Günter nyakán lévő tályog előző nap kifakadt, szépen ki is ürült. Ennek ellenére egy orvosi mély tisztítás, fertőtlenítés miatt Dr. Farkas Attila rendelőjében kötött ki. Némileg sérelmezte a reggeli hiányát, de nem tudtuk előre, hogy a kezelés igényel-e bódítást a néhai makrancos kandúrnál.
Kollégánk, Alen aki asszisztált a doktor úr mellett Günter nyugtatásánál, döbbenten tapasztalta, hogy lázongás helyes inkább tartotta oda a nyakát, hogy minél jobban hozzáférjenek és alapos munkát tudjanak végezni. A sebfertőtlenítést is halk dorombolással nyugtázta, pedig nem lehetett kellemes érzés, hisz a tályog igen mély üreget hagyott maga mögött. Az elhalt részeket is eltüntették, amit szintén mozdulatlanul tűrt a mi kis hősünk.
Visszatérve nagy adag reggelit kapott, amit jóízűen befalt. Napi 2-3 alkalommal sebét nekünk is szépen hagyta kezelgetni, továbbra is lelkesen tartotta oda nyakát. Ezután mindig kapott homlok vakargatást, azt nagyon szereti meg kajcsit, vagy jutalomfalatot, mikor milyen időszakban jártunk éppen. Annak ellenére, hogy FIV+, szinte napról napra látszódott a gyógyulás, amit sokban segített Günti együttműködése.
Mikka és Izzy Dr. Sebő Ottó rendelőjében jártak. Mikka a gazdisodás kapujában járva átesett egy FIV/FeLV gyorsteszten (negatív eredménnyel) valamint egy fültisztításon. Izzynél pedig a fogyása okát szerettük volna kideríteni, ezért laborvizsgálatot kértünk. Kimagasló eltérésekkel Izzynél is veseelégtelenséget diagnosztizáltak, valamint hasnyálmirígy gyulladás gyanúja áll fent. A veseműködést támogató szuszpenzió mellett antibiotikumot és vitamint kell szednie, ami az ő esetében nem egy gyalog galopp. Váltottunk gyógytápra, amit egyelőre lelkesen eszik. Szerencsére az étvágya eddig sem volt kifogásolható, úgyhogy bizakodunk, hogy a következő kontroll vizsgálatig javulásnak indul az állapota, legalábbis ami a hízást illeti. Sajnos a vesebetegség visszafordíthatatlan állapot...
Pipi esetében nem ilyen rózsás a helyzet. Ott tartunk, hogy különböző szaftokkal próbáljuk meg ízletesebbé tenni a vesés gyógytápot, mert nem hajlandó már bele sem szagolni. Adományban kaptunk egy diétás, emésztést serkentő gyógytápot, amit társainak szervíroztunk, de Pipi nagy elánnal neki állt falatozni, pedig korábban soha sem volt jellemző, hogy száraztápot ropogtat. Ettől kezdve ez lett a menüje, amiből mindig előszeretettel falatozgatott. Nem az ideális táp számára, de van az a helyzet, hogy örülünk ha esznek, bármi is legyen az.
Csütörtökön állatorvosunk veszettség elleni oltást osztott ki a kicsi Hanna és Bagi között, ki már a fél éves ismétlőjében részesült. Regina és kölykei, Ragnar és Rúfusz pedig a második kombinált oltásukat kapták meg. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Bubiról sem, ki az éves ismétlő kombinált oltását kapta.
Péntek reggel még alig kezdődött el a nap, de Mikka életébe nagy változás következett be. Leendő kis családja érkezett el érte, hogy megkezdhessék közös életüket, korábbi védencünk, Maya társaságában szatymazi otthonukban. Nagyon bizakodóak vagyunk és drukkolunk, hogy a két cicalány gyorsan összebarátkozzon (hisz jellemüket tekintve sokban hasonlítanak), mert csak így lesz teljes a családi idill.
A hétvége továbbra is az örökbefogadás jegyében telt. Nagy boldogsággal töltötte el szívünket, hogy többüknek is sikerül megtapasztalni, milyen is szerető családban élni. Igaz, Inci szinte világ életében igazi királylányként élhetett szobacicaként, így számára jól ismert érzés a határtalan szeretet és kényelem. Reméljük ezt a rövidke időt, amit a menhelyen töltött gyorsan elfeledteti vele gazdija, aki végtelen kedvességgel fordul felé és ad neki esélyt egy kiegyensúlyozott és reméljük hosszú éveken át tartó boldog életre. Inci szombaton beköltözött új, ruzsai otthonába.
De nem csak ő vette a sátorfáját és indult hosszú útnak, hanem a kicsi Zenit is, kiért egész Pusztaszabolcsból érkezett családja. Első találkozás alkalmával is, de most méginkább odáig voltak a kis kandúrkáért, ki sokkal kezesebb lett, mióta az anyja helyett ránk volt hagyatkozva. Az, hogy imádni fogják nem vitás és amint belakja új otthonát, biztos hogy nagyon sok vidám percet fog okozni a család aprajának, nagyjának.
Régóta várt látogatónk érkezett el, Németországból. Ők már korábban jelezték örökbefogadási szándékukat, amit többszöri telefonbeszélgetés követett. Valdóba szeretettek bele és szerettek volna mellé választani egy kis pajtit a "tesók" közül, kivel jó a kapcsolata. Mivel a mostani vírushelyzet miatt csak a pár magyarországi tagja tudott eljönni, ezért videófelvételeket készített Valdóról és a gazdira váró hármasról, Zergéről, Zentéről és Hannáról, hogy párjával együtt szülessen meg a döntés, ki legyen Valdó társa.
Vasárnap Zelma nagy napja érkezett el. Szerencsésen kilábaltak a prüszkölésből, így ő is szerető családjához költöztetett, amit már nagyon vártak. Zelma szegedi szobacicaként fogja meghódítani a világot, és szórakoztatja gazdijait, mert ő volt a legaktívabb a tesók között, mellette biztos nem unatkoznak.
Megérkezett a döntés a választott cicatársról Valdó mellé és a pirinykó Hannácskára esett a választás. A kis szobában, a kölykök után megüresedett helyre felköltözött Zerge és Zente, mint további gazdikeresők. Ők azonnal jól fogadták az új környezetett, bár mindent szinkronban művelnek, mégis sokkal közvetlenebbek mint a korábbi páros, és már azonnal felfedezték a kifutót és annak minden csínját-bínját. Zente imád a homokban fetrengőzni, mindig olyan koszosan fogad minket az ajtóban, nyoma sincs gyönyörű bundácskája fehér árnyalatának. Az irodarészben is előszeretettel nézelődnek és minden de minden érdekli őket, mindenbe beledugják az az okos kis buksijukat.
A következő hét jól indult. Sajnos ezt a jóságot hamarosan felváltotta a mély szomorúság, de haladjunk sorjában. Önkéntesünk, Kitti újfent felnyalábolta Frederiket, kit hét héten keresztül istápolt otthonában. Szentesen volt jelenésük, kontrollon. Dr. Dobos András megerősítette bizakodásunkat és önkéntesünk tapasztalatait Frederik látásával kapcsolatban, pupillája minimálisan ugyan, de reagált a fényre, pici szeme pedig sokat tisztult az elmúlt időkben. Továbbra is folytatódik a napi háromszori szemcseppezés és krémezés, majd októberben újabb műtétet javasolt. Frederik visszaérkezett a menhelyre, ahol mi is tapasztaltuk a változást, hisz nem olyan egyszerű folyamat már a szemcseppezése, mindig becsukja a szemecskéjét, ha érzékeli a tubus közeledtét. Régebben ilyen soha sem volt, mindig nyitva volt a szeme és csak azután csukta be, miután benne volt a csepp, vagy a krém. Próbáltam trükközni is vele, hogy csak berögződött nála a folyamat, de ha előkészültünk a cseppezéshez és nem azzal közeledtünk, csak simivel vagy falattal, akkor nem hunyorgott. Mindenesetre optimisták vagyunk és annyira de annyira drukkolunk, hogy az újabb adag kence újabb eredményekkel kecsegtessen.
Günter nyaka mint már mondtam, napról-napról javul. Olyannyira, hogy szinte teljesen beforrt a mély kráter, ami a tályog után visszamaradt. Még ott a friss seb, amit továbbra is kezelünk, de töretlen lelkesedéssel tűri a nagyfiú.
Sebe szépen gyógyul
Majd elérkezett a szerda reggel. Minden a szokásos ütemben zajlott, egyik kollégánk épp állatorvoshoz készítette össze az autót, mikor a FIVes részre értem reggeliztetni. Szokás szerint ott téblábolt az ajtóban a fogadóbizottság, Pipi pedig felkelt kis zugából és óvatosan, könnyű léptekkel odatotyogott. Kicsit bizonytalannak tűnt a járása. A reggelit csak megnézte és tanácstalanul nézett fel. Felöleltem és akkor tapasztaltam, hogy nedves az egyik oldala. Mivel semmi sem folyt ki, eső sem volt és nem is alomtálcában pihent, ezért esélyes, hogy nem tudta tartani a vizeletét. Pillanatok alatt kellett dönteni, hogy Pipit elengedjük. Azt semmiképp sem szerettük volna, hogy szenvedjen egy pillanatig is és ez volt az intő jel, eljött az idő. Elbúcsúztunk Pipitől, ki nem sok időt töltött közöttünk, év elején érkezett, de nagyon gyorsan belopta magát a szívünkbe és hatalmas űrt hagyott maga után...
Csütörtökön Frederik az esedékes veszettési oltását kapta meg, valamint állatorvosunk megvizslatta Günter nyakát és elégedetten konstatálta a gyógyulást.
Zerge és Zente nem maradtak sokáig anyai gondoskodás nélkül. Piszke szárnyai alá vette a lurkókat és pátyolgatja, tisztogatja és szeretgeti őket. Korábban Nicyka volt, most Piszke mindenki pótanyja. Előszeretettel gondoskodik mindenkiről és ezt a törődést társai is szívélyesen fogadják. Nagyon aranyosak.
42 gondozásunkban álló bársonytalpúval együtt szeretnénk megköszönni a figyelmüket, valamint ezúton szeretném kifejezni hálámat mindenkinek, akik adójuk 1%-át a menhelynek adták. Nagyon szépen köszönjük bizalmukat és mindazt a sok kedvességet, figyelmet és jó szót, amivel támogatnak, minket gondozókat is!
Reni
Hozzászólások