Fenszi öreglányunk fikarcnyit sem lett jobban. Sőt egyre aggasztóbb az állapota. Már a kedve sem a régi, enni továbbra sem tud, folyamatosan kapja a pasztát, de az is inkább nyűg számára. Orvoslátogatáson járt, infúziót, vitaminokat és szteroidot kapott. Kivárjuk a csütörtöki vizitet, akkor kiderül merre billen a mérleg...
Új önkéntesünk, Ili minden nap több órát tölt kint a menhelyen. Élete részévé vált a menhelyi állatok körüli tevékenykedés. Önzetlenségét, lelkesedését nem tudjuk eléggé meghálálni. Egyre nagyon betekintést nyer a munkafolyamatokba és nagyon szívesen segít mindenkinek. A konténerlakó cicák ellátásában is aktívan részt vesz, valamint az AIDS-es cicák is nagy örömmel fogadják Őt, hisz mindig van egy-egy kedves szava hozzájuk. Ezúton is köszönjük szépen áldozatos munkáját!
Nagy meglepetésünkre, Székesfehérvárról kaptunk egy kis csomagot. Boldogsággal töltötte el szívünket, hogy a távolból is gondolnak védenceinkre. Nagyon szépen köszönjük!
Valamint egy jóérzésű férfi (aki nyomon követi a menhelyi eseményeket) látogatott ki és nagy mennyiségű macskakonzervvel rakta meg az eledelgyűjtő "ládikánkat". Körbenézett a menhelyen, hisz kíváncsi volt a változtatásokra és fejlesztésekre. Tiszta szívből köszönjük adományát!
A napok gyorsan elszaladtak és elérkezett a "rettegett" csütörtök, állatorvosunk kiérkezése. Már korábban elbúcsúztunk Fenszitől, hisz állapota semmit sem javult, tudtuk, el kell őt engedni megkímélve a szenvedéstől. Nagy eséllyel egész testében elburjánzott rákos szövetek lehettek, emiatt került sor a bal oldali emlősor eltávolításra, valamint az orrából is kivágtak egy kitüremkedő elváltozást. Utolsó nálunk töltött évében próbáltunk megadni neki minden olyan biztonságot, kényelmet és figyelmet, ami csak telt tőlünk. Hisz nem volt fiatal, ennek ellenére babakölykeivel került be a kolónia egyik tagjaként. Nagyon szépen kikupálódott idővel, pedig szörnyű állapotban került be. Alultápláltan, szőrhiányosan, meggyötörten. Nehezen fogadott a bizalmába minket, de betekintést engedett a cukiskodó, háton pörgő énjébe is. Ő már ott van, ahol nem fáj semmi...
Colos kombinált oltást kapott, Ödön pedig a veszettség elleni oltását, amit dorombolással tűrt. Ezzel az oltással befordult a célegyenesbe, útban a gazdisodás felé.
Rá is fér a gazdi, egyre jobban páváskodik a többiekkel. Az egy dolog, hogy minden körülötte forog, de legújabban kitalálta, hogy mindenki kajás tálkája az övé. Körbejárja az összeset és morogva elküldi a gyanútlan étkezőt. Valahol vicces, hogy ez a fekete szőrgombolyag, mint egy kis vadorzó, védi az étket, de amúgy meg igen pimasz a viselkedése. Nem zavarja, ha visszatesszük a saját tálkájához, vagy odébb etetjük a többiektől, akkor is megy és jól megmutatja társainak, hogy itt minden, de minden az övé! Természetesen a nagyok ezt tűrik, inkább odébb állnak, mintsem konfrontálódjanak Ödönkével.
Tea napról napra jobban oldódik. Kimerészkedik a konyhába is. Mondjuk ő is elég éhenkórász, kajával könnyen motiválható és Sziporkával együtt eltakarítják az összes maradékot. Hosszas fejtörés, agyalás, gondolkodás és konzultáció után odáig jutottunk, hogy az immunbeteg cicákat összeengedjük. Senki sem akarja őket örökbe fogadni, így is egy légtérben voltak, csak egy drótháló választotta el őket. Mivel két leukózisos cicánk van, a kis lekerített részben nem tudtak volna életvitelszerűen kényelmesen élni, így született meg a döntés. Meglepően nagyon nagy egyetértésben vannak ők most nyolcan. Kiegyensúlyozottak, boldogak, még a Félix/Sanyi affér is megszűnt. Sanyika is beköltözött a nappaliba, Nyafi úr cicavárának minden szintjét befoglalta valaki és imádják. Nyafi úr nem annyira, van hogy reklamál, de egyelőre még felderít, így annyira nem veszi zokon.
Mivel megüresedett a lekerített rész, kiköltözött Colos, hogy ismerkedjenek. Colos dominánsnak bizonyult, a korábbi pártfogoltjai is alátámasztották ezt a feltevést. Mivel még ivaros, nem kockáztatjuk meg, hogy szabadon járjon-keljen köztük, egyelőre kerítésen keresztül szokják egymás jelenlétét.
Szombaton önkéntesünk, azaz Denisz gazdija ismét meglátogatta Borsót, aki nagyon közel került szívéhez. Amikor kint van, mindig szán rá időt, hogy szeretgesse.
Vasárnap Kiki korábbi pártfogoltjai látogatták meg a nagyságát. Nem érkeztek üres kézzel, sok finomságot hoztak neki és társainak, köszönjük! Természetesen azt nem lehet kivitelezni, hogy csak vele foglalkozzanak, ott tolakodtak mindannyian, hogy kivegyék részüket a simogatásból és a jutalomfalat osztásból. Kiki nagyon jól érzi magát a cicapajtások között. Eleinte volt némi ferde nézés a többiekre, de ez gyorsan elillant és azóta harmóniában tengetik mindennapjukat.
Hétfő délután Ödön az irodarészbe lett száműzve, míg a többiek ebédeltek. Zokon is vette, de pár darab jutalomfalattal kiengesztelődött. Szükséges volt az ételmegvonás, hisz hosszú út előtt állt. Gazdija érkezett érte délután és vitte haza a már most rajongásig imádott szőrmókját Budapestre. Így a kis kandúrunk fővárosi szobacicaként csal mosolyt az emberek arcára.
Az öt, lassan kamasszá cseperedő, nemrég még cumisüvegből etetett gyerkőc nagy mókázásban van a nap java részében. Gyakran próbálják invitálni a játékba Huszárt is, aki az esetek zömében vevő erre. Huszár nagyon szeret játszani, általában Cakkossal birkóznak, de a kicsikkel való fogózást sem veti meg. Általában úgy rohannak és akkorákat ugrálnak, hogy csak úgy zeng az egész lakosztályuk!
Icuka kedves párja felajánlotta, hogy kifesti a macskakarantént és a Fiv+ cicák lakrészét. Nagyon izgatottak lettünk, viszont ehhez sok előkészületre volt szükség. Vályog épületről lévén szó, több helyen megrepedt a fal, vagy jött le a festékréteg. Karbantartónk, azaz az ezermesterünk visszatapasztotta, korrigálta a szépséghibákat és próbálta a lehető legjobbra kihozni, hogy a festőnek már erre ne legyen gondja. Útközben természetesen bukkantak elő újabb nem várt javítanivalók, de mint tudjuk, ez mindig így van, ha nekilát az ember a felújításnak... A macskatársaság élvezte és árgus szemmel figyelte az eseményeket. Többen segíteni is próbáltak egy-némelyik munkálatnál. Viszont Gléda kihasználta a remek lehetőséget és a lomkupac tetején szunyókált egyet.
Állatorvosunk kiosztotta Zséda és kölykei számára az első kombinált oltásukat. A kölykök nagyon szépen cseperednek, erősek, aktívak. Anyjuk is abbahagyta szoptatásukat, neki még erősödnie, híznia kell, hogy átessen az ivartalanításon. Az első szuri mindig a legegyszerűbb, mivel akkor még nem tudják, mire számítsanak, de hősiesen, nyikkanás nélkül, pillanatok alatt túl is voltak rajta.
Viszont Félixnek és Nyafi úrnak is előjött az ínygyulladása. Félixnél nem is csodálkozunk, hisz nem oly rég volt emiatt orvosnál és mint kiderült, elkezdett elrákosodni az ínye... Időnként jól eszik, majd van, hogy nehezen megy és fáj neki. De igyekszünk segíteni neki, pépesíteni, szaftosabbat adni, hogy jobban csússzon. Nyafi úr pedig kapott dr. Farkas Attilától széles spektrumú antibiotikumot és fájdalomcsillapítót és már másnap bár óvatosan, de csipegetett a szentem.
Hétvégén tovább folytatódtak az előkészületek a festéshez. A bútorokat arrébb tologattuk, megkezdődött a kipakolás, elpakolás, szelektálás, tervezés, átbeszélés. Jaj, nagyon izgatottak vagyunk tényleg!
Kriszti és barátnője töltötte kint a vasárnap délelőttjüket és segítettek ellátni a cicákat a konténerben. Jutott idő bőven simogatásra és játékra, amit elsősorban a kicsik imádtak! Jól el is fáradtak, majdnem ebédidőig aludtak, pedig ez nem igazán jellemző rájuk. Köszönjük, lányok, hogy itt voltatok!
36-ra csökkent létszámmal köszönjük Olvasóinknak, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások