Mintha érzelmi hullámvasútra ültünk volna, úgy vágtunk neki a hétnek. Ezt a helyzetet Emese önkéntesünk tompította jelenlétével és lelkesedésével. Köszönjük szépen a segítségét! Viszont kanyarodjunk vissza. Félve nyitottunk be a konténer nagyszobájába, hisz pár napja Inez nem volt önmaga, gyengélkedett. Több mindennek betudtuk ezt a viselkedést, tesók örökbefogadása, egyedül maradás, ivartalanítás... De nem volt jól és bármennyire is azt hinné az ember, hogy sok mindent láttunk, a gyakrabban átélt veszteségek miatt rutinosabbak, erősebbek vagyunk, de nem! Őszintén nagyon félünk ilyenkor bepillantást nyerni a menhely azon részébe, ahol nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Azt leszámítva, hogy Inez szaladt és vetődött karjainkba, láttuk, itt nagy a baj! Nehezen vett levegőt és mint később állatorvosunk megállapította, összeomlott a tüdeje, valamint a mája is leállt, ezért elengedtük, hogy újra Irísz tesójával kergetőzzenek. Nem akarok szentimentális lenni, de érthetetlen számomra, hogy egy/másfél hét alatt valami olyan megmagyarázhatatlan dolog történik, inkább egyik napról a másikra, aminek ilyen szomorú kimenetele lesz... Pedig való igaz, sok mindennel találkoztunk már, de mégis meg tudta lépni a váratlant itt, az örökbefogadása küszöbén... Végtelenül szomorúak voltunk, vagyunk és nem csak mi, a leendő gazdik is és önkéntesek is, akiknek szívükbe lopta magát édes mivoltával.
Ivartalanításra utazott Emánuel és Odett. Őket tartogattuk a végére, (idén utoljára volt időpontunk műtétre) hisz egyikük sem az a kimondottan jó fej cica, ha arról van szó, hogy számukra nem kedvező dolgot találunk ki. Először is Sárga épphogy felébredt a szunyókálásból, már zötykölődött is fel a konténer nagyszobájába. Ő egy nagyon kedves, bájos cicafiú, aki a kezdeti félénkségét levetkőzve nem győzi bezsebelni az összes simogatást, vakargatást. Megérett arra, hogy új embereket is lásson és úgymond kitáruljon a világ számára. Ő még nem érezte készen magát erre a kalandra, ezért egy kuckóig jutott, ahonnan az orrát sem dugta ki első napján.
Mindenesetre megüresedett a helye, amit gyors takarítás után átadott Emánuelnek. Emánuel még annyira nem is volt nagy falat, hisz őt kézben átvittem az egyik ketrecbe, ahol kivárta az indulás idejét. Kicsit kellett noszogatni a hordozó ajtajában, de beslisszant a szállítóba. Jó, azt tudjuk, ha fél, akkor fúj, lehet kicsit morog is, de teljesen ártalmatlan. (a hordozókra is felírtuk a tudnivalókat, hogy senkit ne érjen váratlanul a cicák viselkedése) De itt még nem ért véget a megpróbáltatás, hisz Odett szívből utálja, ha emelgetik. Reggeli előtt ő a legcukibb, legbújósabb cica, akkor aztán nagyon lehet simogatni. De utána... Akkor már nincs ok a bájolgásra, le is tudta aznapra. Számára kétkörös volt ez a történet. Először be a hordozóba, fel egy ketrecbe, majd onnan megint hordozóba és el a rendelőbe. Közben próbáltuk megbeszélni vele, hogy legyen ügyes, bátor, semmi baj nem éri, szundít kicsit és már itt is lesz újra, de ő nem így gondolta. A rendelőben, ahogy kinyitották az ajtaját, Odett puffogva, mancsaival csapkodva próbálta elriasztani a felé nyúló kezeket. A FIV/Felv tesztre, ami mindkettejüknek negatív lett csak annyit írtak, hogy VAD MACS, pedig tudták a nevét. Úgyhogy megmosolyogtuk, Odett hozta a formáját, pedig annyira kedves, aranyos pofija van, de egyszerűen semmi bizalma sincs az emberekben.
Másnap Emánuel visszakerült a szobájába, Odett viszont maradt egy pár napot még ketrec nyugalomban. Imád kint lenni a kifutóban, friss sebével pedig nem kockáztathatjuk, hogy bármi történjen.
Egy család látogatott ki a menhelyre, hogy adományukkal segítsék a menhelyi állatok étkeztetését. Egy tálca konzervet hoztak a cicák számára, amire akkora szükség volt, mint egy falat kenyérre. Pont jókor érkezett a segítség, mivel nagyon szűkében voltunk nedves eledellel és az immunbeteg cicáink zöme csak azt tudja enni az íny/fog problémáik miatt. Hálásan köszönjük!
Csütörtökön állatorvosunk három kombinált oltást osztott ki Sárgának, Mincinek és Matyinak, valamint veszettség elleni oltást Eminának, Evetkének, Emánuelnek, Laller és Líra tesóknak, valamint az éves ismétlőjét vette fel Eperke. Róla nem sok szó esik beszámolóimban, de ő egy annyira jó cica, nyugodt, csupa szeretet. Semmi kirívó nem történik vele, ő csak boldog ott ahol van és elégedett a jelenlegi életével. Emellett még gyönyörű is!
Hétvégén Odett visszakerült a társai közé, akkor már felhőtlen volt a boldogsága. Valamint egy család látogatott ki, hogy ismerkedjenek a cicákkal, és rátaláljanak a leendő bársonytalpú családtagjukra. Laller azonnal elbűvölte őket, de ahol egy, ott kettő is elfér és úgy döntöttek, hogy tesójával, Lírával együtt fogadják őket örökbe. Szerettük volna, ha együtt maradnak, mert nagyon jó tesók, kötődnek egymáshoz és a Zs-s tesókkal ellentétben, akik egyedül is boldogulnak, a cirmos testvérpár mind a pihenő, mind a szabad idejüket is csak egymással töltik.
Mint ahogy az lenni szokott, gazdisodás előtt megfigyelésre különválasztottuk a gazdijelöltes cicákat. Ahogy haladtunk a hét közepe felé, Laller és Líra elkezdett prüszkölni, így állatorvosunk gyógyszert írt elő nekik, amiatt csúszik a gazdisodásuk. Viszont a tesók jókedve még így is töretlen, hamar túl lesznek rajta.
Sárga egyre oldottabb és Olivért szemelte ki magának pajti gyanánt. Megy utána, próbál becsatlakozni a szintén vörös kandúr játékába. Első hetekben nem is gyanítottuk volna, hogy ő valaha is játszani akar majd, főleg nem azt, hogy közös labdázásba fog másik cicatársával.
Zséda látványosan nem érezte jól magát a nagyszobában, hiába a kifutó adta lehetőség, visszahúzott a szíve a "kolónia" szobába. Úgyhogy visszakerült. A zsémbeskedés abbamaradt, mintha ki sem tette volna a lábát, úgy jött ment és fedezte fel a kis dobozkát, amibe dívaként belehuppantotta habtestét. Hisz tudják, a macskák meg a dobozok... Az a doboz mától Zsédáé, teljesen odavan érte.
Kezdi felütni a fejét a macskanátha, pedig nagyon odafigyelünk a fertőtlenítésre, a cicák is fűtött helyen vannak, mégis itt-ott előfordul prüszkölő, csipás egyén. Ebbe estek bele Lallerék, de rajtuk kívül Evetke, Borsó, valamint Félix és Kiki. Külön helyiségekben vannak, mégis... Még csírájában próbáljuk meg elfojtani a dolgot antibiotikummal, nehogy beinduljon egy járvány.
Szombaton önkéntesünk, volt tappancsos cicánk, Denisz gazdija minden cicánk számára készült 1-1 alutasakos finomsággal, el is tüntették gyorsan! Köszönjük szépen figyelmességét!
Zselyke is visszatért a kisszobába elköszönni tesójától, hisz új kaland előtt állt ez a különleges szépség, megérkezett érte családja. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, hogy sikerül a találkozó a másfél éves cicapajtival, hisz köztudott, Zselyke igen "félelmetesen" tud viselkedni az új cicákkal. De a családja felkészült az érkezésére, ezért gyorsan-frissen útnak is indultak hazafelé, Szegedre. Meg szeretném említeni, hogy nem érkeztek üres kézzel, jó minőségű konzervekkel, száraz táppal és Calo-pet pasztával kedveskedtek a gazdira váróknak. Köszönjük szépen Nekik, a hétvégén előkarácsonyt tartottunk cicáinknak, imádták a kapott étkeket!
Felköltözött a konténer kisszobájába Mini és Minci. Oltásilag megvan a két kombináltjuk és Zseni ne unatkozzon kölyök pajti nélkül. Volt ott fújás, morgás a kicsik között, azt sem tudták ki legyen a hisztisebb! Mindeközben Minci nem zavartatta magát, két mérgelődés között is szét tudott nézni, Mini azért meghúzta magát, ő sokkal tartózkodóbb. De nem sokáig kell élveznie a társaságot, hisz vasárnap miatta jöttek ki a menhelyre, és szerettek bele édes pofijába. Már csak egy oltás és ő sem a menhelyen várja az új évet.
Matyika még maradt egy kicsit egyedül a karanténban, hisz egészségügyi okok miatt neki tolódott az oltási programja. Zajong, nem tetszik neki, unatkozik, de finom falatokkal gyorsan el lehet terelni a figyelmét.
Újabb lakónk érkezett, Mózes. Várólistáról került be, akkor még kölyökként jelentették 2 tesójával együtt, kiknek sikerült gazdit találni. Mózes egyedül maradt, de gondoskodtak róla a lakók, pontosabban a bejelentők, még cicaházat is készítettek ki neki télire. Korábban a többi lakó mindent megtett, hogy elüldözze onnan az anyamacska nélküli kicsiket, a csatornában rejtőző apróságok kijáratát is lezárták és hasonló szörnyűségeket műveltek... De bejelentőik folyamatosan szemmel tartották őket és próbáltak minden tőlük telhetőt megtenni értük, ami sikerült is, hisz Mózes elképesztően simulékony, kedves kandúrka. Követeli a foglalkozást, megállás nélkül nyomul.
Nagy mennyiségű, fagyasztott cicakajcsit adományozott egy Hölgy, amiért nagyon hálásak vagyunk! Több mint 6 kg finomságot juttatott ki a menhelyi cicáknak, mivel saját kis kedvence igen válogatós. Mindenféle nedves eledellel próbálkozott, megkínálta cicusát egy falattal, és amit elutasított összegyűjtötte és lefagyasztotta. Reggelre biztos kiolvadnak a kis doboznyi étkek, mi cicáink pedig boldogan töltik meg vele bendőjüket!
Hétvégén a Fressnapf kisállat eledelboltban volt gyűjtés a menhelyi állatok számára, ahol több mint 260 kg gyűlt össze. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult, hogy védenceink számára szebbé varázsolja az ünnepvárást!
Végül egy cuki fotó Csillagról!
36 cicánkkal köszönjük figyelmüket és kívánunk csodás napokat!
Reni
Hozzászólások