Macskalandok 2020. dec. 7-20.

Mint az előző bejegyzésben említettem, Nelsonka apró, törékeny kis szervezete feladta a harcot és itt hagyta a földi létet. Azért előlegeztem meg ezt a hírt korábban, mert nem szeretném bőlére ereszteni a vele kapcsolatos történéseket, hisz még ennyi idő után is felkavaró, nem utolsó sorban érthetetlen....Sajnáljuk pici harcos!
Ebben a hangulatban indítottuk a hetet, nagyon nem volt könnyű, de haladnunk kellett tovább. Eljött az ideje a két fekete tesó, Ragnar és Rúfusz ivartalanításának. Bármennyire is meglepő, még mindig a menhely lakói, pedig annyira de annyira jó fejek. Betöltötték a fél évet, sorra került a beavatkozás. De természetesen, ahogy ez eddig is mindig mindenhova, anyjuk is velük tartott. Igaz, ő csak ismétlő FIV/FeLV tesztre, de erre is mindjárt kitérünk. Szóval a fiúk és Niké ivartalanításra utazott.

Regina és Boci Joci ismétlő teszt miatt látogatták meg Dr. Sebő Ottó rendelőjét. Osztrák partner-szervezetünkön keresztül találtak gazdira és az utazásuk elengedhetetlen feltétele volt az ismétlés indulás előtt. Amint bezáródott Jocika hordozója teljesen pánikba esett és minden áron megpróbált kijutni. Le kellett takarni, mint a madarakat a kalitkában, hogy megnyugodjon a szentem. Ezen felbuzdulva a fiúk, Ragnar és Rufusz is elkezdtek hisztizni, nem értették kis barátjukkal mi történik és ahogy a mondás is tartja, a hülyeség ragályos... De amint Joci megnyugodott, a fiúk is folytatták a csendes értetlenkedést tovább. Mindeközben anyjuk gátlástalanul falatozgatta jutalom falatkáit, hisz ő megérdemelten nassolhatott, jól viselkedett. Mindannyian ügyesek voltak és szerencsére negatív eredményekkel tértek vissza. Niké szinte teljesen éberen, kis naívan ebédet követelt, míg a kandúrkák imbolyogva ugyan, de megvetően tekintettek rám. Ők az irodában töltötték a nap további részét, elzárva mindenféle élelemtől. Viszont a világ összes fájdalma Boci Joci vállát nyomta... Akkora drámát csinált ebből a pillanatnyi vérvételből, mint egy igazi férfi! Épp hogy nem sántított, de hozzá sem lehetett érni, enni sem akart, elfordította a fejét... Gyors elvonszolta magát és begubbasztott a sarokban, láthatatlan tűszúrás nyomát nyalogatva. Többször is megfigyeltük, hogy az állatvilágban is ugyanúgy mint nálunk, embereknél, a hímnemű egyedek java része még a szemcseppezést is óriási kínnak és soha véget nem érő fájdalomnak élik meg. Muris, mikor előadják a hattyúk halálát, akár egy féreghajtó beadása után is... No, de visszatérve az aktualitáshoz, nagyon örültünk a negatív teszteknek, mert így biztosítva lett az utazásuk külföldre.

Rozsdinál is tervezett volt az ivartalanítás, ám reggelre csupa csipás szemmel fogadott, így elmaradt a műtétje. Később az egyszeri szemcsepp után makulátlan szemekkel csodálta a világot, köszönte szépen, már jól érezte magát. Nem tudjuk, hogy csinálta, de egyelőre megúszta a kb. öt perces beavatkozást.
Ellenben Mozart. Ő átesett a lábamputáción. Olyan mértékben károsodott az alsó lábszára, a szövetek, izmok, csontok, hogy a doktok úr jobbnak látta, ha teljesen eltávolítja a sérült lábat. Kapott egy csinos tölcsért, ami pár napig rendkívül feszélyezte. Ahogy kezdett vele megbarátkozni, kezdett visszatérni a jó kedve. Szinte kivirult! Fetrengőzött, dobálta testét, törleszkedett, folyton hozzá kellett érni. Ha nem, akkor mint egy kis tulok, túrta fejét (a gallért) a kezünknek, csak figyeljünk rá jobban.

Egy idős, szerény körülmények között élő hölgy segítője kért segítséget cicák elhelyezésében. A néni a lehetőségekhez képest ellátta az anyacicát, amikor az felbukkant az udvarban, majd megajándékozta őt hat kölyökket. Most csak ketten érkeztek be a menhelyre. Két gyönyörű nőstény cirmos, kik az Alma és Anka nevet kapták tőlünk. Egyelőre az alom ládában húzták meg magukat, de minden bizonnyal hamar oldódnak majd, kezesek, örültek a simogatásnak is.

Hamar elérkeztünk a hétvégéhez, amikor is Lili önkéntesünk ma is arra áldozta szabadidejét, hogy a besegítsen a cicák lakrésze körüli teendőkbe, amiért nem tudunk elég hálásak lenni!
Újabb lakókat is fogadtunk. Először is két 3 hónap körüli, gombszemű testvérpáros érkezett meg. Ők a Gyöngyvirág utcai óvodában bukkantak fel és próbáltak menedéket találni, de ott nem volt maradásuk. Először ideiglenes befogadóhoz kerültek, majd ki a menhelyre. A kislányka a Dorka, míg a kandúrka a Dante nevet kapták. Dante egyik szemén korábbi sérülés miatt, vagy náthából visszamaradt foltocska díszeleg, de a cuki pofija összképén nem ront. Megmutatjuk majd állatorvosunknak, hátha tudunk valamit javítani a szemecskéjén, ha egyáltalán befolyásolja a látását.

Szintén fekete lakóval bővültünk, ő Sanyi, a dorozsmai hentes előtt kéregető, mindenki cicája. Pár nappal korábban kaptunk hírt róla, hogy oldalán, a bal mellső lábánál óriási lyuk tátong és kilátszik a belső szerve. A bejelentő próbálta megfogni, sikertelenül. Majd másnap ő is újra próbálkozott, de ekkor már többen próbáltak segíteni a cicának. Egyik önkéntesünknek sikerült befognia Sanyit, egy estére elszállásolta, majd szombaton megérkeztek. Sanyit korábban az Utcamacska Project ivartalanítatta, valamint mikor a füle ödémás lett, mi finanszíroztuk fülének kezeltetését, úgyhogy képben voltunk vele kapcsolatban. Önkéntesünk Gabi ismét a segítségünkre volt és elvitte Sanyit dr. Farkas Attila rendelőjébe, hogy megvizsgálja a sebét. A sebe nem olyan vészes, mint ahogy az látszott messziről vagy fotóról, mert nem a belsőszerve látszott ki, hanem a kopasz bőre úgy gyűrődött, hogy sokkal nagyobbnak tűnt az igazi sebnél. Ha minden igaz, más kandúrral történt harcból ered a sérülése. Teszteltettük is, ha már ott volt és sajnos macska aidses ő is, ahogy az utcán élő, vagy kijárós macskák egyre nagyobb százaléka. Sanyi sebét lekezelte a doktor úr, antibiotikum kúrát írt elő. Köszönjük Gabinak a közreműködését!

Vasárnap reggel jött a telefonhívás, hogy a napok óta tartó próbálkozás meghozta gyümölcsét és sikerült elcsípni az Árkád parkolójában éldegélő cicát. Nagyon bizalmatlan volt, ami nem meglepő, hisz nem ideális élőhely egy cica számára a zsúfolt parkoló. Többen is etetgették és próbálták magukhoz édesgetni a riadt kandúrt. Kitartó munkájukért hálásak vagyunk és Murci már biztonságban van. Murci koszos bundája alatt minden bizonnyal kék vér csörgezed, mert olyan fennségesen foglalt helyet az alomtálca közepén, hogy szinte zavarba jöttünk, hogy még nem szervíroztunk elé hat fogásos menüt. Igazából semmi más nem érdekli csak a kaja. Ha simogatjuk közben az is jó, ha nem az is jó. Tanuljuk a szobatisztaságot, de úgy tűnik gyorsan ráérzett a nagyfiú és szép lassan elhagyja a bázist és inkább a puha takarón pihen.

Délután izgatottan vártuk a látogatónkat. Ő már korábban járt kint kisfiával, kb. egy éve, mikor húga örökbefogadta Ozra cicánkat. Akkor találkozott először Cirommal, aki az irodarészben lakott és teljesen odavolt a kisfiúért. Azonnal belopta magát a szívébe, de akkor volt esedékes az, hogy az első, eredeti gazdija jött érte. De ez már a múlt, most ott tartunk, hogy a nőt nem hagyta nyugton a gondolat, régóta figyelgeti Ciromot és most megszületett az elhatározás. Az sem tántorította el, hogy Cirom FIV+, sokat olvasott utána. A találkozásuk megható volt, Cirom nagy dorombolással döntötte bele fejét a nő tenyerébe. Eléggé befordult, mióta újra a menhelyen van, év eleje óta. Az utóbbi időben kezdett újra nyitni, de utálta, hogy több cicával kell osztoznia. Erre most kap egy újabb lehetőséget és úgy drukkolunk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben történjen és végre sikerüljön neki is megtalálnia a szerető otthont, ahol megnyugodhat. Már annyira frusztrált, hogy tépkedi a szőrét, de már most látszott, hogy felcsillant a remény szemeiben.

Következő hét elején megérkezett osztrák partner szervezetünk, hogy kint töltsék a napjukat a menhelyen, majd másnap kora reggel megérkeztek az utazó cicákért, kutyákért. Boci Joci és Regina az utastérben foglalták el helyüket, hogy minél kevesebb stressznek tegyék ki őket. Így tudtak figyelni rájuk és nyugtatgani Jocikát, ha épp megpróbálna megint kijutni a dobozból. Velük kint több alkalommal ismerkedik gazdijuk, mielőtt hazavinnék választottjaikat. Biztos imádni fogják őket, a bájos Reginát és a "mindenlébenkanál", dübörögve közlekedő Jocikát. Mindenesetre üresnek tűnik a szoba nélkülük, annyira központi figurák voltak, lépni sem lehetett tőlük.

Rendhagyó módon állatorvosunk szerdán jött ki a szokásos heti vizitre. Niké és kölykei, Nixon, Noel, Nihill és Normen, valamint a V-s tesók kapták meg a második kombinált oltásukat.
Újabb fekete szépséget fogadtunk akire a Zsazsa nevet aggattuk. Egyelőre még van némi kivetnivaló a szépségében, de a pofija így is bájos. Zsazsa nagyon rossz állapotban egy ház előtt gubbasztott egy ideje, elmenni sem volt ereje. Folyt belőle a híg széklet, kimarta a végbelét, lemarta a szőrét, tiszta olyan volt az egész hátsó része. Icu dolgozott aznap, lemosta az apróság kritikus részeit. Most gyógyszereket kap, amit az orvos mondott, aztán reméljük mihamarabb sikerül megállítani, de legalább csillapítani.

Másnapra Zsazsának megjött a hangja, ugrabugrált, vidámkodott. Minimál javulás érzékelhető nála altájon, mindenesetre a kedve sokkal jobb. Hangos dorombolással körözött a tálkája körül és attól kezdve amint meglátott minket, azonnal rázendített.
Lili ezen a szombaton is lelkesen segített és sok-sok simivel kedveskedett cicáinknak. Emellé még adománnyal is kedveskedett a menhely lakóinak, amit külön nagyon szépen köszönünk!
A várva várt szombat kora délután is elérkezett, Cirom gazdisodásának napja. Nem sok alvás előzte meg ezt a napot, nagyon izgultam, bevallom. Nem egy könnyű eset, emellé még immunhiányos, ott a kisfiú, nehogy megkarmolja vagy ilyen múlttal mikor fog megbízni... De tudom, hogy a lehető legjobb családba került, amit csak el tud képzelni magának. Amint elhiszi, hogy bízhat bennük, biztos vagyok benne, hogy ledönti falait és újra az a csoda lesz, akit megismertünk.

Csak hogy ne legyen annyira felhőtlen az örömünk, vasárnap reggel Vikica nem jött enni. Ott már kivert a víz, de ha elé szervíroztuk, eszegetett. Sétánál tűnt fel, hogy biceg, gondoltam én a nagy játékban biztos lett vele valami, nem ritkaság ez ilyen aktív kölykök esetében. Azért kapott egy kis fájdalomcsillapítót, mert látszott, hogy nem kellemes számára a helyzet. Ám itt még nem ért véget a kálváriája, két hét múlva jövünk a folytatással.