Macskalandok 2018. jún. 25. - júl. 8.

Bizsu szocializálódása, fejlődése napról-napra változik. Az idegen dolgoktól megriad továbbra is, ezt reflexszerű fújással reagálja le, de gyorsan túllép rajta. A többiek inspiráló hatással vannak rá, apránként vegyül, épül be a társasági életbe. Reggeli után ő is kimerészkedett a kifutóra és miután elsunnyogott a végéig, szép lassan feloldódott és elterült a meleg homokban. Azóta rendszeressé vált Bizsu jelenléte a kifutóban. Még a szemünk nem szokta meg a látványát kint, ezért gyakran keverjük össze Spárgával.

De nem sokáig ám, hisz Spárga gazdijai kiérkeztek ismerkedni, játszani választottjukkal. Természetesen meglátogatták Hisztit is, aki szintén nagy szimpátia volt, ő is begyűjtötte a simi adagját.

Cirmi és Doti annak ellenére, hogy többedmagukkal vannak egy szobában, továbbra is csak egymással hajlandók foglalkozni. Étkezés után egymás tisztogatása van repertoáron, orca, tarkó rendbetétel. Majd jön a megérdemelt játék idő, két lábon állva boxolnak, kergetőznek, hempergőznek. Jól összeszokott páros ők.

Szerdán elérkezett az idő, hogy Spárga végleges otthonába költözzön. Pályafutása során másodjára próbál szerencsét, most azonban úgy tűnik, ez egy életre szól! Múlt ide vagy oda, rég túl lépett a csalódottságon és az emberekbe vetet hite töretlen. Kedves család tündéri kis kedvence mától beköltözött új otthonába, Szegedre. Gazdija adománnyal kedveskedtek a bent maradt cicáknak. Köszönjük figyelmességüket!

Fiatal pár látogatott ki a menhelyre, összekészített adománycsomaggal lepték meg védenceinket. Volt benne minden földi jó a cicáknak és kutyusoknak is, az elemózsián át, a kiegészítőkig, játékokig minden. Még a legapróbbaknak is kijutott a jóból, egy nagy kígyó, ami folyamatosan visszatérő nagy kedvenc lett, percekre is letudja kötni a figyelmüket. Meglátogatták a cicákat és simogatásokkal is kedveskedtek nekik. Nagyon szépen köszönjük mindannyiunk nevében a kedvességüket!

Csütörtök lévén nagy nap érkezett el az aprónép életében! Első oltásuk napja volt a mai. Pocak is beköltözött a lányok közé, immár végérvényesen. Eleinte sanda szemmel néztek rá, de percek alatt ugyanott folytatták a játékot, mint előtte. Egy percre sem tudnak megállni, félig nyitott szemmel alszanak, hogy az első mozzanatra azonnal tudjanak ugrani és folytassák tovább a káoszt. Na, de eljött a szuri pillanata. Hősiesen tűrték az aprócska szurit, lehelet vékony tűvel kapták első kombinált oltásukat, hogy egy szőrszáluk se görbüljön. Szinte észre sem vették, ám a drámatagozatos kis csoport ezután csak szeretgetést igényelt. Édesek voltak nagyon, Inez és Pocak összebújva, pontosabban egymás hegyén szenvedtek látványosan, hogy nekik micsoda megpróbáltatásokon kellett átesniük.

Tócsni elkülönített napjai leteltek, így felköltözött a nagyszobába. Ő egy tündéri kandúr, rögtön próbálta odadugni buksiját az összes cicatárshoz, de nem járt osztatlan sikerrel a próbálkozása. Viszont egymásra találtak Kázmérral, akivel felismerték egymást és jövet-menet összepiszéztek orrukkal.

Nyafi úr benyelt valami fránya vírust, vagy mi sem tudjuk pontosan, de ment a hasa, hányt és étvágytalan volt. Jöttünk a csodafelszereléssel, vitamin, hasfogó, probiotikum. Gyorsan el is rúgtuk a pöttyöst ezzel, hisz gyógyszert akartunk vele megetetni. Finnyázott, majd bedurcizott és elvonult sértetten a vára legmélyebb zugába és szemrehányóan méregetett minket. Már nem is csodálkoztunk miért Nyafi a neve, olyan volt mint egy dacos kisgyerek. Hétvégére rendeződni látszott a dolog, így helyre állt a lelki békéje.

Új héttel újabb sikeres gazdisodást tudhatunk magunk mögött. Tócsniért érkeztek meg Vecsésről, hogy választottjukat végre hazavihessék. Nagyon kedves pár végtelen szeretettel fordult a kissé megszeppent Tócsnihoz, de már most, másodjára sokkal közvetlenebb és érdeklődőbb volt. A reggeli idejét utazással töltötte, innen első útja a kozmetikushoz vezetett, hogy teljes harci pompában érkezzen haza. Adománnyal is ellátták védenceinket, hálásan köszönjük!

Megkezdődött az idei év első Tappancs tábora. Keddi napon a gyerkőcök a macskaházat látogatták meg. Ott aztán kiélhették magukat, voltak jelentkezők bőven, akik tolongtak a figyelemért. Apolka, Doti, Kázmér, Hiszti voltak a "celebek", ugyanakkor még Bizsu is hagyta magát szeretgetni, dorombolt is. Nem működött az egyszerre egy gyerek simogasson egy cicát elv, de nagyon jól bírták a kiképzést.

Ezután minden nap kedveskedtek a kicsiknek játékokkal, próbáltunk fotót készíteni róla, de esélytelen volt a nagy rohanásban megörökíteni őket. Mindenesetre nagyon szépen köszönjük a csilli-villi és házilag készített cicajátékokat, kuckót, imádják a kicsik! Persze nem csak a kicsik. Takarításkor Kázmér kiosont és első útja a kölyköknek készített pihe-puha, tükörrel és plüssel felszerelt fekvőjükbe vezetett. Befoglalta, egész testtel.

Úgy gondoltuk megérett az idő, hogy a kicsiket szabadlábra helyezzük. Apolka átköltözött a nagyszobába, mivel ő nem viselné jól a zsibongó tömeget. Ott sem volt felhőtlen az öröme, hisz ugyanúgy cicák voltak ott is, többen is.

Az ötös fogat pedig beszabadult a kis szobába. Atlasz teljesen lefagyott, ahogy körbe nyüzsögték az apró lények. Szem meresztve ült és nézett ki a fejéből, hogy most ezt komolyan gondolom? Cakkosnak és Huszárnak tetszett a felpezsdült élet, Bizsu nem győzött menekülni előlük az elejében, de utána ő is megnyugodott. Nicyka inkább aludt egyet erre az egészre, igazán ő csak nyugalmat keresett magának, még ha néha fel is bolygatták, gyorsan behumta szemeit és folytatta a szundikálást. Pocak volt az első, aki kirobbant a kifutóra, utána érkeztek sorba a lányok. Csak annyit lehetett látni, hogy rohannak, mint a szél, megállás nélkül mindenhonnan cicák csüngtek. A másik szoba lakói a kerítés túloldaláról érdeklődtek, nagyon tetszett nekik ez a nagy mozgás. Dzseki oda-vissza futkosott a kicsikkel a kerítés mellett, Doti szinkronban mászott fel s alá a rácsokon. Annyira jól érezték magukat kint, hogy nem is akaródzott bejönniük ebéd időben. Éjszakára még nem mertük kint hagyni őket, ezért a délutáni etetés után csokorba szedtük a kölyköket és visszazártuk aludni.

Csütörtökön veszettség elleni oltásukat kapták meg Doti és Cirmi, valamint első oltásukat Olivér, Odett és Odin. Alakul a bizalom kiépítés velük, viszont az állatorvos jelenléte egy pillanatig sem nyugtatta meg őket. Odin olyannyira megrémült az idegen férfi jelenlététől, hogy nem is hagyta magát felemelni, így hozzá nekünk kellett lekucorognunk. Az már nem tűnt annyira félelmetesnek és gyorsan meg is voltunk vele.

Szombaton önkénteseink felváltva tértek be cicáinkhoz simogatásra, szeretgetésre, a kis gézengúzok egyszerűen vonzzák befelé az embereket, senki sem tud ellenállni nekik.

Látogató fiatal pár jött ki ismerkedni, már meglévő cicájuk mellé társat választani. Ott a pár nagy dilemmába került, hisz Kázmér és Doti között nem tudtak választani. Mindketten nagyon adták magukat, próbálták magukra felhívni a figyelmet és magukhoz édesgetni a pár tagjait. Döntés még nem született, a párnak alaposan át kell rágnia kettejük közül ki legyen a befutó.

Vasárnap Alexa és Máté, mint rutinos önkéntesek segédkeztek a menhely körüli munkánkban. Természetesen a macskaházat sem hagyták ki, ott is kiosztották a simi adagokat. Szükség is volt a plusz simogató, ölelő karokra, mert Pocak valószínű meghúzta a lábát játék közben, mindenesetre nagyon elanyátlanodott. Pátyolgatni kellett a mini tigrisünk lelkivilágát, köszönjük, hogy ebben is számíthattunk rájuk!