mindent együtt csinálnak, szinkronban mennek még a budira is. Lánytesójuk ideiglenes befogadónktól gazdisodott.

Az apróbbak Hiszti anyuval az élen 1-2 hetesek voltak, mikor emberünk úgy döntött megválik tőlük is. Most sem túl nagyok, maréknyi, gömbölyded cukiságok, akik apró lábaikat úgy tudják szedni, hogy kapkodni kell a fejünket utánuk, mert másodperc alatt képesek igazi bűvész módjára eltűnni. Ők is már most nagy zsiványok, a lány cica Havas nevet kapta, a mini kandúr pedig Heves lett. Az ő harmadik testvérük időközben felköltözött a cica mennyországba.

Csütörtökön Borsó, Fenszi, Édes, Éber és Sanyi a féléves ismétlő veszettség elleni oltásukat kapták meg, ami zökkenőmentesen lezajlott. Ám a nap nagy kérdése Cakkos volt, akire az éves ismétlő kombinált oltás várt. Egész délelőtt arra gyúrtam, agyaltam, hogyan is fogjuk tudni ezt megvalósítani, hisz Cakkost csak megsimítani lehet, ha nagyon jó hangulatban van megengedi a vakargatást is. De állatorvosunk láttán már stresszel, ilyenkor mindig menekülőre fogja és kollégám tudja elkapni rutinosan - gyorsan kesztyűben, a keze biztonsága érdekében. Na de ő nem dolgozott, így nem volt más választás, valahogy meg kellett oldani. Állatorvosunk készenlétben állt az irodában, a szuri még össze sem volt készítve, mivel kérdéses volt, szükség lesz-e rá, vagy napoljuk az ügyet. Bementem a szobába, becsuktam az ablakot, Cakkos pedig hatalmas szemeivel méregetett. Leguggoltam, megsimiztem (már itt meglepődtünk mindketten), husis testét felemeltem és kiszóltam, hogy most azonnal érkezzen az oltóanyag. Cakkos hősiesen, türelmesen tűrte, hogy le lett korlátozva és rándulás nélkül viselte a szurit is. Olyannyira büszke voltam rá, a segítőkészségére, a bizalmára, meg úgy egyáltalán, bearanyozta a napomat! Még másnap is szinte csak gügyögve és mosolyogva áradoztam neki végtelen kedvességéről.

Hétvégén Életke külföldi gazdija látogatott ki hozzánk, ki fontolgatja a tesó, Éber adoptálását is. Pont reggeli idején érkezett, így őfehérsége csak a tálak tartalmával volt elfoglalva, de ennek ellenére teli pocakkal egy kis időt engedélyezett az ismerkedésnek. Az ő sorsa azon múlik, hogy a reptéren engedélyezik-e, hogy egy személy két kisállattal repüljön. Ennek kinyomozására fog a fiatal lány ráállni.

Az eső szakadatlanul esett, nem csak az égbolt volt szürke, hanem a cicák hangulata is. Mindenki kedvetlen, csak pislogtak mélyeket és nyúltak minden irányba. Léna annyira vágyott az magányra, hogy kiköltözött az irodába, elvonulva töltötte a délelőttjét a társaitól.

Ellenben hétfőn, újult erővel vágtak neki a hétnek! Igaz, fotóval alátámasztott bizonyíték nincs róla, de a nagy zsibongásban még Tomi is kedvet kapott a mókázásra, és neki állt labdát pattogtatni egymagában. Nem mindenki számára volt ilyen kellemes a nap, hisz Lütyő és Éber, a két bélpoklos kandúr ivartalanítás előtti ételmegvonás miatt üvöltöztek Icukával. Aztán mit sem sejtve bekerültek a hordozóba és útnak iramodtak. Mikor visszaértek, már nem volt akkora az arcuk, sőt Éber még más nap is duzzogott a műtét miatt.

FIV/FeLV tesztjük negatív lett, de sajnos nem volt mindenki ilyen szerencsés. Mivel Szüpürty náthája stabilan kitart, ezért gyanússá vált, hogy valami lehet a háttérben. Be is bizonyosodott, hogy macska AIDS-es... Ebből kilábalni már nem fog tudni, amíg a kedve és étvágya jó, addig törölgetjük az orrát rendületlenül.

Kedden Lütyő újra a régi és nagyon izgatott a reggeli miatt. Felköltözött az örökbefogadó konténerbe, ahol azonnal evéssel indíthatott. Senkinek fel sem tűnt, hogy új lakó érkezett közéjük, de amint véget ért a lakmározás a gyanútlanul bámészkodó Lütyőt közrefogta Csipisz és Táncos, és tágra nyílt szemmel méregették őt. Amint a tekintetük összeért és Lütyő maga körül szétnézett, pánikszerűen rohant fedezékbe a lábunk alá. Ő az a tipikus mindenkivel jó fej cica, ezért gyors barátságot is kötött a cicaudvarban lakó Marcival, a kutyussal. Róla még nem is esett szó, pedig pár hete kapott átmeneti szállást a cicalakrészen. Délutánonként bent alszik az irodában és olykor besegít a takarításban is. Cicáink jól tolerálják Marci jelenlétét, hisz ő barátsággal fordul feléjük, így bontakozott ki Lütyő és közte a kölcsönös szimpátia.

Szüpürty pedig kiköltözött a FIV-es cicák közé, már ötre gyarapodott a díszes társaság száma. Nagyon könnyen betudott illeszkedni a csapatba, meglepően még Félix is azonnal elfogadta a jelenlétét. Persze nem olyan egyszerű a történet, hisz Tenki önérzetét ismét sértette, hogy nem körülötte forog a világ, ezért nem volt hajlandó a többiekkel egy helyiségben étkezni. De ismerjük már eléggé, hogy tudjuk ilyenkor mi a teendő, Tenki felkarol, zuhanyzóhoz kivisz, ott kínáljuk meg valami finommal, majd hosszas simogatás közepette helyreállítjuk a lelki világát és akkor hajlandó némi élelmet magához venni. Utána pedig mindig a kegyeit keresve, ahol éppen megáll, ott szolgáljuk fel neki az aktuális terítéket. Ő ilyen, elfogadtuk.

Szüpürty pedig pont az ellentéte, ő remekül érezte magát és mindenkivel próbált azonnal barátkozni.

Hétvégén Lolitához jött egy család látogatóba, de Nenszi bájos pofija levette Őket a lábukról. Fő szempont volt, hogy jól viselje a kutyák jelenlétét, Nenszi az eddigi tapasztalatok szerint kifejezetten jól kijött velük, ezért jövőhéten ő is költözhet családjához. Addig pedig górcső alá vesszük, mivel éppen gyógyszert kap a prüszkölése miatt.

Vasárnap gyászos hangulatban telt a nap... Nem azért, mert Alexa segített a cicálkodásban, neki nagyon szépen köszönjük az odaadó munkáját! Hanem azért, mert Úrfi feladta. Az egész a hét elején kezdődött, passzívabb volt. Azt ugye már említettem, ahogy bejött a rosszabb idő, kevesebben mozgolódik, de ezzel nem is volt semmi gond. Aztán olyan gubbasztósra vette a figurát és az ínye is kifakult. Plusz vitaminokat kapott, meg fájdalomcsillapítót mert kisebesedett a talpacskája, gondoltuk amiatt lehet. De napról-napra kezdett eltűnni. A száraz FIP tüneteit véltük felfedezni. Árnyéka volt önmagának és a szemeiből eltűnt a ragyogás. Szombaton jött a döntés, hogy hétfőn elkísérjük végső útjára, mert aki ennyi mindenen ment keresztül töretlen lelkesedéssel és iszonyatos energiával, megérdemli a nyugodt távozást. Étvágya még volt, úgy köszöntünk el tőle, hogy az egyik kedvencét falatozta éppen, erre másnap reggelre kuckója előtt végleg elaludt. Nagy űrt hagyott maga mögött, nagyon nagyot...