Macskalandok 2019. nov. 11-24.

A korábban már egész biztatóan eszegető Bársonyka megint nem foglakozott az étellel pár napja. Idős cicánkat ezért elküldtük újra állatorvoshoz. Habkönnyű testét megvizsgálta, semmi kirívót nem talált. Kapott egy jó kis szuri koktélt, ami meghozta gyümölcsét. Ahogy visszatért, nekiállt falatozni, és szerencsére azóta is jóízűen étkezik. Nagyon szeretetéhes és ahhoz képest, hogy egyedüli cica volt, imádja a többiek társaságát. Neki mindegy kihez dugja a buksiját, csak legyen kontaktban valakivel, tudjon szeretetet adni. Folyamatosan szedi a májvédő gyógyszerét, amit továbbra is utál. Úgy szorítja a kis száját, még véletlenül sem akarja az ici-pici gyógyszerét benyelni. Ha véletlen sikerül szemfülesnek lenni és belekerül, akkor pedig addig forgatja, míg kiköpi. Az is lehet élvezi ezt a fajta törődést, mert az ellenkezés után azért csak együttműködik és egy pillanat alatt lent van.

Vele utazott Petike. Petike az antibiotikum után úgy tűnt jobban van, a mellévizelés is abbamaradt, de továbbra sem eszik. Doktor úr több injekciót is adott neki, valamint pár napi adagot mellékelt, ami hatásában nagyon bizakodunk. Hogy kedveskedjünk nekik, ezért átköltöztettük őket a felkészítő szobába. Petike a kanapén találta meg a kényelmet,

Bence egyelőre az ágy mellett, fotel mögött próbálkozott, de neki sem tellett sokba, hogy felfedezze a fotel adta kényelmet. Ők folyamatosan együtt aludtak, összebújva, mindig összeért valamelyik végük, ha nem a fejük akkor a farkincájukat sodorták össze. Amióta Petike beteg, keresi a magányt, vagy Bence tartja a távolságot, nem tudjuk, de már nincsenek úgy összenőve és ez nagyon elszomorító. Hátha ez a nagyobb tér némi komfort érzetet ad a cirmosainknak.

Ahhoz, hogy az ő költözésükre sor kerüljön, Jancsi és Janka felköltözött a nagyszobába. Volt nagy riadalom, a két tesó eleinte mindig bepánikol az új szituációkban. De lakótársaik nagyon türelmesen és kedvesen fogadták őket, így gyorsan sikerült a beilleszkedés. Meg ugye a kaja szent és ennek a haspók tesók nehezen tudnak ellenállni.

Bence és Petike helyét alapos fertőtlenítésnek vetettük alá, és már vártuk is a következő lakókat. Egy idős néni elkezdett etetni egy cicát, még valamikor év elején. Tavasz beköszöntével a cica hálából anyai örömökkel ajándékozta meg a nénit. Ahogy cseperedtek, várólistára, majd most sorra is kerültek. Sajnos az egyik tesót pár nappal korábban elütötte az autó, ezért csak hárman jöttek be. Az anyacicát is le szerette volna adni a kölykökkel, viszont nem tudták megfogni, így az ő bekerülése várat magára. Mindenesetre a kölykök iszonyatosan bepánikoltak. Az irodában, ahol történt a hordozóba áthelyezés, kiugráltak a dobozból és szinte a plafonon is macska lógott. Nagy nehezen sikerült őket a hordozóba behelyezni. Egyikük annyira riadt, hogy ő hordozóval együtt költözött a ketrecbe és persze a tesói azonnal bebújtak hozzá, végül is sok jó kis helyen is... Egyelőre nevet sem kaptak, elsődleges cél az ő megnyugvásuk.

Csütörtökön Maya kombinált oltást, Frizsi pedig veszettség elleni szurit kapott. Ezzel Frizsink készen áll arra, hogy újra szerencsét próbáljon. Szegedi otthonába szombaton költözött, ahol a cica és kutyus tesók helyett immár két kisfiú lesz a játszópajtija még hosszú hosszú éveken keresztül.

Cirom is végre hazatérhetett régi új otthonába. Ez a kicsit több mint fél éves kirándulás pont elég volt Ciromnak is és gazdijainak is, hogy megtapasztalják, egymás nélkül nem élet az élet.

Szombaton újabb lakó is érkezett, ő Tigris, a két éves, ivartalan kandúr, kinek még oltásai is vannak. Gyönyörű, hatalmas cicus, ki korából adódóan elég aktív. Gazdija imádta és felelősségteljesen gondoskodott róla, viszont ő elég idős már és a család aggódott, hogy előbb-utóbb ebből baj lesz. Tigris mindig a néni lába alatt volt, (hisz kölcsönös volt az imádat) emiatt akadályozta a járásban, féltették a nénit, hogy átesik rajta. Most Tigris nem érti mi történik, de biztos hamar feltalálja magát a cuki kandúrka.

Viszont a boldogságot beárnyékolta Petike állapota, ki megint össze-vissza, vagy maga alá pisilt. Újra megjárta a dokit, mivel az injekciók semmi javulást sem eredményeztek. Majd közölte, hogy Petike FIP-es, el kell engedni. Petike alig 4 hete volt a menhelyen. Egy fiatal, nagy és bűbájos exkandúr, ki eddigi életét utcán tengette társai között, valamint etetőik szeretetében fürdőztek, mióta árván maradtak. Erre esélyt kap társával, kit ismer születése óta, hogy a hidegeket melegben, reményeink szerint hamarosan családi környezetben töltse, és elragadta tőlünk a FIP olyan tünetekkel, amit nem is értünk. Szinte megismerni sem volt időnk, mert két hét bent töltött idő után kezdődtek a problémák. Sajnáljuk Petike...

Vasárnap egy fiatal férfi látogatta meg kiszemeltjét, aki név szerint Merlin. Merlin fotó alapján lett a befutó, ám hallva jellemét, már biztos volt a választásában. Hisz ideje van arra, hogy elnyerje Merlin bizalmát, a lakás sem átjáróház, hogy megzavarják a nyugalmát, így reményekkel teli történt az ismerkedés. Egyelőre egyoldalú volt a szimpátia, de biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan kölcsönössé válik.

Csak egy kis szösszenetet csempésznék be a beszámolóba, személyes tapasztalat gyanánt. Az elmúlt héten szabadságon voltam. Ennek csak azért van jelentősége, mert annak ellenére, hogy naponta értesültem a dolgokról, az agyam teljesen másképp reagált a történtekre a helyszínen. Nyafi úr hirtelen távozása olyannyira nem tudatosult bennem, hogy percekig szólítgattam, kezdtem kétségbeesni hová bújhatott, mire leesett hogy ő már nincs...

Aztán Bencét folyamatosan Petikének szólítottam, hisz emlékeimben ők még ketten voltak. Lelkiismeret-furdalásom is volt emiatt, de folyamatosan az ő neve jött a számra. Milyen különös, hogy a kialakult űrt mennyivel másképp érzékeljük váratlan esetben és például örökbefogadás után. Arra felkészülünk, de amit nem asszisztálunk végig, nem készülünk rá, ahhoz idő kell, míg felfogjuk, valóssá válik.

Minden esetre jó hír, hogy Bársonyka csimpaszkodott fel újra, talán az egy hét alatt pár dekát is magára szedett. Öröm nézni ahogy eszeget.

Nevekkel ruháztuk fel a múlt héten beérkező tesókat. A nagyon nyomulós, hangosan dorombolós kandúrka a Zetor nevet kapta. A hosszabb szőrű, érdeklődő ám félős lányka Zenubia lett, valamint a még mindig hordozóban megbúvó, néha onnan kifújó kandúr a Zigfrid nevet kapta.

A kis csodák képviselői, Bubi és Beni elkezdtek hapcizni. Pánikszerűen konzultáltunk állatorvosunkkal, mert ezt leszámítva minden okés velük, a kedvük is jó, csak nagyon tüsszögnek. Javaslatára két hétig tartó hatóanyagú antibiotikumot kaptak, meg sok simit, puszikat, hogy meggyógyuljanak.

Csütörtökön szemrevételezte őket orvosunk, Beni fájdalom és lázcsillapítót kapott még, akkorra kicsi hőemelkedése lett, meg az ínye is pirosabb.

Opra, Opál és Oszi, valamint Panka veszettség elleni oltást kapott. Dömper, Bence és Tiara pedig kombinált oltást. Dömpernek ma nem ez volt az első találkozása dokival, hisz délelőtt Makón járt dr. Sebő Ottó rendelőjében Mayával együtt FIV/FeLV teszten. Mindkettejüknek van gazdijelöltje, és bármennyire is kölykök még, már nem kockáztatunk. Ahogy reméltük, negatív eredménnyel tértek vissza.

Pénteken három kandúrunk volt előjegyezve ivartalanításra. Eleinte még Benit számoltuk bele, de ezt az ötletet elvetettük mire elérkezett a műtét napja. Helyette Zetor utazott, valamint Jancsi és Azúr. Mindannyian negatív gyorsteszt eredményt produkáltak. Ez mostanság akkora stresszel jár, nekünk várakozóknak, hogy elmondani nem tudjuk, de nagy megnyugvás ha megérkeznek a jó hírek.

Jancsi másnap is sajnálta magát, befordult, nem volt hajlandó szóba állni velünk, még a simogatástól is elhúzódott. A többieket nem viselte meg a beavatkozás.

Mivel Maya és Dömper negatívak, ezért összeköltöztek kis időre. Akkorákat játszanak együtt, szinte mindent együtt csinálnak első pillanattól kezdve, mintha régóta országos cimborák lennének. Dömper helyét új lakónak készítettük elő, ki szombaton érkezett Dorozsmáról. Pöszmet egy kb. 2 hónapos kölyök, kinek bekerülése nagyon sürgős volt és emiatt csak egy hetet kellett várnia. Ez az egy hét is elég necces volt, hisz egy ifjú nagytestű kutya igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy eljátssza. Nem biztos, hogy rossz szándékkal, csak heves még és nincs tisztában a méretbeli különbségekkel. Épp időben került be Pöszmet, hisz előző nap a kutya szájából szedték ki. A cicát vélhetően berakták, nem akarta elhagyni az udvart annak ellenére, hogy nem tudott hová fedezékbe vonulni, de olyan kicsi és naiv, hogy ezen a végtelen bizalmon nem is csodálkozunk. Nyugodtsága meglepő volt, ám amikor felkelt vettük észre, hogy fáj a lába. Külsérelmi nyoma nincs, lehet csak megnyomta a kutyus.

Rég említettem az immun-beteg cicák leendő lakrészét. A kifutó is elkészült cica biztosra, igaz még a kapukat be kell szerelni. De egyre kerekebb a történet, egyre közelebbinek érezzük az elkészülését és alig várjuk, hogy költözhessünk!