Réti, a napokban bekerült balesetes, idős cicánk reggelre hangos zihálással fogadott minket. Hiába a gyógyszerek és az immunerősítés, túl kevés idő volt a régóta fennálló betegségei leküzdésére, tüdeje összeomlott. Kollégánk beszállította őt az állatorvosi rendelőbe, végleges altatásra. Ez a sok mindent megélt öreglány megérdemelte, hogy ne szenvedjen. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk segíteni...
Közben a várólistáról is lassan tudunk cicákat behívni, nagyon lassan. Így történt, hogy pár napos egyeztetés után a cicák korábbi gondozói jelezte, megvannak a cicák, sikerült őket becserkészni. Az idős bácsi átmenetileg a nyaralójukban töltötte nyugdíjas éveit, mikor a szomszédból szép lassan átszivárogtak a kiscicák. A szomszéd nem tartott igényt rájuk, mindenféle ötletei voltak, hogyan tüntethetné el őket, de a bácsinak megesett a szíve rajtuk és attól kezdve a vad, anyjuk által nemrég előhozott kicsiket elkezdte etetgetni. Őt már elfogadták és azóta szépen megerősödtek, felcseperedtek. A bácsi pénzadománnyal támogatta a cicákat, amivel az orvosi költségeiket fedezi. Hálásan köszönjük! Mivel annyira megszerette őket, nehezen vált meg tőlük, viszont kis lakásába nem tudja magával vinni. A cicák bekerültek a karanténba, együtt. Rémültek voltak és egy aprócska kupacban húzták meg magukat. A kandúr, Emánuel testével oltalmazta lánytestvéreit, Eminát és Evetkét.
Szerdán újabb meglepetés ért minket. Rá kellett jönnünk, hogy Colos a Sárga üdülőtelep celebje volt. Egy férfi keresett fel minket, hogy tudomására került Colos holléte, akit ő nemes egyszerűséggel Penésznek hívott, mivel egyszer csak oda ette a penész hozzá. Megkedvelte, befogadta. Együtt tengették téli hónapjaikat, de kandúrunk nem volt szobatiszta minden esetben, ezért nem tudta tovább bent tartani. Viszont megjárták az állatorvost, mert nagyon beteg volt, alig állt a lábán, ami egy FIV-es cicánál sorsdöntő tud lenni. Kapott gyógyszereket, abból felépült és ahogy jött a jobb idő, hajtotta a vére. Utána is gyakran találkoztak és köztudott volt, az ott lakók szívesen táplálták a "mindenki macskáját". Maradt még neki szánt élelem, amit most ki is hozott az úriember. Megszeretgette rég látott pajtását, mivel hónapok óta nem hallott felőle és azt hitte, már elhalálozott. De nagy volt a boldogság, mi pedig köszönjük a kedves gesztust!
A Mars Magyarország Kft. dolgozói látogattak ki a menhelyre, adománnyal kedveskedtek védenceinknek, valamint betértek a macskaházba is cicasimogatásra. Nagyon szépen köszönjük!
Csütörtökön Zséda és kölykei kerültek repertoárra, hogy részesüljenek a második kombinált oltásból. Hősöknek kiáltottuk ki a kicsiket, hisz mind a hárman ügyesen, mozzanat nélkül, bátran viselkedtek közben.
Gléda ínye az elmúlt időszakban gyakran begyulladt, folydogált a nyála. Aztán nemrégiben kapott szteroidot, ami megtette hatását, egy rövid időre. Most azonban megint elkezdett nehezebben enni. Pénteken véres volt a nyála, ami semmilyen formában nem jelentett jót. Azonnal útnak is indult állatorvosunkhoz. Ahogy jobban belenézett a szájába, már a fekélyek elburjánzottak, ami miatt sajnos menthetetlen volt... Ezért Glédától szinte búcsú nélkül kellett elválnunk. Sok időt töltött bent a menhelyen, nem is esett sok szó róla, hisz mindig is elvolt a maga kis rózsaszín világában. Boldogan köszöntött mindenkit, dúródott a simogatásért, sikított ha ráunt és faképnél hagyott pillanatokra, majd mint a bumeráng, jött is vissza. Egyedüli vétke, hogy nem lett idejében ivartalanítva és lefertőződött. A menhelyen szépen kikupálódott, gömbölyded formája miatt gyakran tituláltuk "fókabébinek". Megérdemelt volna egy családot, de mindenki visszariadt mikor meghallotta, macska AIDS-es. Pedig szinten lehet tartani az állapotukat, több évig tünetmentes volt ő is. Hatalmas karaktert, tündéri cicát ismerhettünk meg személyében, amit köszönünk!
Nem cicás sikersztori, de említésre szorul, hogy szombatra virradóan a macskakonténer lakóinak védője, minden idők legnagyobb "macskutyája", Tapika, ki sok idejét töltötte a kis cicák pátyolgatásával, valamint a kanapén hempergőzéssel, ugyanakkor nemes szerepet töltött be a cicák kutyához való szoktatásához, gazdihoz utazott. Most törhetjük a fejünket, hogy ki legyen az utánpótlás a macska udvarban, aki hasonló cicaszeretettel tudja betölteni Tapika szerepét.
Látogatóink voltak, kik adománnyal érkeztek ki gazdira váró cicáink számára. Köszönjük szépen!
Vasárnap sor kerítettünk némi költözésre. A négyes, Imola, Inez, Inka és Pocak átkerültek a nagyszobába. Ezzel reménykedünk, hogy Olivér és Odett is elkezd jobban oldódni, mivel vannak korban passzoló játszótársak, kik igen aktív életet élnek. Olivérnek azonnal szimpatikusak is voltak, ismerkedni is próbált volna, ha Imola, mint egy amazon nem áll a csapat élére és nem próbálja meg elriasztani puffogásával az összes érdeklődő cicát. Néha még pofonokat is osztogatott, mi pedig csak pillogtunk, hogy most mi is történik ezzel az angyalbőrbe bújt kisördöggel. Talán megérkezett az új Hiszti? De ennek a hirtelen jött zsémbeskedésnek hamarosan hűlt helye sem volt, megkezdődött a felfedezés és barátkozás.
A kisszobába beköltözhetett Zselyke, Zseni és Zsiga. Megértek a szocializálódásra, meg kell is nekik a hely, mert ők is egyre aktívabbak. A régi lakók jól fogadták aprócska társaikat, a kicsik voltak az elején megszeppenve, amit gyorsan levetkőztek és belecsaptak a nagy játékba.
A következő hetünk sem indult zökkenőmentesen. Szentül hittük, hogy a meglepi, dobozos macskabegyűjtések idénre befejeződtek. Erre reggel, a vaksötétben a minket üdvözlő komondor körvonalait valami megtörte. Közelebb botorkálva láttuk, hogy ismét egy doboz... Feltüntetve, hogy egy felnőtt macska van benne. Felemelve tapasztaltuk, hogy egy lyuk van a doboz alján. Szerencsére az alján kezdett el kaparni a szerencsétlen, csak ezért nem tudott megszökni, pedig biztos ez volt a szándéka. A feje kifért volna a lyukon, és ha a feje kint van... Hisz tudja mindenki. Most tanulmányoztuk jobban körbe a dobozt, mert eddig nem értettük, miért van különböző kartondarab ráragasztva az egyik oldalára. Azért kérem alássan, mert egy szabályos ajtócska van vágva a dobozra, és amint sikerült becserkészni az áldozatot, egy másik darab kartonnal zárják le az ajtót. Úgyhogy nem a véletlen műve, hogy a cicákat valaki jó szándékkal begyűjti és kihozza, hanem erre készül, hogy gyanútlan bársonytalpúakat úgymond levadásszon... Nem értjük a lényegét, mi késztet bárkit is erre, vagy mikor lesz ennek vége? Ez a kétségbeesett vörös kandúr zavarodottan csöppent be a ketrecbe, a világáról sem tudott. Remegve, fejjel csapódott a rácsoknak, eleinte azt hittük vak. A Sárga nevet kapta és beletelt pár napba, míg elfogadta a helyzetét. Még nagyon bizalmatlan, de agressziónak semmi jelét sem mutatja és az érintést is lapos üzemmódban, de jól viseli.
Fiatal pár látogatott ki, kik vak cicájuk mellé szeretnének elfogadó, barátságos és játékos cicát választani. Többen is belekerültek az úgynevezett "kosárba", de döntés nem született még.
Laller tett látogatást állatorvosunknál, hisz étvágytalan volt, ment a hasa és a közérzete sem volt jó. Sőt nem is nagyon kiabált, ami a legszembetűnőbb volt. Pár napra elegendő antibiotikumot kapott útravalónak, amivel nem fogjuk belopni magunkat a szívébe...
Szerdán Félix jobb kedvnek örvendett. Ez mindig abban mutatkozik meg, hogy mennyire élvezi a többiek piszkálását. Mivel van újabb lakó, ezért Sanyi teljes nyugalomban jár-kel a helyiségben, még új kedvenc helyet is választott magának.
Most Colosnak próbálja megmutatni, ki a "Jani a gáton"... Mint egy páva, vonul körülötte és állandóan szemmel tartja, megy utána, hogy felügyelje lépteit. Nagyon pimasz, ha rászólunk, azonnal tekeredik a lábunk körül és ártatlan szemmel pillog, mint egy angyal!
Csütörtökön Ildi önkéntesünk cirógatta a a cicákat és játszott velük, amire nagy igény van, mert a kölyköket lefárasztani nem könnyű, valamint Odin és Doti is igen nagy játékszenvedélynek örvend.
Pénteken nem várt esemény fogadott reggel. A három pöttöm kenneljében egyikük holtan hevert. Első pillantásra azt hittem Laller, mivel gyengélkedett a napokban. De ő hangosan felszólalt, így még váratlanabbul ért a dolog. Limbó, egyik lánytestvére hirtelen elhalálozott. Doktor úrral konzultálva megtudtuk, hogy hozzá is az utóbbi időben többen fordultak kiscicákkal ugyanilyen hirtelenséggel elhalálozott testvérük miatt. Az ő javaslatára azonnal megkezdtük Líra gyógykezelését is. Laller majd kicsattan, ami jó jel. Ezek a dolgok azok, amik igen felőrlik az ember idegrendszerét...
Délutánra tetőzött a káosz, Zsenivel történt valami. Hogy pontosan mi, soha nem derül ki, de vagy leesett valahonnét, vagy beakadt a kis lába. Egyelőre azt sem tudtuk kinézni, melyikre sántít jobban. Kapott fájdalomcsillapítót, bár nyomásra egyik lába sem váltott ki belőle érzelmeket, de felváltva emelgette mellső lábait. Ami ennél is durvább, nem akart enni sem. Na itt már fele sem tréfa, gondoltuk, ezért felkutattuk a számunkra legjobbnak hitt étket. Számára is kedvező volt, azt falatozta, igaz nem olyan nagy elánnal, ahogy azt vártuk, de legalább eszegetett.
Szombaton fiatal pár érkezett ki olyan szándékkal, hogy két egymást szerető, esélytelen cicát fogadjon örökbe. Mivel Csipisz némi érdeklődést mutatott feléjük és ő erősen az esélytelenek kategóriájába tartozik, valamint van egy hű társa, Táncos, ezért a pár mellettük döntött. Majd összecsiszolódnak, idejük és terük lesz bőven, sőt ami fontos, nem lesznek egyedül! Ez egy annyira csodálatos élmény volt, ami kicsit visszabillentette a mérleg nyelvét a nagyon mélyről. Úgyhogy megkezdődik a megfigyelésük és az előkészítésük a gazdisodásra.
Gabi önkéntesünk ült be a cicákhoz a kutyasétáltatás után, valamint adománnyal is kedveskedett nekik. Köszönjük!
Vasárnapra úgy tűnt, mindenki jól, avagy jobban van. A cicák körüli munkálatokban, valamint a dorombgép beüzemelésénél Alexa volt segítségünkre. Nagyon köszi!
A hűvös idő beálltával kérek minden autóval közlekedő olvasót, indulás előtt dudáljon egyet, vagy kopogtassa körbe autója kerekeit, mert az utcán élő cicák a meleg autó kerekein, alatt húzzák meg magukat. Mi cicáink is összebújtak, pedig estére ők szélcsendes szobában, csukott ablaknál hajtják álomra fejüket.
Köszönjük mind a 40 cicánk nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások