Minden lelkierőt összegyűjtve indulunk reggel a cicakarantén szobába. Szinte egész este arra edzettük magunkat, hogy felkészüljünk a reggeli látványra. A karanténba lépve azonnal Rozika ketrecéhez tartottunk és beletelt pár pillanatba, míg az agyunk felfogta amit a szemünkkel látunk. Említettem már, Rozi nagyon szívós öreglány és bármennyire is elhagyta minden ereje, azért a kis fejecskéjét sikerült felemelnie üdvözlésképp. Lehet megvárta, hogy mindkét gondozójától eltudjon köszönni. Még ha rövid időt is töltött velünk, annak ellenére nagyon megszerettük őt. A további szenvedése elkerülése miatt Dr. Bárkányi Pál állatorvoshoz berobogtak kollégánkkal, ahol végső búcsút vettünk Rozitól... Ég veled drága öreglány!
Ebben a mélységesen szomorú hangulatban kezdtük a hetet. Foltoska továbbra sem hajlandó enni, minden lenyelt falat után örömtáncot járunk. Az még tetszik is neki, az már kevésbé, ha utána érkezünk a pasztával, immunerősítővel és mindenféle nyalánksággal, amit fecskendővel vagy pipettával nyomkodunk bele a szájába. Tudjuk, hogy ez hosszabb távon nem fenntartható, Most épp szirupot kap, hátha azzal a náthát tüneteit tudjuk csillapítani, de emellé muszáj valami táplálékot is bevinnie. Tudjuk, hogy ez hosszabb távon nem fenntartható, és félő, hogy nem visszafordítható már az állapota, de igyekszünk a lelhetőségeinkhez mérten minden esélyt megadni a gyógyulása, jóléte érdekében.
Szerencsére azért jó dolgok is történnek a menhelyen. A tíz éves Bellánk újabb esélyt kapott, hogy a hátralévő sok-sok évét szerető családban tölthesse. Gazdija ugyanolyan finomlelkű, biztosak vagyunk benne, hogy rengeteg szeretetben és babusgatásban fog részesülni, amit megszokott és megérdemel. Bellácska Hódmezővásárhelyre költözött. A hordozóban igen felháborodva óbégatott világnak, remélem gyorsan megnyugodott, vagy teleportáltak hazáig, mert irtó hangosan csinálta a panaszkodást. A legutóbbi nagy utazása összetörte a lelkét. Most minden bizonnyal hamar elhiszi, hogy az utazás vége lehet valami csodálatos új dolognak a kezdete.
Helyettes állatorvosunk, Dr. Bárkányi Pál érkezett meg a csütörtöki vizitre. Ő a reggeli órákban szokta lebonyolítani a műveletet, ilyenkor mindig kapkodósan indul a reggelünk, hogy mindennel előkészüljünk. Papírokkal, az oltási listával, az egyéb vizsgálandó, megnézendő állatok listájával, sőt bele kell férnie a cicák gyors leetetésének is, hisz tudjuk, hogy világvége hangulat van, ha úgy történik bármi is, hogy nincs tele a pocijuk. Mivel Lótusz kölykei betöltötték a nyolc hetes kort, megkezdődött az oltási programjuk. Ilyenkor úgy bánunk velük, mint a hímes tojással, nehogy egy pillanatra is rossz élmény maradjon, de ügyesek voltak és bátrak. Fél perc megszeppenés után már tovább folytatták a viháncolást. Lótusz a kombinált oltása mellett negatív FIV/FeLV teszttel is gyarapodott. Továbbá Kirill, Rezge, Kronosz, Fitos és Leó kapott ismétlő kombinált oltást. Leónál a gyorstesztet is megismételtettük, csak utcán élt a szerencsétlen majd fél évet. Szerencsére negatív lett, nagy megkönnyebbülésre. Veszettség elleni oltást Marcikó kapott. A doktor úr megnézte Foltoskát, ötlete még egy minimális szteroid, amitől kis időre az étvágya fokozódik. Sajnos ő se kecsegtetett minket semmi jóval... Majd ahogy haladtunk tovább a nappal és ujjongtunk látva Foltoska étvágyán, egy nő telefonált, hogy a menhely kapujában vannak egy nagyon beteg kiscicával. A kiscicát a kertjében találta, nem saját cicája, mert a sajátját pár nappal korábban kellett betegség miatt elengedni. Nem tudtunk neki nemet mondani, hisz láttuk milyen állapotban volt. Az összes kis bordája recsegett-ropogott, teste teljesen összeaszalódva, szeme, orra tele váladékkal... Igyekeztünk rendbe rakni amennyire lehetett és elkezdtük a gyógyítását. Pici falatokat evett és sokat aludt. Naponta többször tisztítottuk ki szemecskéjét és csepegtettük, a gyógyszert is megette falatkákba, minden szuperül haladt előre. Pár nap múlva már hatalmasra tárt szemekkel fogadott reggel és annyira meglepődtem milyen szép fejecskéje van! Egy nagyon aranyos név jutott róla eszembe, de azzal a lendülettel el is illant az ötlet. Igaz, ez már történelem, de rajtaragadt a Csipusz név, ahogy beérkezése óta emlegettük. Így történt, hogy a pirinykó hernyóból csodaszép pillangó lett, Csipusz névvel. Mintha nem is ugyanaz a két cica lenne, de imádjuk a gyönyörű szemecskéit!
Csipusznak nem volt helye, rögtönöznünk kellett. Még jó, hogy Leó két hét karanténideje letelt és friss gyorstesszel is rendelkezik, már robogott is fel régi lakrészébe. Megismerte, látszott rajta. Az újabb arcokkal voltak fenntartásai, de Merlin, mint régi hű társa, már robogott is oda szimatolni. Leó már a délutáni etetésnél rutinos rókaként mozgott, étvágya is kiváló, mondjuk visszatérte óta sokkal lelkesebben eszik, mint korábban.
Úgyhogy az ő helyét gyorsan rendbe szedtük, kifertőtlenítettük és átadtuk Csipusznak.
Pénteken újfent fájó szívvel konstatáltuk, hogy Foltoska nem eszik. A szteroid az ő állapotában igen rövid ideig hatott. Sajnálatos módon egyik kutyánk nagyon beteg lett, állapota válságossá vált, így kihívták hozzá Dr. Bárkányi Pált. Konzultáltunk vele Foltoska ügyében és Icu karjaiban végső nyugalomra lelt. Sajnáltuk, hogy későn érkezett a segítség és a hirtelen fellángolása nem tartott sokáig. Nagyon vagány figura volt, igazi kis jelenség, de elengedtük méltóságban, mielőtt a szervezete teljesen feladja a harcot...
Közben kiérkezett a fiatal nő Darmáért. Darminak mindaddig nagyon érdekesnek tűnt a hordozó, míg be nem akarták zárni oda. Akkor kezdődött az igazi Darmás dráma és tiltakozás. Leendő otthonába csak Szegedig kellett utaznia, ahol az első pár napban a kanapé alatt/mögött rejtőzött. De egy dívának kell a csillogás és a figyelem, így hátrahagyta a félénkségét és az első pár lépés után felbátorodva körbejárt a lakásban, azóta élvezi, hogy minden az övé és minden csak és kizárólag körülötte forog.
A hétvége sokkal nyogodtabbnak bizonyult. Szobaton Lilivel közösen láttuk el a cicákat, ilyenkor mindig egy kicsit több idő jut játékra és simikre, amit nagyon élveznek cicáink. Nem győzünk eléggé hálásak lenni neki!
Vasárnap pedig látogató érkezett Rakétához. A suhancokat átvittük a felkészítő szobába, ahol találkozott a lány Rakétával.
De ahol egy van, ott kettő is akad és az ikrek általában mindent is együtt csinálnak. Radar is előrukkolt az ellenállhatatlan űbercuki mivoltával, majd pár perc után jött a kérdés, hogy esetleg együtt is örökbefogadhatóak? Ennek mi örültünk a legjobban, hisz tényleg nagyon jó tesók és mindketten meglepően imádják az emberek, valamint ha együtt tudnak maradni, az dupla boldogságot jelent a gazdinak. Úgyhogy nagyon izgatottan vágtunk a következő hét elé, és igyekeztük kimaxolni a Rakéta-Radar párossal töltött időt gazdisodásig.
Az ikrek nagyon jól reagáltak a felnőtt cicáinkkal is, alázattal, tisztelettel és ez fordítva is így történt. Rezge, mint egy nagytesó azonnal felkarolta őket és attól kezdve nem ketten, hanem hárman alkottak egy egészet. Végtelenül nagyon tünemények voltak együtt.
Hétfőn Marcikóhoz érkezett látogató. Nem csak hozzá, de elsősorban vele szeretett volna megismerkedni egy férfi. Marcikó óvatos, ám közvetlen volt az idegennel. Az új helyzet csak akkor hátráltatta meg, mikor kinyílt a szoba ajtó és kirobogtak a kíváncsi bársonytalpúink. Penca is nagy érdeklődéssel kocogott oda a férfi elé simiket begyűjteni, valamint Kirill már a férfi nyakában csimpaszkodott a második másodpercben, ezért őt vissza is kellett csukni, túl sok volt, csak olyan Kirilles. Humusz is szimpatikus volt fotó alapján, de ő egyáltalán nem szeretne idegenekkel ismerkedni. Rafi pozitív csalódást okozott neki, hisz fotón teljesen mást látott bele, mint személyes találkozásnál a pozitív kisugárzása. A döntés még várat magára, egyelőre Marcikó vezeti a rangsort, de feleségével még át kell beszélniük.
Csütörtökön állatorvosunk nem tudott kijönni a menhelyre. Nagy szerencsénk volt, hogy a kutyáink odavoltak Dr. Tímár Endre rendelőjében, így mikor kollégánk ment értünk, útitársául csatlakoztak Rakéta és Radar veszettség elleni oltásra, valamint gyorstesztre. A gazdisodás kapujában ne ezen múljon a sorsuk, ha már gazdijuk is felkészült a fogadásukra. A kandúrkák FIV/FeLV tesztje negatív lett, de ebben biztosak is voltunk, hogy így lesz.
Szombaton ismét Lili volt segítségünkre, amit nagyon szépen köszönünk neki! Vele együtt izgultunk, hogy mikor érkeznek már meg Radarért és Rakétáért, mert telefonon nem tudtuk elérni a lányt. Amit azóta sem sikerült, így az ikrek továbbra is minket boldogítanak szeretetükkel.
De mindig kell egy kis reménysugár, ami kibillent minket abból, hogy a sok negatív inger és gondolat elterelje figyelmünket a sok szép és boldog pillanatról. Egy idősebb pár érkezett ki a menhelyre, hogy átbeszéljük, ők a hónap végén szeretnék Micikét örökbefogadni. Nemrég veszítették el szeretett cicájukat és szeretnének Micikének esélyt adni, mert olvasták a történetét, látták, hogy nem ment neki könnyen az elfogadás és a beilleszkedés, valamint hogy még mindig a karanténban él, mert a cicáktól frászt kap... Ők pedig szeretnék és biztosak benne, Micike gyorsan megszeretné őket. Ebben én is maximálisan biztos vagyok!
Nedves eledel felhívásunkra többen is reagáltak és érkeztek be szép számmal a cicáink részére. Ezzel most pár hétig megleszünk, mindenkinek, aki adományozott vagy csak megosztotta a felhívásunkat, mindenért nagyon hálásak vagyunk!
49 védencünkkel együtt köszönjük, hogy figyelmüket nekünk szánták!
Reni
Hozzászólások