Macskalandok 2021 jan. 4-17.

Valamiért minden új év kezdet arra sarkall, hogy higgyük, minden jobb és szebb lesz. De jelen esetben ez a reménysugár hamar köddé vált... Fondü mindig is visszahúzódó, szerény cica volt. Viszont a simogatást szerette, testvérét és pajtásait nem különben. Az utóbbi időben egyre kevesebbet csipegetett, de soha sem volt az a nagy evő. Igazából mindig meghúzta magát a háttérben, vagy valamelyik cica árnyékában, és falatozni is akkor kezdett javarészt, mikor elhagytuk a szobájukat. Figyelgettük, mert feltűnt, az eddig is törékeny cicalány apránként fogyott. Étvágyfokozót kapott, kedveskedtünk különféle finomságokkal, de semmi javulás nem mutatkozott. Majd hirtelen lefogyott méginkább, arca beesett. Ahogy az lenni szokott, az elmúlt ünnepek alatt indult romlásnak az állapota, mikor nem tudtuk kivizsgáltatni. Most mire menni tudtunk vele orvoshoz, már halovány sárgulás jelentkezett bőrén. Dr. Sebő Ottó rendelőjében már csak könnyíteni tudtak a kicsi lány szenvedésein. Fiatal kora ellenére végstádiumú macska aidses volt. Nagyon sajnáljuk Fondü...

Ahogy a hordozóba került és útnak eredt, testvére Fitos kiült az ablakba. Szívfacsaró látvány volt, hogy még délután is ott ült, az ablakra meredve. Meggyőződésem, hogy várta testvére visszaértét. Másnap reggel egy teljesen új helyen találtuk, máshol keresett magának alvóhelyet a jól bevált helyett, ahol eddig ketten összebújva pihentek. Az állatoknak csodálatos lelkük van, tele érzelemmel. Fitos ettől kezdve szép apránként elkezdett kommunikálni felénk. Ő sokkal tartózkodóbb volt, a simogatást sem preferálta. Most pedig egy nyávogással üdvözöl és egyre többet sertepertél körülöttünk.

Visszatérve a hétfőhöz, Mozartnak is időpontja volt, varratszedésre. Az amputált lábcsonkja varratait távolította el a doktor úr, csodaszépen összeforrt neki. Olyan ügyesen közlekedik, felmegy mindenhová és láb alatt folyton, nagyokat játszik, semmi hátránya nem származik abból, hogy csak három lába van. Önfeledten bohóckodik és tényleg olyan mint egy kis ragacs, imád a figyelem középpontjában lenni. Elszórakoztatja magát egyedül, nem tolerálja a többi cica közeledtét, olyan kis magának való. Amivel nincs is baj, sok mindenen ment keresztül, megérdemli az extra figyelmet.

Hogy fokozzuk ezt az így is letargikus napot, egy nő telefonált, hogy volt védencünk, Blanka cica ügyében jár el. A nemrég gazdisodott Blanka idősebb gazdija agyvérzést kapott. A kórházból kikerülve unokahúga gondozta, aki magához vette Blankát is. Viszont a gazdija betegsége után nem tolerálta Blanka jelenlétét, nem tudta elviselni a nagyon kedves, nagyon nyomulós, gazdiját hőn szeretett cicát. Blanka fél évig volt távol a menhelytől, most visszatérve mintha teljesen másik cicát kaptunk volna. Szőre megritkulva, megőszülve és olyan vehemensen nyilvánult meg a cicákkal szemben, hogy mindenki a kanapé alatt rettegett. Blankát a nagyszobába raktuk, hisz ott élt előtte is, nem sok idő telt el és csak lakásban lakott eddig. De erre a reakcióra nem számítottunk. Mindenkit ütött vágott. Hogy miken ment keresztül, miért ilyen a szőre és miért ilyen zavarodott, nem tudni. Korábban szerette a cicákat is, együtt, összebújva pihentek, csodás fekete bundája csak úgy ragyogott. Most meg olyan viseltes az ábrázata, fogyott is, mintha legalább 5 évet öregedett volna. Pedig a gazdija nagyon szerette a betegsége előtt. Nekünk sem örült annyira eleinte, nem értette mi történik megint. Az embereket nagyon szereti, ölbe véve sikerült megnyugodnia és csillapodni látszottak a kedélyek. Egyelőre még elvonulva duzzogott, de ahogy teltek a napok, visszakaptuk a régi Blankánkat, csak más köntösben. Azon még dolgozunk és próbáljuk megfejteni az okát, miért tépkedi magát, miért néz ki így ahogy.

Tini a gazdisodás kapujában felköltözött a kis szobába, cicacsaládjához. Eleinte megszeppent, de mivel mindenkit jól ismer, gyorsan sikerült felvenni a ritmust. Az ablakból új látnivalók, más bútorokat kellett alaposan szemügyre vételezni, úgyhogy volt bőven tennivalója a kis kandúrnak.
Korábbi bejegyzésben említettem, hogy egy cica becsapdázásán dolgozunk. Ez a cica Almával és Ankával érkezett, de a felelőtlen szállítás eredményeképp, a rakteret kinyitva a cica elrohant a vakvilágba. Nemrég feltűnt egy grafit szürke cica a környékben, ezért átcsoportosítottuk a csapdát a felbukkanó helyére, a menhely hátsó bejáratához. A nyirkos idő miatt kartonnal borítottuk le, ha sikerül elkapni ne ázzon meg. Minden nap friss elemózsiát szervíroztunk és végre beérett a munkánk gyümölcse, a cica a csapdában landolt. Nagyon boldogok voltunk, ő kevésbé, de inkább az ijedség volt nagyobb, mint a tiltakozás. A ketrecében is meghúzta magát, de pár simogatás után úgy dugta fejecskéjét. Állítólag ő volt a legkezesebb cica, ami beigazolódni látszik. Éhes is volt nagyon, kicsit beesett a pocakja, úgyhogy egyre biztosabbak voltunk benne, hogy a mi keresett cicánk az. A család kezdőbetűjével kapta nevét, a fiatal nőstény cica immár Alga néven fut.

Csütörtökön állatorvosunk az örökmozgó V-s kölyköknek (Vanda, Vendi, Vince és Vikica), valamint Nikének veszettség elleni oltást osztott ki, ezzel egy időre befejeződött az oltási programjuk, mondhatni készen állnak a gazdisodásra.
Majd igen eseménydús napok következtek. Először is Cirok gazdisodását asszisztáltuk végig. Ő Szegedre költözött, lakásba. Egy fiatal férfi kis pajtása lesz ezentúl, akivel nagyokat tudnak majd játszani és tuti besegít majd több szív meghódításában is.

Normenhez Tatabányáról érkezett egy fiatal pár. Azt hitték a helyi menhelyet hívták, de nem hátráltak vissza a távolság miatt. Új lakásuk nem teljes egy kis bundás nélkül, fotó alapján beleszerettek Normenbe, de mondanom sem kell, a személyes találkozó csak erősített ezen az érzésen. Sokat játszottak vele és a tesókkal, babusgatták a kicsiket, amit mindenki nagyon élvezett.

Közben Tiniről se felejtkezzünk meg, hisz számára a nagy nap máris elérkezett. Ódzkodva ismerkedett a hordozóval, de gazdija kedvesen próbálta elterelni figyelmét, szóval tartotta míg haza nem értek Makóra.

Lili önkéntesünk ismét a menhelyen töltötte szabadidejét. Segített a cicáknál is, amit nagyon szépen köszönünk neki! Egyre jobban elfogadják, megismerik őt cicáink, és nem idegenként, hanem barátként köszöntik. Már Fáncsit is volt szerencséje megsimogatni, igaz némi jutalomfalat ellenében, de ez akkor is nagy szó. Megmutatkozott ez Darma esetében is, aki lételeme, hogy számára kedves emberekbe csimpaszkodik, ölelget és puszilgat. Most Lilit is elkapta és jó alaposan körbepuszilgatta a nyakát. Nagyon muris tud lenni, mikor elkapja a hév és belefelejtkezve, belemerülve össze-vissza szeretgeti az ember lányát.

Cirok és Tini helyére felköltözött Titó és Triniti. A négy apróság ne maradjon nagyobb cicák felügyelete nélkül. Igazából az a két hónap semmit sem jelent, mert akkora, önfeledt rohangálásba, birkózásba és minden paskolásba vannak hatan, csak úgy robajlik az egész konténer.
Vasárnap Vanda cicánál járt leendő családja. A mindig nagyon aktív, pörgős cica most teljesen belelapult az ölembe. Családja is ott tudott ismerkedni vele, semmi esetre sem szerette volna elhagyni az ölemet, ott biztonságban érezte magát. Nagyon odáig voltak érte, csodálták, simogatták, és Vanda is egyre inkább nyugodott meg és kezdett érdeklődni irántuk.

Közben önkéntesünk Kitti újra felvértezte Frederiket, és elindultak kalandozni a környéken. Frederik imád sétálni, szerencsére az idő is kedvezett ehhez a tevékenységhez. Hálásak vagyunk Kittinek, hogy lemozgatja a nagyfiút. Frede nem tiltakozik a hám ellen, tudja hogy jó buli lesz, inkább izgatott ilyenkor és már nagyon menne. Belehuppan a hordozóba, mert a kutyákon keresztül csak így biztonságos és ahogy nyílik a hordozó fedele már csimpaszkodik kifelé és kezdődik a szimatolás, kalandozás.

Egy férfi látogatott ki, párjának szeretnének terápiás céllal cicát. A párja munkahelye elég stresszes, és úgy gondolják egy cica jelenléte, dorombolása segítene a megnyugvásban. Ezzel mi is egyetértünk, ám nyilván a párjának is részt kell venni a választásban, hisz az ő lelkéhez kell közel kerülnie leendő kistársának. Viszont a férfivel Frodó vette fel a szemkontaktust, amin nagyon meglepődtem. Még a bátorságát is összeszedte (látszott, hogy készül rá) és lassan átkocogott a férfi lába között. Ezek apró, ám akkora jelentőséggel bíró események a cica fejlődésében, mindig nagy örömmel konstatáljuk.

A korábban dorozsmai Sanyiként elhíresült cica is látogatót fogadott. Erre hivatkozva, hogy régóta ismeri a kacskafülű szépséget. Elég rövidre záródott a látogatás, hogy még át kell gondolni, amiről azóta sem kaptunk hírt. A leírásában is szerepel, telefonon is elmondtuk valamint most személyesen is, hogy Sanyi FIV pozitív, ami nyilván többlet kiadással jár, hisz folyamatos immunerősítésre szorul. Jelenleg tünetmentes, és hisszük, hogy nagyon-nagyon sokáig ez így is marad. Viszont egy pozitív cicánál bármi belobbanthatja a betegséget, begyullad az ínye, nem eszik, csak gubbaszt... Nyilván ilyenkor orvoshoz kell vinni. De ez egy negatív, egészséges cica esetében is előfordulhat, ő is megbetegedhet, ők is lehetnek sajnos fiatalon halálos betegség áldozatai, alakulhatnak ki daganatok és nem beszéltem még a kinti tartás veszélyeiről... Kicsit elkalandoztam. Most Sanyiról van szó, akit meglátogattak. Sanyi nem annyira keresi a többi cica társaságát, ő a tipikus magányos harcos. Bármennyire is az utcán élte le eddigi életét, a kifutóba egyszer ment ki szétnézni, azóta köszöni szépen, inkább a fotel kényelmét választja.

Murci úr karakán berobbanása a brigádhoz már feledésbe merült. Ő sznobsága egyelőre keresi még a tökéletes fekvőhelyet, szép sorjában végigpróbálja az összes opciót. Ez nem feltétlen okoz örömet mindenki számára, hisz szinte mindenkinek fix pihenőhelye van, de Murcit ez a legkevésbé sem érdekli. Ugyanakkor étkezésnél leül a szoba közepére, és oda kell szervírozni az étket. Mindig ugyanoda ül, egyenes tartással és vár. Zseniális figura!
Újra elérkezett a csütörtök. Végre megkapták egyelőre utolsó, veszettség elleni oltásukat Nixon, Normen, Nihill és Noel, valamint Blanka a féléves ismétlőjét, ami kicsit megcsúszott...
A kisszobába becsatlakozott még Niké, így teljes a család egy kis ideig. Nixon volt a legboldogabb, ő mindig is nagyon anyás volt, most is anyja nyomában trappolt állandóan és amikor csak lehetősége volt, dugta oda buksiját anyjáéhoz. Biztos azért, mert ő a tökéletes kicsi mása,

Ismételten több látogató is megfordult a cicalakban és a nagy egymásra találások eredményeképp többen is kiskedvencükkel térhettek haza. Normen érkezését már alig várta a fiatal pár. Nagy utat tettek meg ezért a kis csibészért, nem is érkeztek üres kézzel, amit nagyon szépen köszönünk! Több órás út állt előttük visszafelé is Tatabányára, de biztos minden perce megérte Normennel az autóban. Azóta pedig csak erősödik az imádat közöttük, több cuki képpel is kedveskedtek nekünk azóta, ami nagyon megdobogtatja szívünket.

Alma után érdeklődtek, akit felvittem megmutatni a családnak. Mint kiderült, egy idős házaspár szeretett volna cicát, először Norment, majd Alma lett szimpatikus fotó alapján. A bottal érkező nénit fiáék is elkísérték. Alma a lehető leghamarabb elbújt az asztal alatt, ő félősebb jellem, inkább cicákkal barátkozik, mint emberekkel. A nénit nem zavarta, megnézte a többieket is, ott is volt egy két cica, aki külsőleg imponált. Nagy többségük nem az azonnal ölbeülős, simogatós fajta cica, kivéve Blanka, aki azt hiszem pont ideális egy idős párnak, ölcicaként. De Blanka fekete, így bármennyire is igyekezett bújni, színe miatt nem kellett... Meg hát 9-10 éves cica öreg, jobb a fiatal...

Triniti viszont hófehér. Na nem csak ezért szeretett bele gazdija. Régóta ábrándoztak párjával egy heterokrómiás cicáról. Trinitiben minden adott, csodaszép felemás szemei, fehér, tömött bundája, pufóka teste és kerek pofija, az sem baj, hogy siket. Ebben az esetben sem okozott gondot a távolság, először tömegközlekedéssel, most viszont autóval érkeztek meg érte, Debrecenből. Sokan informálódott azután, hogy egy siket cicával hogy kell kommunikálni és mivel zenész, kíváncsian várja (én is), hogy hogyan fog a zenére reagálni.

A vasárnapunk is hasonló szellemben telt, először Vandáért érkeztek meg. A papírozás után, még minden felmerülő kérdést átbeszéltünk, addig elköszöntünk a kicsilánytól és kísértük ki az autóig, hogy haza induljanak Kiszomborra. Kis gazdija végig csillogó szemmel várta, hogy induljanak már, biztos nagyon szeretni fogják egymást Vandával.

Egy lány testvérpáros is megérkezett hozzánk a kapott időpontra. A lányok együtt élnek, így nem volt kérdéses, hogy egy testvérpárt szeretnének örökbefogadni. Nihill és Noel lett a befutó, a hiperaktív és a nyugis tesó, akik nagyon jól kiegészítik egymást. Ott tartózkodásuk ideje alatt anyjuk, Niké is egyre nehezebben bírta a fekvést, hisz a kicsik pörögtek ezerrel. Ezért előjött kuckójából, majd apró léptekkel ő is becsatlakozott kicsit a társasági életbe. Jó pofa volt ahogy neki készült és ahogy hempergőzött kicsit, illegette magát a zsivaj közepén.