A hétvégén gazdisodott Huszár igen nagy űrt hagyott maga után. Még napokkal később is mindig szólítottuk reggelihez, volt hogy benéztünk a kuckójába, hogy hol van már. Azért három év hosszú idő volt ahhoz, hogy megszokjuk a jelenlétét. Hogy ne zavarjon meg minket a dolog, gyorsan pótoltuk a hiányát. Hosszas agyalás után úgy döntöttünk, hogy legjobb megoldás lesz Zsédát beköltöztetni a "nyugi" szobába. A hordozóból azonnal a polc legfelső emeletére slisszant. Különösebben nem volt feszült, mert a reggelit is lelkesen elfogyasztotta, ám az érdeklődő cicákat morogva hárította. Zseni, a kölyke viszont nagyon nagy érdeklődést mutatott felé. Felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon felismerte-e és ha igen, Zséda csak az új hely miatt nem engedte közel magához, vagy mert hosszú idő telt el a találkozásuk óta és Zseni azóta szinte felnőtt? Mindenesetre figyeltük az esetet, de csak nem tudtunk rájönni, mi játszódhat le Zseni fejében. A többiek gyorsan rá is hagyták az ismerkedést, ám ő különös érdeklődést tanúsított felé. Szóval Zséda eddig lakott szinte mindenhol, most meglátjuk hogy tud beilleszkedni az új lakrészébe.
Elsősorban azért rá esett a választás, mivel kitaláltuk, hogy a kölyköket majd a felkészítő szobában fogjuk összeengedni. Ahhoz viszont neki mennie kellett, mivel ő nem híres a végtelen türelméről és próbáltuk minimalizálni a stresszforrásokat minden oldalról. Ennek fényében Roberta és Robika át is költözhetett Mokka és Merlin mellé. Ők nyugodtak, inkább kihátrálnak minden esetleges konfliktusból és hátha a kicsik mellett ők is jobban megnyílnak. A tesók érkezte előtt azért átesett a szoba egy nagytakarításon, valamint némi módosítást is véghez vittünk. Ebben segítségemre volt Melinda önkéntesünk, amit nagyon szépen köszönök Neki! Némi bútormozgatás, változtatás és átrendezés után az ablakokon lévő rácsot szúnyoghálóval fedtünk be, hogy még véletlenül se dugják ki buksijukat a kicsik. Mondanom se kell, nagyon élvezték a teret, mindent körbefutkostak és a felnőttekhez is kedvesen közelítettek.
Csütörtökön első kombinált oltásukat kapták meg Perdi és hat kölyke, valamint Merlin a veszettség elleni oltását. Perdi számára igen megterhelő volt már a sok kölyök, ezért őt többször is kiengedtük kicsit "levegőzni". Végtelenül jó anya, ezért mindent megtett kölykei boldogsága érdekében. Azért látszik rajta, hogy kicsit megfáradt, meg jó lenne ha elkezdene magára kis súlyt szedni, ezért az étkeztetésük is külön zajlik.
Állatorvosunk megvizsgálta Félixünket is. Reggelinél annak ellenére, hogy immunbeteg cicáinknál sok a fekete-fehér, szemem sarkából láttam, valami nem stimmel. Mivel mindenkinek megvan, hol étkezik, ezért azonnal feltűnt, hogy az ablakban Sanyi mellett nem Félix, hanem Colos majszol. Kétségbeesett keresésbe kezdve, nem kis idő múlva megtaláltam Félixet, a konyhaszekrény legmélyén. Ez már eléggé megbélyegezte a napot, hisz Félix volt az első, aki a konyhaszerkény sarkán toporogva várta a kajcsit, még ha épp száj/ínyfájós napjai is voltak, ami az utóbbi időben gyakran-gyakran előfordult. De megoldottuk, pépesítettünk, szafttal puhítottuk, szinte csak lefetyelnie kellett. Most semmit sem volt hajlandó enni, szájából sűrű, színes nyál folyt. Mire odaért állatorvosunk, a nappali ablakában merengett. Kapott szteroidot, valamint délutánra elkülönítettük a kis lakosztályban.
Pénteken amint megtörtént az egészséges cicák etetése, az immunhiányos cicák következtek. Félix elsőre még nem volt aggasztó, közelebb érve már kezdett összeszűkülni a gyomor... Ott feküdt csak szomorú szemekkel. Enni megint semmit sem akart, fel sem kelt, olyan meggyötört volt. Igaz, fogyott is az utóbbi időben, de ennek ellenére állandóan jött-ment és szerdán délután még jóízűnek falatozott. Azt is tudtuk, hogy a szája kezdett elrákosodni, ezért maximálisan figyeltünk arra, hogy fogyasztható legyen számára az étek. Hosszú órák teltek el, pontosabban két óra, de nagyon-nagyon soknak tűnt míg konzultáltunk állatorvosunkkal. A szteroid injekciónak hatnia kellett volna... Megállás nélkül, felváltva néztük, hogy mi lenne a jó megoldás. Mert abban biztosak voltunk, hogy őt aznap beviszik a rendelőbe, csak abban nem, hogy miért. Aztán az egyik látogatásánál nagy nehezen felkelt és imbolyogva elsétált a vizes tálig. Akkor vált tisztává, hogy ereje elfogyott, ezért fájó szívvel meghoztuk a döntést. Félix FIV+, azaz macska AIDS-es cica volt, ki korábban utcán élt. Több, mint két évet élt a menhelyen és bátran állíthatom, boldog és igazán karakán egyéniség volt. A korábban kekec, balhégenerátor, Sanyit terrorizáló kandúr egyik pillanatról a másikra egy kenyérre kenhető, simulékony cicává vált, és örök barátságot köttetett Sanyival, kivel elválaszthatatlanok lettek. Azóta Sanyi sem találja helyét és a lakrészük hangulata teljes mértékben megváltozott...
Sanyi soha nem igényelte annyira a törődést, ő elvolt a kis világában, ott volt neki a pajtása. Viszont amióta "egyedül" maradt, azóta sokat beszél és követeli a simogatást, törődést. Egyelőre nem találja a helyét.
De hogy e kálvária közben se tétlenkedjünk bánatunkban, egy apa, kislányával egy kiscicával karjában vártak minket. Felesége látta, amint kitessékelték a cicát egy autóból Dorozsma egyik utcájában. Azonnal begyűjtötte, de elhelyezni nem tudta. A kicsi egyik szeme gyulladt, amit előtte meg is takarítottak. Az sem volt kizárt, hogy náthás. Befogadtuk, bár egyelőre még fogalmunk sem volt, hová tudjuk szállásolni. Mivel Perdi átköltözött Robikáék helyére, ezért tovább kellett gondolni a dolgokat. A kis béka a Lipót nevet kapta. Megetettük a hordozóban, szerencsére a pépesített ételt eszegette. Nem volt mit tenni, mint megnyitni az óvodát, ezért a hatos brigádot áttelepítettük az oviba. És akkor elszabadult a káosz és zűrzavar. Mokka és Merlin hatalmasra tárt szemekkel meredtek rájuk, hogy még mindig jönnek kifelé a hordozóból, majd mikor vége lett a vonulásnak, elindultak felfedezni.
A kettes, valamint a hatos testvérpár azonnal összeállt kerek nyolcassá. Elmondhatatlanul tündériek mind ahogy játszanak, ahogy esznek, ahogy pihennek együtt... Órákon keresztül lehetne ülni közöttük és mosolyogva ámulni, annyira csodálatosak!
Így Lipótnak is lett szobája. Elkezdtük a szeme gyógyítását, egészségének megfigyelését, kapott féreghajtót is, valamint bolhátlanítottuk. Jópofa, kedves kis teremtés, reméljük, gyorsan rendbe jön.
Hétvégén önkénteseink Gabi és Csilla junior táppal kedveskedtek a törpéknek. Nagyon szépen köszönjük Nekik, nagyon nagy segítség ez számunkra, hisz egyre több éhes kölyök bendőt kell jóllakatnunk, hogy szépen cseperedjenek.
Múlt héten megkezdődött az idei gyerektábor első turnusa. Mint minden alkalommal, most is egyik nap a cicák látogatásáról szólt. Megismerkedtek a lakókkal, betekintést nyertek az életükbe és érdeklődve fogadtak minden információt bársonytalpú védenceinkről. Bőven kijutott a szeretgetésből is, amit a gyerekek és a cicák is nagyon élveztek.
Zséda olyannyira meglepődött a gyereksereg láttán, hogy most először kilátogatott a kifutóba, úgyhogy ezennel ezt is kipipálhattuk. Valamint úgy tűnik, jó ötlet volt a költöztetése, mivel meglepően simulékony lett, keresi az ember társaságát, gondozóihoz bújik és le is merészkedik a polcról a többiek közé. Bizakodóak vagyunk vele kapcsolatban, hogy látogatók felé is elkezd nyitni és mihamarabb beleszeretnek kicsit különc, ám annál gyönyörűbb mivoltába.
A csütörtöki állatorvosi vizit alkalmával egyik cicót sem kellett górcső alá vetni, szerencsére mindenki jó egészségnek örvendett. Ez eltartott egész hétvégéig természetesen, mikor is Kiki étvágytalansága és passzív magatartása döbbentett meg minket. Egyáltalán nem jellemző rá, hogy nem tolakodik habtestével. Lázas volt, ezért kapott gyógyszert, most figyelgetjük és megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy gyorsan átlendüljön ezen a bármin, ami épp elkapta.
Ugyanakkor meg szeretném köszönni a segítségét és a sok-sok simogatást, játékot, volt védencünk, Zselyke gazdijának, aki a hétvégi szabadnapját arra fordította, hogy menhelyi cicáinkat babusgassa.
Örömhírrel is szolgálhatok, Mokka gazdisodása aranyozta be a hetet. Nagyon kedves, fiatal pár biztosít otthont ennek a felnőtt, félős, fekete szépségnek, hogy megtapasztalhassa a boldog és kiegyensúlyozott életet családi környezetben. Minderre Budapesten, szobacicaként lesz lehetősége, és drukkolunk a mihamarabbi sikeres beilleszkedéshez!
Meg szeretném köszönni figyelmüket mind a 33 cicánk nevében is. Legyen szép napjuk!
Reni
Hozzászólások