Az utóbbi időben minden hétre kijut a szomorúságból és elveszítünk valakit. Sajnos ez most is így történt, ami nagyon megvisel minket lelkileg...
A hetet azzal nyitottuk, hogy a két mini manó, Núdli és Lipót összebútorozott. Mindketten igen aktívak és nagyon egyedül érezték magukat. Egészségesek, kicsattanó formában vannak, méretben ugyanakkorák, mellesleg elő kellett készíteni egy üres helyet újabb kölykök fogadására. Núdli és Lipót azonnal egymásra hangolódtak, hatalmasakat játszanak és a pihenőidejüket is szorosan összebújva egymás mellett/egymáson töltik.
Reggel ideiglenes befogadótól beérkezett a két kis apróság, Karma és Kála. Őket pár héttel ezelőtt egy kukában találták. Megtalálói kihalászták őket a konténerből, de elszállásolni nem tudták, így kerültek ideiglenes befogadóhoz. Viszont oda most egy forgalmas út szélén talált testvérpáros került a helyükre, de kanyarodjunk vissza (Kukás) Karmára és Kálára. A lányok kb. 2-2,5 hónaposak, aranyosak, bújósak. Beérkezésük előtt, reggelre azonban becsipásodtak, amit azonnal elkezdtünk kezelni.
Kiki hiába kapta az antibiotikumot, a köhögése továbbra is megmaradt. Szerdán állatorvosunk arra járt és kapott egy másik szurit is. Délutánra jött-ment, igaz nem tolongott, mint szokott, de azért aktívabb volt. Enni nem akart, csak nagyokat nyelt, de a pasztát bemajszolta. Viszont csütörtök reggelre holtan találtuk... A mi kis fehér "gömbvillámunk" feladta a harcot. Egy évet töltött a menhelyen és amilyen rossz állapotban került be, olyan rohamosan épült, szépült, gömbölyödött. Kik találkoztak vele, mindenkinek belopta magát a szívébe, hisz úgy nem lehetett elmenni mellette, hogy ne simogattassa meg magát. Nagyon megrendültünk...
Merlin felköltözött az örökbefogadó konténer nagyszobájába. Hátha ott előbb felfigyelnek rá. Ez egész jó ötletnek is tűnt, de Merlinke igen félős, ezért gyors elbújt egy kuckóban, amint kiengedtük a hordozóból. Viszont cicák között jól érzi magát, és következő arra jártunkkor már azt tapasztaltuk, hogy a kifutóban nézelődik. Bizakodunk, hogy gyorsabban oldódik majd és valaki beleszeret a gyönyörű pofijába.
Az óvodában viszont nagyon nagy a nyüzsgés! A kicsik továbbra is csodálatosak így nyolcan, felváltva rohannak simiért és dorombolva folynak szét a kezünkben, majd folytatják a játékot, egymás mosdatását vagy a közös légyvadászatot.
A fesztelen, felnőtt felügyelet nélküli életük igen rövidre sikeredett, mivel megint egy felelőtlen embernek köszönve üríteni kellett egy ketrecet. Perdi, a hatos kölykök anyja került át az oviba. Hatalmas boldogság lengte körbe a szobát, szinte érezni lehetett a kicsik végtelen boldogságát, hogy újra anyu pátyolgatja őket. Perdi kevésbé volt boldog, kérdően nézett ránk, hogy "ezek többen lettek???"... Mert Robika és Roberta is úgy érezte, azonnal anyjukká fogadják őt és csüngtek ők is rajta némi figyelemért cserébe.
Szóval szombaton megérkeztek önkénteseink kutyasétáltatás céljából. Majd valamennyi sétáltató kör után átalakult a dolog cicabefogássá. Valaki napközben úgy döntött, a legjobb ötlet kiszórni a kb. 3 hónapos cicákat a menhely bejáratához vezető bekötőútra. Egy nagyobb szürke cirmos cica elszaladt, vélhetően ő lehetett az anyjuk. Öt kölyköt láttak, de ebből csak kettőt tudtak felkarolni, ők azonnal szaladtak az emberhez. Az utolsó körök körül pedig a maradék három cica is jelentkezett segítségért, így mindannyian begyűjtésre kerültek. Nagyon cukik, kezesek és csak úgy hemzsegtek bennük a bolhák, amit szerencsére már másnapra egész jól sikerült kiirtani. Két kandúrka van, ők a Bikfic és a Bitang nevet kapták, valamint a lánykák a Barbi, Bubi és Briós név birtokosai lettek. Dühítő, hogy felelőtlen emberünk ilyen módon szabadul meg a felesleges szaporulatától. Nem számít, mi lesz a szerencsétlenek sorsa. Ezzel őket is veszélybe sodorja, a bent lévő állományt is, valamint a várólistát is oly mértékben megakasztja, hogy azok, akik kivárnák tisztességesen az időt, reménytelen helyzetbe kerülnek... Ennyi kölykök nem is tudunk a karanténidő után hova kiengedni, hisz a túlzsúfoltság újabb veszélyeket tartogat. Nagyon elkeserítő a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy a kölyöktápunk is fogyóban, a nedves eledelről nem is beszélve. De már itt vannak, nem hagyhattuk őket szerte széjjel futkosni, ők is csak áldozatok ebben a történetben...
Vasárnap igen kellemetlen pillanatokat kellett átélni, mert kilátogattak Kiki megtalálói, akik nyilván nem tudtak a szomorú esetről. Egy ideje tervezték a kilátogatást, de most tudtak időt szentelni neki, sajnos pont későn. Azért meglátogatták a cicákat, eledel adománnyal kedveskedtek nekik, amit hálásan köszönünk!
Hétfőn pedig Colos korábbi etetői látogatták meg a nagyfiút. Ők is készültek sok finomsággal az immunhiányos cicáink számára, valamint a sok simogatás mellett még némi testmozgásos játékra is sor került. Nagyon szépen köszönjük kedvességüket!
Kedden a táborozó gyereket tettek látogatást a cicaházban és ismerkedtek a macskák világával. Majd a kiskutyák sétáltatása következett, amikor felfigyeltek a bozótosban lapuló két kölyökcicára. Ők az ötös csapathoz tartoztak még. Az egyiküket sikerült elkapni, mondanom sem kell, mennyire rossz állapotban volt szerencsétlen, így három nap nem evés után. Azonnal nekiesett a víznek, kajcsit csak kis adagokban kapott, többször, de azt is gyors befalta. Ő a Bara nevet kapta.
Szerda reggelre kolléganőmet váratlan kép fogadta, Pamacsot a fotelban halva találta. Semmi nyoma sem volt még előző nap, hogy bármiféle baja lenne. Külsérelmi nyoma sem volt, hogy érte volna valami. Egyszerűen csak elment. Mindenki életében vannak megmagyarázhatatlan szerelmek, nekem ő pont ilyen volt, ezért Icu csak a nap végén közölte a veszteséget, hogy másnap reggel ne érjen váratlanul a hiánya...
De csütörtök reggelre is akadt bőven kiért aggódni. Helyettes állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett ki reggel a menhelyre lebonyolítani a vizitet. Előtte gyors megtörtént a kölyök cicák ellátása. Akkor tapasztaltam, hogy Pandúr nem akart enni. Mivel oltást kaptak tesói és anyjuk, Perdi, ő kimaradt a "buliból", helyette lázmérés volt és vizsgálat, de a testhője rendben, ennek ellenére nem kockáztattuk meg a szurit.
A kedden begyűjtött Bara állapota is igen aggasztó, hisz szerdán alig evett és megrogytak a hátsó lábai. A doktor úr szerint csak a legyengülés miatt, mert iszonyatosan vékony szegény, némi pocakkal felvértezve, ami az ennivalónak tudható be. Vitamint kap és immunerősítőt, aztán megy a drukk ezerrel.
Mivel Marci még a karanténban volt, megcsináltattuk neki a FIV/Felv gyorstesztet, mert mostanra elég kezes lett ahhoz, hogy ezt megússzuk mindenféle harci sérülés nélkül. Bekerülése óta elővigyázatosan kezeljük őt felnőtt kandúr lévén, és sajnos be is igazolódott a félelmünk, Marci macska AIDS-es. Ivartalanításon nem esett még át, ezért az immunbeteg cicák részlegén lekerített kis szobába költöztettük, hogy szokják egymás jelenlétét. Dönci nehezen viseli az új cica érkeztét, egyelőre a kerítés mellől felügyeli Marci minden mozdulatát, aki szerencsére tudomást sem vesz róla.
Továbbá Odett éves ismétlő kombinált oltását kapta meg, aki most kifejezetten nagyon együttműködő volt és a kis fonott kosarában várta, hogy sorra kerüljön. Nem kellett köröket futnia, azért egy-kettőt ment, de utána visszatért a kosarába és pikk-pakk túl is volt a szurin.
Nicyka és Cakkos pedig az éves ismétlő veszettség elleni oltásukat kapták meg, zökkenőmentesen.
A hetedik kiscicának, kit eddig nem sikerült elkapni, (hisz a keddi próbálkozásnál elfutott) Icuka készített vizet, kajcsit, amit elfogyasztott. Bíztunk benne, hogy ott találjuk majd a második nap után az etetőhelynél és sima ügy lesz a befogása, de tévedtünk. Hangunkra jelezte merre van, az erdő sűrűjében természetesen. Nem volt más választás, mint a csütörtöki etetésnél a csapdában tálalni az ennivalóját. Körülbelül egy óra után már ballagtunk fel vele a karanténba és bekerült Bara mellé. A vörös kandúrka a Beni nevet kapta. Ő egy igen hangos, örökmozgó jelenség, aki az eddigi félénksége után a csapdából kikerülve hangos dorombolással és fejét a kezünkhöz dörgölve köszöntött. Beni érdekes módon nincs annyira rossz állapotban, mint kistesója, Bara, mondjuk ő jóval nagyobb is, de azért biztos az ő szervezetét is megviselte a pár nap koplalás.
Hétvégén volt cicánk, Zselyke gazdija ismét nagyon jó minőségű konzerveket adományozott a kölyök részlegnek, amit nem tudunk elégszer meghálálni!
Valamint egy szimpatikus fiatal pár érkezett ki látogatóba, név szerint Robikához, mert beleszerettek a fotóiba. A személyes találkozás sem okozott csalódást számukra. Robika egy másik kölyök cica kistesója lesz hamarosan, már csak az utolsó oltásán kell hogy túl legyen, amit a menhelyen kell megkapnia. Végre valami jó hír is ért minket, ránk fért!
41 főre bővült a cica állomány, köszönjük Olvasóinknak, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások