A múlt heti riadalmat most egy sokkal nyugodtabb kezdet váltotta. Zseni jobban érzi magát. Még nem tökéletes, kicsattanó a jókedve, de legalább hajlandó enni és a hangja is visszatért. Ugye nagy eséllyel lepottyant valahonnét, vagy beakadt a kis lába, pontos információnk nincs és semmi külsérelmi nyoma sincs, mi lehet a probléma forrása, de most csak a jobb mellső lábacskáját emelgeti. Legalább már ezt megtudtunk, hol van a fájó pont. El van anyátlanodva, keresi a nagyok társaságát, hogy pátyolgassák kis lelkét. A dráma szakkörben minden bizonnyal ő vinné a prímet! Ezt leszámítva alakul a dolog. Van, hogy elfelejti emelni aprócska mancsát, de ha ránézünk, szinte eldől álltában, hirtelen annyira fáj neki. Édes pofa apróság, nagyon tudja sajnáltatni magát!
Sárga szép lassan oldódik. Eszik mikor ott vagyunk, eddig ki sem dugta az orrát a sarokból, míg ténykedtünk a szobában. Ehhez viszont az kell, hogy egyedül legyünk bent, mert a két ember jelenléte túl félelmetes még számára.
Felköltöztettük a karanténba Táncost és Csipiszt. Egy szobakennelt állítottunk fel számukra, hogy előkészüljenek a gazdisodásra. A fiúk becserkészése is röpke egy órába tellett, hisz érezték, valami nagy dolog van kilátásban, ezért folyamatosan kicseleztek. De Csipisz pár perc után elbújt a fonott hordozóban, így ő könnyű eset volt, Táncos pedig kilibbent a kifutóba, és mindenféle trükköt bevetve járt túl az agyunkon. Nyilván jobban stresszelni nem akartuk, ezért kénytelenek voltunk kivárni, míg hajlandó lesz együttműködni velünk. Mikor úgy érezte, elég volt a könyörgésből és a folyamatos szemkontaktusból, elballagott a sarokba és mindenféle ellenállás nélkül hagyta, hogy "elkapjuk". Őt nem viselte meg a ketreclét, a délutáni étkezésnél teljes nyugalommal eszegetett, Csipisz még mindig meg volt szeppenve, pedig pont a fordítottjára számítottunk. Mondanom sem kell, most aztán kihasználtuk, hogy simogathatóak és ami a legmeglepőbb, Táncostól még dorombolást is kaptunk. Amit teljes elolvadás és gügyögés követett.
Az ő elzárásuk amiatt is fontos volt, mert a nemsoká esedékes, éves ismétlő oltásukat is megkapják a kandúrok, hogy leendő gazdijuk az első hetekben ne a kergetésükkel alapozza meg a kapcsolatukat. Csipisz éves ismétlő kombinált oltását, Táncos pedig a veszettség elleni oltását kapta meg, valamint még Colos részesült veszettség elleni szuriban.
Két fiatal lány látogatott ki a menhelyre, hogy egyikük bársonytalpú kis kedvencét kiválasszák. Zsiga volt a honlapon kiválasztott cicus, ám aztán a nagy szobában összetalálkozott a tekintetük Inkával és gyorsan befészkelte magát az ölébe. Kandúrka cicát szeretett volna, de kifelé menet már ez is megdőlni látszott.
A nemrég bekerült trió nőstény tagjai átestek az ivartalanításon. Korban ott tartanak, hogy akár ivarérettek is lehetnek és mielőtt megtörténne a baj, megelőzzük azt. Emina és Evetke FIV/Felv teszt eredménye negatív lett szerencsére. A műtétet jól viselték, bátyjuk Emánuel ugyanolyan védelmezően óvta őket visszatértükkor.
Majd eljött a szombat, Csipisz és Táncos nagy napja. A gazdik nagyon készültek a fogadásukra, cicavárat is vásároltak, hogy a kandúrok minél komfortosabban érezzék magukat és több lehetőségük legyen elbújni, megfigyelni. A mihamarabbi oldódásuk reményében köszöntünk el tőlük, hisz sok időt töltöttek el, süldő koruk óta a menhely lakói voltak. Most viszont Szeged belvárosába költöztek dacára az eddigi kilátástalanságuknak. Távozásukkal igen nagy űr keletkezett a nagyszobában, szemünk megszokta látványukat és folyamatosan pásztáztuk hollétüket. A legjobban elveszett és árván ücsörgő, helyét nem találó Fintor pedig nem érti mi történik, hol vannak barátai, hisz ők mindig hármasban nyomultak mindenfelé.
Osztrák partnerszervezetünk kilátogatott és nagy mennyiségű adományt gyűjtöttek a gondozásunkban álló állatok részére. Nem győztünk hálálkodni!
Lelkes önkéntesünk pedig egy nagy zacskó cicajátékkal és tálkákkal kedveskedett minden korosztálynak, mert nincs olyan idős cica, akit néha ne kapna el a játék heve!
Hétfőn, a hosszú hétvége jóvoltából több látogatónk is akadt. Pontosabban Pocaknak, hisz már fotón beleszerettek a komisz kamaszba, a személyes találkozáskor egyenesen levette látogatóit a lábáról. Mint megtudtuk, nem lenne egyedül a pöttyös bundás, korban, nemben megegyező cica pajti is várja őt. Gazdijai szemrevételezték a kifutót is, hisz ők is nagy átalakításba vágnak év elején és megépítik a cicák kifutóját, ami az egyik ablakból lesz elérhető a cicák számára. Dicséretre méltó hozzáállás, hogy hogyan is lehet biztonságban kiengedni a cicákat levegőzni egy magánház udvarába.
Fiatal pár másodjára látogatott ki, kiket Olivér bűvölt el, ám a vörös kis kandúr bizalmát ki kell érdemelni, olyan könnyen nem barátkozik, ezért még mindig nem született meg a végleges döntés.
Alexáék gondoskodtak pluszban a cicák megfelelő mennyiségű simi adagjáról. Köszönjük nekik!
Kedden telefonhívást kaptunk, miszerint felismerni vélték korábban eltűnt cicájukat Sárga személyében. Felcsillant a remény, hogy egy dobozban kitett cicánk hazakerülhet a családjához, de mivel még karantén idejét töltötte, ezért azonnal nem tudtak kijönni beazonosítani.
Mivel kilátásba került Sárga gazdisodása, ezért nála veszettség elleni oltással kezdtünk a microchip mellé. Ilyen oltást kapott még helyettes állatorvosunktól, Dr. Bárkányi Páltól Tea, Zséda és kölykei: Zselyke, Zseni és Zsiga, valamint éves ismétlőjét Léna. Zselyke előtte vizsgálaton is átesett, mivel a reggelinél megdöbbenve tapasztaltuk, hogy tobzódása helyett csak a kosárkában pihen. Azonnal kikaptuk onnan, majd felállítás után lehuppant, lábát emelve. Ő is ugyanúgy, mint kisöccse Zseni, valami veszedelmes csínytevést követően meghúzhatta a lábát. Délutánra megjött az étvágya, másnapra már a kedélyállapota is fényévekkel jobb volt. Igazi csaj, meg sem kottyan neki némi nemű fájdalom!
Még a nagy oltássorozatban részt vett Huszár, aki az éves ismétlő kombinált oltását kapta meg, ellenben Lírával és Lallerrel, valamint Evetkével, Eminával és Emánuellel, akik az első szurijukban részesültek.
Pocak számára is elérkezett a nagy nap! Nehéz szívvel váltunk meg tőle, hisz egynapos kora óta ismertük, drukkoltunk érte és dédelgettük. Kolléganőnk volt a pótanyuja, aki ha volt egy pár perc szabadideje, mindig beköszönt és megszeretgette Pocakot. Úgyhogy volt némi könnymorzsolás, de boldogság is, hisz Pocak "fiunk" remek családba került, Sándorfalvára.
Majd megérkeztek Sárga látogatói, de sajnos már a hordozóból kiszúrták, nem őt keresik. A cicájuknak volt egy ismertetőjegye, egy fekete pötty a fülében. Pedig nagyon bizakodtunk, de visszaballagtunk vele a kis zugába, előbb-utóbb érte is eljön az igazi! A családnak pedig kitartást kívánunk cicájuk megtalálásához!
A hétvége viszonylag csendesen zajlott cicafronton. Egy Németországban lakó pár szerette volna Sárgát azonnal magukkal vinni, amint haza indulnak a családlátogatásból. Mivel pár nap múlva esedékes a dolog, sajnos maradnia kell egyelőre, előtte van még az ivartalanítás, valamint a kombinált oltások is. Pont kint járt a német partnerszervezetünk, kikkel váltottak pár szót. Elképzelhető, amint készen áll az örökbefogadásra, Németországba költözik? Ez még a jövő zenéje, egyelőre nem bocsátkozunk talányokba.
Zárásképp egy cuki képpel köszönünk el, Zsiga és Zseni őszi tánc bemutatójáról!
36 gondozásunkban álló cicánkkal köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások