Egyhetes szabadságomból visszatérve mindig izgatottan robogok be a cicákhoz, hisz különösen a régi lakók szeretik elmesélni a történteket, hangosan, óbégatva és egyszerre. Ilyenkor megpróbál az ember lánya több felé szakadni, csápokat növeszteni és mindenkit ugyanolyan lelkesen és ugyanannyi ideig simogatni, meghallgatni, szeretgetni. Kis ízelítő immunhiányos cicáink reakcióiról:
Közben időszerűvé vált Pamut és Tofu varratszedése. Tofu hamar átesett a "kellemetlenségen", ami az egy helyben marasztalást jelenti, mert lehet babrálni, vakargatni a pocakját, de ahhoz neki mozgolódnia kell. Szóval ügyesnek és gyorsnak kellett lenni, hogy a kapva kapott pillanatokat kihasználva eltávolítsuk a csomókat és a cérnát.
Pamutnál pedig azon morfondíroztunk, egy harmadik embert is be kell vetni, aki a szórakoztatásával foglalkozik. Amikor megállt és megelégedett a simivel, amint elindult felé kollégám keze, azonnal lecsapott az ollóra, vagy a kezére és elkezdett vele játszani, vagy fejével öklelte, hogy simogatást csikarjon ki belőle. Végső megoldásnak egy toll vált be, amivel elszórakoztatta magát, míg észrevétlenül megoldottuk a feladatot.
Szerdán Merlin becsatlakozott az állatorvoshoz utazók közé, hogy elvégezzék nála is a FIV/Felv gyors tesztet. Negatív lett a teszt eredmény, ami azt jelentette, hogy be is költözhetett a felkészítő szobába Zséda, Charlie és Mokka mellé. Megszeppent a fiúcska, Tüll bevált helyén, a kanapé és fal között talált magának menedéket. Utána többször láttuk még átsuhanni a szobán, vissza a zugába, úgyhogy egész gyorsan elkezdte felmérni a terepet.
Csütörtökön veszettség elleni oltásában részesült Tofu, ezzel készen állva a gazdisodására. Charlie az ismétlő kombinált oltását kapta meg, amit most is dorombolva viselt.
Szombaton eseménydús napot tudhattunk magunk mögött. Megérkezett hozzánk két legifjabb lakónk, Robika és Roberta, kiket a megtalálói neveztek el. A pár hetes apróságokat a garázsukban találták egyik reggel. Valószínű saját kandúr cicájuk űzte be oda a kicsiket. Anyjuk nem érkezett meg értük, rejtély, hogy csöppentek oda. A picik már eszegettek egyedül és nagyon nem voltak biztonságban a garázsban. Roberta, a kis cirmos lányka igazi karakán, belevaló csöppség, még puffogott is magában párat, míg Robika, mint akit akkor ébresztettek fel a téli álomból, apró szemeivel pislogott ki a fejéből, nem értette mi történik körülötte.
Tofuért megérkezett gazdija. Nagy volt a boldogság mindkét félről, így ő ma már Szegeden, új otthonában hajtotta álomra fejét.
Újabb lakó költözött be, a körülbelül 3 éves Marci, kit egy idős hölgy hozott ki busszal, mivel a betervezett autó elromlott. Marcit a Bartók tér egyik utcájában találta több héttel korábban, szinte halál közeli állapotban. A néni kikupálta a nagy bucifejű kandúrt, de saját két macskájához nem merte odaengedni, így elzárva tartotta. Eleinte bizalmatlan, de ha megismeri az embert, akkor nagyon kedves teremtés, ezt tudtuk meg róla, meg azt, hogy nem annyira szereti a cicákat. Mindenesetre ez még a jövő zenéje, egyelőre a hordozóban kuksol és fújtat, ha bent matatunk a ketrecében. Agressziót nem mutat, inkább csak fél, ezt tiszteletben tartva hagyunk neki teret és időt.
Valamint anya lánya látogatók is érkeztek Pamuthoz. Mivel felvetődött, hogy Pamut hogy jön ki más cicákkal, mert gondolkodtak társban, hogy ne legyen egyedül, ezért azonnal képbe került Zseni is, hisz Pamuttal ők pajtások. Pamut teljesen elvarázsolta leendő gazdiját és már odáig jutottak, hogy Zseni is hagyta magát megérinteni, némi jutalomfalat ellenében még simogatni is.
Majd hétfőn visszatelefonáltak, hogy mindkét fiatal cicánkat, Pamutot és Zsenit is szeretnék majd örökbe fogadni. Ez annyira csodálatosan hangzott, hogy magunk sem hittük el, hisz Zseninek számtalan "kérője" volt, de eddig esélyt sem kapott a bizalmatlan magatartása miatt, most pedig kis pajtásával együtt tapasztalhatja meg, milyen is igazi családban élni. Izgatottan és reményekkel teli vártuk a szombatot, a nagy napjukat.
Fiatal pár látogatott el hozzánk Budapestről, akik elsősorban Kátya miatt érkeztek, de közben beleszerettek Ficamba. Egyelőre most őt is és Kátyát is megfigyeljük, mert nem tetszik a magatartásuk, sokkal nyugisabbak lettek, étvágyuk is alig van és Kátya sok időt tölt a nyugipárnájában.
A hétfő még nem ért véget, több hét telefonos egyeztetés után megérkezett egy anyacica, Perdi 6 kölykével. Őket korábban egy sarki ház előtti bokorban találták, dobozban. Egy telepen tudták elszállásolni egy időre, míg nem tudtuk őket fogadni. Közben volt, hogy eltűnt két kölyök, majd még kettő, de harmadnapra összeállt újra a kis sereg. A kicsik nagyon elevenek, kicsit bizalmatlanok, de bűbájosak. Egy kislány van közöttük, ő Pipacs, a legvagányabb, a fiúk egyelőre bátortalanok. Ők név szerint Pamacs, Pindúr, Pandúr, Pacsi és Puffancs.
A hét közepe felé Marci egyre többször ült ki a hordozó mellé és figyelte ténykedéseinket. Amint nyílt az ajtaja, gyorsan beiszkolt a helyére, de meg tudtuk csodálni szépségét. Aztán napról napra egyre bátrabb és pár másodpercig kint maradt, így sikerült lencsevégre kapni.
Csütörtök Merlin és Sanyi kapott kombinált oltást, Tekla és Tüll pedig a veszettség elleni szurijukat. Állatorvosunk ránézett Ficamra és Kátyára, de ő sem tudott semmi konkrét válasszal előrukkolni, hogy vajon mi lehet a lányokkal. Lázuk nincs, fogynak, tanácstalanság van...
Majd szombaton elérkezett Pamut és Zseni gazdisodásának napja. Az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, kicsit szomorúan köszöntünk el védenceinktől. Messzire, egész Vértesboglárra költöztek ők ketten, hogy egymásnak örök támaszként ott legyenek, segítsék a könnyebb beilleszkedést, főleg Pamut Zseninek és idővel mindketten a család teljes értékű tagjai legyenek.
35 cukipofi bársonytalpúval köszönjük, hogy velünk tartottak! Szép napokat kívánunk!
Reni
Hozzászólások