A hét elején látogatókat fogadtunk, akik a gyönyörűséges Gombócunkhoz jöttek ismerkedni. Gombóc kicsit tartózkodó volt, ám érdeklődve fogadta a családot. Míg zajlott a beszélgetés, Gombóc egyre közelebb engedte magához látogatóit, akiket teljesen levett a lábukról. Nem is szaporítottuk tovább a szót, úgy éreztük közös a szimpátia, és Gombócunknak megadatik a végleges otthon nyugalma.
Hamar elérkezett a csütörtökök. Először féléves veszettségi oltást kaptak a felkészítő szoba lakói, Cili Juli, Pici Juci, Róma és Rió, valamint Rijéka. Állatorvosunk megvizsgálta Sziporkát is, mivel kicsit hangosabban kezdett el szuszogni. Porítva gyógyszert írt elő, amit pár csepp vízzel keverve, fecskendővel simán a szájába tudunk adagolni. Sima ügynek bizonyult.
Ugye Sziporka egész héten rohant oda hozzánk simogatásért, minden étkezésnél repetázott, kint sétált a kifutóban, nyújtózott, kaparászott, tisztálkodott. Öröm volt ránézni, még Icunak is megjegyeztem, hogy megszépült az arca a kicsi lánynak. Kitisztult, nem nyáladzott, nem volt majzos. Ott körözött körülöttünk, nem győztük simizgetni és figyelgetni nehogy rálépjünk aprócska lábára. Ám szombaton nem jött enni és még hangosabban, nehezebben vette a levegőt. Odaszervíroztuk mellé az étket, pépesítettük, higítottuk hogy könnyebben sikerüljön lenyelni. Orra nem tűnt eldugulva, de már felütötték fejüket a baljós gondolatok, amiket próbáltunk mihamarabb elhessegetni. (Atlasznál is a náthától kezdve orrpolipon át mindenre kezeltük, gyanakodtunk és mint kiderült, daganat volt az orrában...) Szóval reméltük a gyógyszere mihamarabb hatni fog és könnyebb lesz a légvétel.
Ellenben két cicánknál pozitív változást hozott ez a nap. Azon töprengtünk, hogy mitévők legyünk, hisz a kis szoba lakói közül ketten gazdisodnak. Takarításkor összeengedtük a két szobát, mindenki nagy elánnal ment jobbra-balra, főképp Boci Joci esett extázisba a kanapétól. Hatalmasat játszott a párnával, hahotáztunk rajta annyira muris volt. Rijékának is tetszett a nagyobb szoba, főleg ő is a kanapé adta lehetőségeket fedezte fel. Az ott lakók körében sem keltet pánikot a két ágyon pörgő újabb cica, így ők maradtak is abban a szobában, míg a gazdira váró Gombóc és Zorka a kis szobában ütötték el az időt.
Először Gombócért érkezett meg családja, aki nagyon tette-vette magát és élvezte a simit mindaddig, míg elő nem került a hordozó. Akkor futott pár kört a kifutóban és bent is elodázott, csak ne kelljen belemennie. Fiatal kora ellenére volt rossz élménye a hordozóval, főleg a legutóbbi, mikor visszakerült a menhelyre... Új családja tapasztalt cicás és nagyon-nagyon várták már Gombóc érkezését, akivel hamarosan haza indultak Nagyszénásra.
Zorka nem értette miért maradt egyedül, de különösebben nem zavarta a helyzet. Mi pedig közben továbbra is agyaltunk, hogy a megüresedő szobába kik kerüljenek. A pro-kontra érvek után megszületett a döntés, felvértezve hordozókkal és lelki nyugalommal robogtunk be a felkészítő szobába, hogy a három testvér párost becserkésszük. Oly sokat nyitottak az utóbbi időben a legfélősebbek is, hogy ideje bemutatkozniuk a látogatóknak. Szép lassan mindannyian megvoltak, először a cirmos fiúk Frodó és Fáncsi, majd Pici Juci, a két fekete tesó Róma és Rió. Már csak Cili Juli maradt hátra, aki annyira rafinált és gyors volt, hogy esélyünk sem volt. Szerettük volna vele kezdeni a dobozolást, hogy ne stresszeljük, de minden igyekezetünk ellenére ő maradt a végére. Végül beugrott az alomládába, ami ajtajához oda toltunk a hordozót és átsétált. Ő is érezte, hogy úgysem adjuk fel, és különben is, a többiek jutalomfalatkákat kapnak, míg várakoznak és azt ő is nagyon szereti.
Amint behuppant a hordozóba, csörgött a telefon és megérkeztek Zorkáért. Minden pöccre ki volt számolva. Zorka is izgatottan várta, hogy történjen valami, hónapok óta nem töltött ennyi időt egyedül. Férfi gazdijának is hagyta a simogatást, most még inkább érdeklődőbb volt irányába. Zorka egy érzékeny, finom lelkű cica, ennek ellenére könnyen bizalmába fogadja azt, aki szeretettel közelít felé. Biztosak vagyunk benne, hogy gazdijával is hamar összecsiszolódnak. Zorka kényelembe helyezte magát a hordozóba és megtették közös első lépéseiket Szeged irányába.
Ezután gyors léptekkel elkocogtunk cicáinkért és felhoztuk őket a kis szobába. Amint kitessékeltük őket, mert belemeredtek a hordozóba, kettesével bevonultak egy-egy cicakuckóba. Annyi volt az összes mozgás, hogy néha egyikük átszaladt egy másik rejtekhelyre, vagy harmadiknak bepréselte magát társaihoz.Egyelőre olyan, mintha üres lenne a szoba, de előbb utóbb csak rájönnek, hogy minden maradt a régiben, csak egy kicsit menőbb helyen vannak, ahol kifutó is van! Ők nagyon imádják egymást így hatan, nem is szerettük volna megbontani ezt a kis csapatot. A lehető legjobban jött ki a lépés, hogy két cicánk is szerető családba költözött és kivitelezni tudtuk ezt a helycserét.
A felkészítő szobában egyedül maradt Cirok. Ott családegyesítés történt, átköltöztek hozzá Triniti, Titó és Tini. Hatalmas volt a boldogság a kicsik részéről, azonnal felfedeztek mindent, jöttek-mentek, futkostak. Cirok csak körbeszimatolta őket, ő inkább minél több simogatást akart bezsebelni. Nem okozott senkinek nagy meglepetést a másikuk jelenléte, nemrég ugyanígy együtt voltak, igaz, akkor még kisebbek voltak a kölykök.
Egy kedves kislány, aki visszatérő táborozónk, édesanyjával minden hónapban kilátogatnak és hoznak adományt cicáinknak. Ez önmagában is tiszteletreméltó és szívmelengető. Ám most külön a vesebeteg öreglányunknak, Izzynek is kedveskedtek, amitől bepárásodott a szemünk és nagyon nagyon hálásak vagyunk!
Elérkezett a hétfő, amire visszagondolva is összeszorul a gyomrom... Icu dolgozott és összetörve azzal hívott fel, hogy Sziporkát beküldte állatorvosunkhoz, mert alig kapott levegőt, tátogott és a nyelvét öltögette minden próbálkozáskor. Hiába bíztunk és vártuk a gyógyszer hatását, ez olyan betegség, amitől féltünk. Macska aidses cicaként neki régóta problémája volt az ínyével, fogaival, szájával. Hónapok óta kúraszerűen kapta a gyógyszerét, amivel szinten lehetett tartani szája állapotát. Most viszont csak vártuk a fejleményeket, a hírt. Biztosak voltunk a végkimenetelébe, de mégsem készültünk fel rá. Sziporka szája, garatja tele volt fekélyekkel, ami az utóbbi időbe nagyon elburjánzott, szinte elzárta a légcsövét is. Sajnos el kellett engednünk őt... Kis termete ellenére hatalmas űrt hagyott maga mögött. Röpke négy évet kapott, tele megpróbáltatással és kihívással. Mi mindig megpróbáltunk a kedvében járni, kedvezni neki és lesni minden mozzanatát, hogy amennyire csak lehet megkönnyítsük az étkezését, letöröljük nyálát, vagy csak átmasszírozzuk farka tövétől a feje búbjáig, amit nagyon szeretett. Sajnáljuk, úgy sajnáljuk...
A kis szoba lakói elkezdtek érdeklődni és egyre bátrabban közlekednek. A kifutóra egyelőre ügyet sem vesznek, sokkal inkább tartják csábítónak az irodarészt, hisz ott több a kaja illat. Rió a legbátrabb, ő legalább már kinézett, majd egy pillanatra ki is lépett a kifutóra, ahol mérgesen körbe morgott mindent és visszatért a szobába. Köszönte szépen, ennyi kintlét neki bőven elég volt.
Szerdán Leó fogadott látogatókat. Pontosabban hozzá érkezett a pár, de Leó amint meghallotta, hogy róla van szó, már el is tűnt. Ennek ellenére a párnak nagyon tetszett Leó pofija, mintázata és gömbölyded formája, a barátkozásra pedig még lesz idejük bőven. Itt hagyták hordozójukat, hogy ne legyen teljesen idegen a vörös kandúrka számára, ha eljön a hazautazás napja, ahol egy ivartalan cicalány lesz a leendő pajtása.
Csütörtökön megkezdődött Niké és kölykei oltási programja. Első oltásukban részesültek, ugyanúgy mint a nemrég bekerült négyes, Vikica, Vince, Vendi és Vanda. Mindenki nagyon hősies volt, nagyon büszkék voltunk rájuk!
Majd pénteken délutánra Nihillnek csúnya hasmenése volt. A kajára nem rohant olyan elánnal, ahogy szokott. Szombat reggel bágyadt volt, de ténfergett, étvágya továbbra sem volt. Állatorvosi utasításra kapott gyógyszert, vitamint és táplálékkiegészítő pasztát.
A cicák háza táján önkéntesünk, Lili segítkezett, így több simi is jutott cicáinknak, amit külön nagyon szépen köszönünk neki!
Nihill kálváriája egyre csak fokozódott! Kora délután csak feküdt, hűvös volt a kis teste. Félő volt, nem is éri meg a reggelt... Külön ketrecbe került betakarva, pluszban melegítve. Anyjuk is átkerült vele, hogy testével melegítse, erősítse és támogassa a csöppséget. Idegörlő éjszaka következett...
Reggel félve nyitottunk be a karanténba, de üdítő volt a látvány, Nihill ott ült anyja mellett és kiabált át tesóihoz. Enni egyelőre még nem akart, de ebben van rutinunk, ha Nelsonnal végigcsináltuk, akkor Nihillel is menni fog. Most örülünk, de kell a drukk!
43 minden színben pompázó, puha bundás szőrgombóccal köszönjük, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások