Jó lendülettel és csupa pozitív érzéssel indultunk neki a hétnek. Nihill kicsattanó formában volt ahhoz képest, hogy két napja azt hittük nem éri meg a reggelt. Étvágya javul és egyre jobb, rohamléptekkel kezd visszatérni a virgonc énje is. Szombat délutáni állapotát kolléganőm levideózta, ekkor volt a legkritikusabb állapotban. Át akarta küldeni, de gyorsan meggondolta magát, mert nagyon felkavaró volt a látvány. Abban maradtunk, ha felépül, megnézhetem. Pár nap elteltével és nagy játékok után Nihillel megkaptam a videót, és így is könnyfakasztó volt.. .Tényleg egy igazi kis csoda, hogy abból a szinte katatón állapotból ez az ugri-bugri cukiság kilábalt.
Leóra is rámosolygott a szerencse, eljött a gazdisodása napja! Bármennyire is próbálta kivonni magát a látogatók pásztázó tekintete alól, csak kitartottak a döntésük mellett. Tudták, hogy mire számítsanak és idővel, ha türelmesek lesznek, le sem tudják magukról vakarni Leót. Aztán lesz egy kis "tesója" is, aki biztos segít neki a gyorsabb beilleszkedésben. Leó Szentmihályra költözött, amit némi hisztis hordozóba kerülés előzött meg, de megígértük neki, hogy jó helyre kerül, megéri kicsit a dobozkában csücsülni.
Nihill visszakerült tesói közé, de úgy döntöttünk, anyjuk, Niké egyedül marad, ráfér a nyugalom és az sem baj, ha kicsit erősödik ivartalanítás előtt.
Szerda reggel viszont folytatódott a lavina... Megint egy annyira rossz időszakot éltünk meg a cicák háza táján, hogy visszaidézni is gyomorszorító, szívfacsaró... Néha egy-egy reménysugár, vagy szerencsés gazdisodás kizökkent minket a folytonos aggódásból, mostanában mindig van kiért... Reggeli osztáskor a nagy szobában Izzy még várt a sorára, hisz ő speciális tápot kap külön. A szemem sarkából azt láttam, valami nem okés vele. Felkaptam a fejem, Izzy már eldőlt és enyhe rángásai voltak, majd megmeredtek végtagjai. Míg tartottam a fejét, hogy ne üsse be fejecskéjét, vízzel hűtöttem a tarkóját. Aztán felpattant és mintha mi sem történt volna, ott téblábolt, várta a reggelijét. Evett is jóízűen, minden ugyanolyan volt, mint korábban.
Nem sokkal ezután egy hölgy érkezett ki Rióhoz látogatóba, de gondolkodott a tesók örökbefogadásán is, amennyiben jó tesók. Márpedig ők jó tesók, sokat vannak együtt, nagy szeretettel és gondoskodással tisztogatják egymást. Rió közvetlenebb, így vele nem volt nehéz ismerkedni. Róma a kuckóban húzta meg magát, nem elég hogy viszonylag új helyen is laknak, még új emberek is betévednek hozzájuk...
A fekete szépség számára túl sok az újdonság, ennek ellenére látogatójuknak ő is nagyon szimpatikus volt. Megszületett a nagy elhatározás, mindkét cicát szeretné örökbe fogadni. Mindig is erről álmodoztunk, de feketék, nagyok és kicsit tartózkodóak is... Erre megadatott számukra, hogy továbbra is együtt maradhatnak, sőt mi több, egy 12 éves, szintén fekete pótmamijuk is lesz, ki nemrégiben sajnos elvesztette pajtását. A fiúk a hétvégén gazdisodnak, addig még egy pár napig tudjuk vakargatni a nagy, buci fejüket.
Majd csütörtök reggel Izzy nem volt hajlandó enni. Volt ilyen, hogy elfordította a fejét, de utána csak elfogyott a kajcsija, viszont látszott, hogy valami nem stimmel nála. Nem volt sem tüsszögős, sem köhögős, csak olyan kis "szuttyogós". Kedvetlen, bágyadt, visszavonulós. Előtte nap még Rómáék gazdi jelöltjének tette magát, délután is evett szépen, erre most olyan semmilyen... A karanténban pedig Nelsonka akasztotta meg az idegrendszeremet, mert ő is lassabb és étvágytalan volt, zörejesen szuszogott. Délután, az állatorvosi vizit alkalmával kapott a doktor úrtól injekciót, valamint 3 napi adagot hagyott itt számára az egyik fajta szuriból. Izzy nem volt lázas, ezért javasolta az ismétlő vérképet a napokban, lehet romlott az állapota. Vesebeteg lévén sajnos vannak jobb és rosszabb hullámok. Az utóbbi időben gyönyörűen kikupálódott, gondoltuk ez csak egy rosszabb nap.
Dallam és Radamesz az éves ismétlő kombinált oltásukat kapták meg. A vörös-fehér szépségek nagyon ügyesek és bátrak voltak, de nem is vártunk mást, ők belevaló cicák.
Majd elkezdődött a számlálás, Izzy második napja nem evett... Nelson kiköpködi a kaját, a roboráló pasztát, trükközni kell, mert nem akar enni. Itatás fecskendőből, szeretgetés gőzerőből. Anyjánál landolt végül, ő nem akar vele minden áron birkózni, mint kis tesói, több ideje és nagyobb nyugalma van gyógyulni.
Izzy harmadik napja nem evett... Pasztát kap, hogy valami legyen benne a gyógyszere miatt. Egy kuckóba bújt el, amit soha sem tett azelőtt, gubbaszt és beesett az a gyönyörű arca. Dr. Farkas Attila rendelőjében landolt, egyik önkéntesünk, Gabi jóvoltából, amit nagyon szépen köszönünk. Vérvétel és infúzió után, valamint több injekció után sem lett változás,de azért a simiket szívesen fogadta.
Mindeközben Lili önkéntesünk segített újfent a cicák ellátásánál, szeretgetésükben, amiért szintén nagyon hálásak vagyunk.
Vasárnap jött el a kizökkenés napja, mint már korábban említettem, ilyenkor valami jó dolog történik. Rió és Róma együtt gazdisodtak, immár egy szegedi lakás boldog lakói és gazdijuk boldogság forrásai. Nem volt zökkenőmentes a beilleszkedés, de minden nappal egyre otthonosabban érzik magukat.
Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor a többiek nem csalnak mosolyt az arcunkra, vagy nem babusgatjuk őket, de ha valakik betegeskednek, sokkal inkább elviszik a fókuszt. Viszont a többiekre sokkal nagyobb nyomás nehezedik ilyenkor, hisz érzik, van valami és igyekeznek figyelmet elterelni és feltölteni. A macskák csodálatos lények!
Eljött a hétfő. Dr. Tímár Endre rendelőjébe küldtük Izzyt és Nelsonkát, a legidősebb és a legifjabb lakónkat. Sajnos Izzy véreredményei sokkal rosszabbak lettek, és maga alá ürített, ami egyáltalán nem jó jel egy cica esetében. Megkellett hozni a végső döntést, elengedtük őt. Azt hiszem neki egy csodálatos élete volt, saját gazdival 15 éven át. Igaz, hogy az utolsó pár hónapját a menhelyen töltötte, de igyekeztünk mindig is a kedvében járni és minden tőlünk telhetőt megtenni érte. A plusz babusgatást is ki követelte magának, mivel egy igazán karakán, énközpontú és bűbájos cica volt. Sajnáljuk Izzy...
Nelsonnak tüdőgyulladása van, már tátog lélegzetvételkor. Infúzió, szurik és a szokásos táplálékkiegészítők folytatódnak.
Közben beérkezett egy fiatal kandúr a nagybani piacról. Napokkal ezelőtt jelentették, hogy próbálják befogni a cicát, de kellene neki egy hely, orvosi ellátásra szorul mert az egyik lába nagyon rossz állapotban van. Ahogy sikerült becserkészni, megérkeztek hozzánk. A jobb hátsó lába valóban ijesztő. De nem is amikor fekszik, hanem amikor feláll és az a lába csak ott fityeg, mintha nem is oda tartozna. Elsőre meghökkentő és szinte nekünk fájt minden mozdulata...
A kandúr a Mozart nevet kapta. Egyelőre még félős, amit nem csodálunk, minden közeledéskor fúj ránk, de muszáj lekezelnünk a nyílt sebet a lábán, amit nagyon ügyesen tűr.
Kedden Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott vizsgálatra és röntgenre. Mozart combcsont vége szimplán eltörött, a két csont elcsúszott egymástól, ezért fityeg az alsó lábszára. Amennyiben terhelné, használná vagy legalább nem kímélné ennyire, kiszakítaná a bőrét a csontja. A lábfején pedig roncsolódott a bőr, mintha beakadt volna valahova a lába, ahonnan ilyen áron tudta csak kihúzni a szerencsétlen. Antibiotikumot kap és kétnaponta gyógyszert, jövőhét pénteken megy műtétre, addig a gyulladásnak alább kell hagynia.
Hamar elérkeztünk a csütörtökhöz, mikor is állatorvosunk kombinált oltást osztott ki Tini, Titó, Triniti és Cirok között, valamint fél éves ismétlő oltásukat kapták Fitos, Fondü, Fáncsi és Frodó. Rozsdi is megérett az oltási program kezdetére, ő első körben veszettség elleni szurit kapott.
Szombaton Trinitihez érkezett látogatója Debrecenből, tömegközlekedéssel. Van, akinek nem akadály a távolság. A látogatás meghozta gyümölcsét, hisz a fiatal férfi szívét teljesen elrabolta Triniti hófehér cukimuki mivolta. Úgy tűnt, kölcsönös a szimpátia, mert a kicsit visszahúzódó cicalány fürdőzött a figyelem középpontjában.
De ahogy az lenni szokott mostanság, nyugalomra semmi ok. Nelsonka állapota kritikussá vált, munkatársunk rohant vele Dr. Farkas Attila rendelőjébe. Újabb adag infúzió, miegymás... Ahogy visszatért, kapott egy saját kuckót a karantén közepén, saját hőforrással. Nagyon kihűlt a kis teste, folytonos melegítésre szorul.
Mozart viszont napról-napra nyílik kifelé, már nem fújtatva fogad, hanem dugja buksiját és dorombol világgá. Dobálja el magát, hempergőzik a földön, mi pedig felszisszenünk minden mozdulatánál továbbra is, hisz annyira rosszul áll a lába. Szerencsére őt nem annyira hátráltatja a mindennapi teendőkben, a kezelését továbbra is nagyon jól viseli.
Ez a két heti beszámoló szinte teljesen Izzy és Nelsonka kálváriájáról szólt. De, hogy őszinte legyek, a körülöttük forgó gondolatok tették ki mindennapjainkat, hogy hogyan tudnánk jobban segíteni, mit tegyünk, hogy könnyebb legyen és a lehetőségekhez mérten a legtöbb időt töltsük velük. Vasárnap Nelsonka sokkal jobb bőrben volt, roboráló konzervből is evett 3 milit egyszerre, amiért nagyon büszkék voltunk rá. Jött-ment, úgy tűnt elindult a javulás útján, ennek tudatában hagytuk magára délután. De ez az a bizonyos utolsó fellángolás volt, hétfőre feladta a harcot. Mindig is ő volt a legkisebb a tesók közül, jelenleg is fele akkora volt. Ennek ellenére hatalmas szíve volt és úgy szerettünk volna rajta segíteni, nem akartunk még csak rá sem gondolni, hogy ez bekövetkezhet. Nagyon sajnáljuk, hogy nem sikerült...
Köszönjük mind a 40 gondozásunkban álló cicával együtt, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások