Macskalandok 2018. márc. 19. - ápr. 1.

Öreglányunk, Terike megint aktívan elkezdte kinyalni a hátát. Már gyanakodtunk ekcémára, allergiára, kapott szteroidot (ami némi javulást eredményezett). Van hogy jobb, elkezd gyógyulni a kis bőre és újra kezdi. Erre ügyelünk és ha beszáradt, azonnal bekenjük kék lukács krémmel, nehogy a viszketés vagy bármi ingerelje. Pár nap után pedig mintha mi sem történt volna, ismét nekifog. Doktor úr szerint bármi belső dolog is lehet, megint kapott szurit a drágaság, aki mindig meglep minket új mutatványaival. Most épp a polcon, Fintor fonott kosarát birtokolja, és őszintén nem is értjük hogy tud oda felmenni. Étvágya kiváló, szerencsére és ezt mindig azért emelem ki, mert amíg esznek, addig nyugodtak vagyunk, hogy olyan nagy gond csak nem lehet.

Szerdán a hatósági állatorvosunk tett szemlét a szatymazi tanyáról beérkezett állatoknál. Jegyzőkönyvezve lettek, a cicákat is, valamint az orvosi leleteiket is feljegyezték. Most azért került megemlítésre, mert gyakran botlunk bele olyan telefonhívásba, vagy személyes beszélgetésre, hogy leadnák az állatukat, természetesen most rögtön, és kikérik maguknak miért akadékoskodunk a várólistával? Azért, mert ellenőrizve vagyunk, mert egy négylábú sincs elsumákolva, mindenki nyilvántartásban van, mindenkiről el kell számolnunk és kötelesek vagyunk az előírt kereteket betartani, hisz a működésünk múlik rajta.

Közben a kifutóban a famászóka is visszanyerte eredeti pompáját, ami sajnos múlt héten megadta magát. Ám Gáborunk némi átalakítással újjá varázsolta, így a kis szoba lakói is élvezhették a homokban dorbézolást, valamint a napfürdőzést.

Csütörtökön Tenki kapott ismétlő veszettség elleni oltást. Ilyenkor duzzog egy napig, hátat fordít és ha hozzá szólunk csak sikkant egyet, hogy vegyük tudomásul, nem hajlandó velünk jóban lenni.

Szombaton megérkezett az új lakónk Bibi. Bibi egy igen dekoratív 10 éves, ivartalanított nőstény, aki világ életében szobacica volt. Idős gazdija nem tud tovább gondoskodni róla, a család allergia miatt nem tudja vállalni. Csak itt, átadásakor derült ki, hogy egy fontos infót nem mondtak, Bibi csak a nénit fogadta el, mindenkivel ellenséges volt. Hordozóval együtt kaptuk, és emellett még a kis dolgait is nekünk ajándékozták. Bibit próbáltuk kiterelni számára bekészített kuckóba, de maradtunk a hordozó mellett, amivel együtt került be a ketrecébe. Nagyon gyűlöl minket, az egész szituációt, folyamatosan fúj és morog, úgyhogy igazán kemény napok elé nézünk vele. Az ő bizalmát elnyerni nem lesz könnyű feladat és a további elhelyezése is feladja majd a leckét, de az még a jövő zenéje.

Látogatók egy csodás cicavárral lepték meg védenceinket. Azt kell mondanom, hogy imádják! Mi is, de cicáink is, úgyhogy hálásan köszönjük mindenki nevében!

Vasárnap Édes nagy napja jött el! Igazán talán ő sem hitt abban, hogy neki is lesz egy igazi családja, hisz oly sokat érdeklődtek utána és lopta be magát többük szívébe, de most mégis megtört a jég, és Édes utazhatott haza Szegedre fiatal gazdijai társaságában. A hordozóba szívesen ment be, ott is elhalmozták juti falattal, érezte ő, hogy csupa jó dolog vár rá!

Hétfőn a zsémbes bajszosunk, Bibi némi érdeklődést mutatott és kimerészkedett a hordozójából. Felült annak tetejére és onnan vizslatta a szomszédait. Pár falatot hajlandó volt enni, természetesen csak titokban, de az biztos hogy sok időt igényel az ő megnyugvása és nyitása.

Kedden kipakoltuk Gáborral, a karbantartónkkal Sanyi tornyát, a hűtőt. Már elég rozoga volt szegény és nem is működött, így nagyobb hely szabadult fel a konyhájukban, persze ennek nem mindenki örült. Sanyi most új bázist kellett, hogy keressen, egyelőre még az ablakból figyelgette, hova is tud visszavonulni.

És elérkeztünk ahhoz a bizonyos eseményhez, ami a mi lelkivilágunkat is megborította. Bejelentették, hogy visszahozzák a még Novemberben örökbefogadott tesókat, Spártát és Spárgát. Az ok, a lemondás oka (mert ez a mondat többször elhangzott és beleivódott a tudatunkba) az, hogy nem tudtak beilleszkedni... Általában rossz érzés, ha visszakerül egy örökbefogadott állat, de emellett nem tudtunk szó nélkül elsiklani, mindjárt ki is térek rá. Adott két jópofa testvérpáros, aki 4 hónapos. Örökbe fogadják őket, örülünk, ők is, minden tökéletes, együtt alszanak, móka és kacagás az élet. Majd telnek múlnak a hónapok... 4 hónap után azonnali hatállyal, beilleszkedési problémára hivatkozva visszakerülnek. Mint kiderült, a cicák chipje sincs átírva, ivartalanítás még gondolatban sem volt. A cicák bűne hogy összepisiltek mindent és tépték a tapétát. Kérdem én, hol is hibáztak ők? A szerződés azon pontját azonnal megtalálták, hogy visszafogadjuk őket, de azt hogy microchipet átíratni és ivartalaníttatni kötelesek fél éves korukat betöltve, elkerülte a figyelmüket. A cicák nem tettek semmi rosszat, ösztönlények, ivarérettek lettek ennyi az egész. Minimális gond nem lett volna velük, ha időben átesnek a beavatkozáson, most csak reménykedünk, hogy ez a jelölgetés megszűnik. Egy papírdobozban hozták vissza őket, már hordozót sem érdemeltek... A kis szobába kerültek, mivel érvényes oltásuk van. Hiszti azonnal felvette az anyaoroszlán szerepét, eme viselkedés miatt azzal a lendülettel átkerült a nagyszobába. Havas tiszta anyja, úgy érdeklődött hogy közben fújt Spárta arcába, ellenben Huszárral, számára nagyon imponáló volt a vörös kandúrka pozitív kisugárzása. Mert az, nagyon szociális, érdeklődő és öklelően bújós. Spárga első nap befordult, de mivel testvére jelentette a biztos pontot, ment utána és gyorsan felvette a ritmust. Ő is nagyon bújós, igényli a törődést és jó kapcsolatot ápol az elejétől kezdve új társaival és a gondozókkal is. Napok elteltével sincs az ég egy adta világon semmi gond velük.

Egyetemista lányok látogattak ki, mivel szükséges a tanulmányukhoz valamilyen szervezetről beszámoló, mely tevékenységével a környezeten segít. Ők a cicák részlegét szerették volna jobban szemügyre venni és bársonytalpú kis pajtásaink legnagyobb örömére sok-sok simogatásra, játékra és még fésülgetésre is időt szakítottak. Köszönjük!

Csütörtök reggel még pont időben megérkezett Bizsu. Róla annyit kell tudni, hogy előző nap jelentették be, hogy még vasárnap találtak Újszegeden, a Fő fasor szélén egy kis cicát. Egy tapodtat sem ment odébb, ami nem csoda, hisz a fejét érte sérülés, füléből-orrából vér folyt. Emellett a sérülés következében megvakult, remélhetőleg csak ideiglenesen. Bizsu, ez a kicsi kincs azóta megtalálójánál pihent, de utazás miatt nem tudtak tovább gondoskodni róla. Étvágya jó szerencsére, de még el van veszve a nagyvilágban. Előre bejelentve állatorvosunkhoz, ő is becsatlakozott az azonnal induló fuvarba. Mint kiderült, agyrázkódása van, csontja ép, világításra jobb szembogara némi reflex mozgást produkált, így bizakodunk a javulásban.

Bizsuval Dumcsi utazott ivartalanításra, aki végig magyarázta az utat. Visszaérve már ébren volt, túl ébren, mert önmagát nem meghazudtolva, halkan igaz de akkor is járt a szája. Dzseki szemhéj levarrás miatt járt Dr. Sebő Ottó rendelőjében. Az ő műtéte komolyabb volt, még aludt, mikor visszatért. A szemgödréből folyamatosan szivárgott a vér, szépen tisztult még következő napokban is. Ezt leszámítva jó kedvű és bújós továbbra is. Sanyi a nehézkes evés miatt tett látogatást a rendelőben, ínye gyulladt, fogai elég rosszak, így fogkő-eltávolításon esett át, mivel a pár szemfogát kihúzni nem akarták még, mentjük ami menthető.

A menhelyi állatorvosi vizit alkalmával Tenki esett áldozatul ismét, hisz a napokban gyakran remegtette száját. Kicsit bepánikoltunk, hogy talán valami enyhe epilepsziás dolog lappang a háttérben, mert az ínye csak kicsit piros, de igazán nem is engedi hogy a szájában turkáljunk. Aztán doktor úr megnézte, végigkopogtatva fogsorát, Tenki elrántotta összeráncolt fejét, úgyhogy van ott egy fájós fog, amire egyelőre kapott szurikat, amit ismételni kell. Másnap már nem tapasztaltuk a szájrángást, bár az étkezésén ez mit sem látszik, ugyanolyan kényesen eszik továbbra is.

Denisz is megkezdte gyógyszeres kezelését a továbbra is visszatérő hörgés, ritkás köhögése miatt, most hörgőtágítót kap. Alapjában véve nincs vele gondja, de ha játszani, futkosni kezd, akkor gyorsan abba kell hagynia emiatt, amit a szívére is vesz, mivel imádja levadászni a labdákat és birkózni a többiekkel.

Hétvégén Kiskunhalasról látogattak ki, kik a leendő lakásukba szeretnének cicát örökbefogadni. Borsót nézték ki a honlapról, annak ellenére hogy látták, van valami a szemével. De ez sem zavarta volna a családot, hisz hályogos szemével még ugyanúgy elboldogul a világban, ám Borsó megriadt az idegenektől rá áradó figyelemtől és inkább a háttérből szemlélte, hogy társai mindent bevetve gyűjtik be a buksi simiket.

Vasárnap, Húsvét lévén igen csendesen telt a napunk. Segítők érkeztek ki, kik szerves részei voltak a szatymazi "horrortanyaként" elhíresült állatok gondozásában és istápolásában. Mivel sikerült felszámolni a tanyát, minden ott lévő állatot biztonságba helyezni, a kapott adományokat szétosztották a közeli befogadóhelyeken, így mi is kaptunk belőle a cicák és a kutyák részére tápot, valamint az ott ideiglenesen felszerelt rácsos ajtót, aminek a helyét ki kell találni és némi barkácsolás után felszerelni. Ezen még agyalni kell, hol is lesz tökéletes helye, minden esetre nagyon szépek köszönjük!