Gazsi amilyen aggasztó állapotban érkezett meg vasárnap, annyira meglepő volt a hétfő reggeli fogadtatás. Érdeklődő volt és mint a nedves, mint a száraztáp elfogyott a tálkáiból. Kicsit tartózkodó volt még, de a simogatás jól esett neki és a jó étvágyát sem tudta véka alá rejteni. Úgy döntöttünk, hogy azonnal nem küldjük orvoshoz, csak konzultáltunk vele és folytattuk a kezelését. Harmadnapra már hangosan jelezte, hogy enne, valamint már ott topogott ketrece ajtajában, ezzel is jelezve, hogy haladjunk már, haladjunk.
Egyik önkéntesünk jelezte, hogy pár napja felfigyelt egy cicára, aki egy árokparti bokor alatt, vagy a járdán ücsörög egymagában. Feltűnő márványos mintázata és kerek fejecskéje emlékeztette őt volt védencünkre, Leóra. Ő is érdeklődött a környéken lakóktól, mi is beazonosítottuk a tartózkodási helyét, ami egy utcányira volt az örökbefogadói házától. Fotót is kaptunk róla, így biztosak voltunk benne, hogy Leó utcán van, újra... Önkéntesünk sokat járt arra és mindenkitől próbálta megtudni a történetét. Leó januárban jelent meg, próbált egy több cicás családhoz csapódni, de ott nem látták szívesen, így kint húzta meg magát a bokor alatt. Novemberben gazdisodott, januárban már az utcát járta... Téli bunda nélkül... Elvileg többen is megszánták és etették, de megfogni nem hagyta magát. Rutinos macskacsapdás önkéntesünk segítségünkre sietett és röpke fél óra alatt Leó máris a csapdában találta magát. Nem ez az első élőcsapdás élménye, hisz korábban is utcán élt, ennek köszönhetően jutott el ivartalanításra, majd be a menhelyre. Soha sem szerettük volna, ha újra fel kellene idéznie az utcai életet, de a több évnyi rutinnak köszönhetően, tudott magára vigyázni. Aznap önkéntesünknél éjszakázott, és másnap érkezett a menhelyre. Első nap volt visszahúzódó, másnap már eldobta magát mikor meglátott minket és dorombolt világnak. A szívünk pedig meghasadt, mert annyira bíztunk benne, hogy sínen lesz az élete, erre ilyen megpróbáltatások után újra a a menhelyen landolt ez a cuki kandúr. Örökbefogadóit értesítettük. Keresték őt, de nem találták. Egy hete látták meg, hogy ott lakik a sarkon. Leó már oldódott a családban, de egy figyelmetlen pillanatban kiiszkolt az ajtón. Egy utcányira jutott, tél derekán, ahonnan elvileg nem is tágított azóta. Mindegy is, Leó kapott egy újabb esélyt. Oltási könyvét másnap visszahozták.
Időpontunk volt Dr. Tímár Endre rendelőjébe, ahova Gazsi is ellátogatott. Sejtésünk beigazolódott, FIV pozitív, felső légúti gyulladással és fekélyes szájjal, nyelvvel. Továbbra is antibiotikumot kap az immunerősítés és vitaminok, probiotikum mellett. A bőre állapota már ebben a pár napban sokkal rugalmasabb lett és olyan jóízűen falatozik, hogy öröm nézni. Ellenben Foltoskával, ő egyre nehezebben tud enni, úgyhogy minden ételt pépesítünk neki, majd figyeljük és ahogy fogy, tornyozzuk fel, hogy csak merítenie kelljen a szájával, majd lenyelnie. Amilyen jó ütemben indult el a javulás útján, nagyon bizakodóak voltunk a felépülését illetően. De most visszaesni látszik az állapota, újra ugyanolyan fázisban van, mint beérkezésekor.
Ezért állatorvosunk csütörtökön megvizsgálta, pár napra szóló fájdalomcsillapítót, valamint két hetes antibiotikumot kapott. Rozsdi a féléves ismétlő veszettség elleni oltással lett gazdagabb, zavarában azt sem tudta doromboljon-e, vagy sem. Az örökbefogadó konténerben pedig Vikica és Vince, valamint Niké szintén az ismétlő veszettség elleni szurijukat kapták meg.
Hétvégén Lili önkéntesünk töretlen lelkesedéssel érkezett meg cicáinkhoz, hálásan köszönjük neki a velünk töltött idejét! Új önkéntessel is bővültünk, ő Kitti, aki gyakran megfordul nálunk majd a jövőben, hisz 50 órás közösségi szolgálatát tölti nálunk. Nagyon élvezte a cicák társaságát és úgy tűnt, cicáinknak is szimpatikus volt a fiatal lány.
Majd egy elég eseménydús hét elé néztünk.
Először is kiemelném, hogy Gazsink sokkal jobban néz ki. Lényegesen jobban, mint Foltoskánk. Gazsi egy ketrecben van, ahol nagyon jól érzi magát, nem is akarja kidugni sem az orrát, csak kapjon enni és utána pihen teljes nyugalomban. Foltoskánk pedig egyre rosszabbul eszik. Enne, de egyre nehezebben csúsznak le a falatok. Már nem csak pépesített kaját kap, hanem pici vízzel hígítottat, majd lassan áttértünk a pasztákra. Igyekeztünk a kedvében járni és minden falatkáért nagyon sok simogatást valamint biztatást kapott a folytatáshoz.
Ami lelkileg nehezítette a mindennapokat, az Rozi ugyanilyen állapota. Ő inkább csak száraztápot evett, de egyre kevesebbet és nehezebben. Már kölyköknek valót kapott, mert az pici szemű, könnyebben tudta belapátolni. Ám a napok előrehaladtával az is egyre döcögősebben ment. A jobb orrnyílása teljesen beragadt, hiába tisztítottuk, folyamatosan váladékozott, majd rövidesen beszáradt. Mivel ott volt jobban elhatalmasodva a daganata, nyilván köze volt mindehhez, így meg sem próbáltuk az orrsprayt, nehogy többet ártsunk. Mivel az orrtörlés sem volt öreglányunk kedvenc elfoglaltsága, bármennyire is igyekeztünk kíméletesen csinálni, utána csak megvető pillantásokat kaptunk.
Timi anyja, Tami gazdisodása óta Timinél többször is furcsa viselkedést tapasztaltunk. Annak nagyon örültünk, hogy Marcikóval ilyen jó a kapcsolata, azonnal szimpatizált vele és maximális bizalmába fogadta. Gyakran osztoznak a fotelen vagy pihennek együtt a kanapén, viszont feltűnt, hogy evéskor is Marcikót keresi, dugja hozzá fejét, mint anyjával tette. A közlekedésében nem tapasztaltunk kirívó jelenséget, mert semminek sem megy neki, de azt többször is érzékeltük, hogy az etető tálját tapogatja, ha kettő van előtte akkor mancsával nézi meg melyikben van már kajcsi. Fix pontok vannak az életében, a mindennapi rutinjában és ha idegen cica érkezik a helyiségbe, akkor fúj mindenkire, aki közelébe megy. Kellett pár hét mire összeállt a kép, hogy lehet nem lát rendesen? Próbáltuk ujjunkkal vizslatni, követi-e és semmi, csak a hangunkra figyelt. Pupillája reagál a fényre, úgyhogy árnyakat biztos lát. Bejegyeztettük vizsgálatra, hogy kiderüljön az igazság. Elképzelhető, hogy eddigi életében anyja segítségével zökkenőmentesen tudott tájékozódni, mert egy pillanatra sem tágított tőle sosem. Az ő hiányában tűntek fel a jelenségek és sok mindenre magyarázatot is adna a viselkedésében.
Csütörtökön állatorvosunk kombinált oltást osztott ki a két imádnivaló picurkának, Radarnak és Rakétának, valamint Micikének. Első oltása óta tudjuk, hogy a doktor úr nélkül kell a helyiségbe lépnünk, mert addig őfensége le nem huppan a szekrényről. Valamint Bella veszettség elleni oltásában részesült.
Már nagyon várták ezt a pillanatot gazdijelöltjei, akik pénteken megérkeztek hozzá látogatóba. Bella szégyellős volt és bebújt az asztal alá, köszönte szépen, neki elég volt a nagy kalandozás, míg felutazott az irodába. Majd karba véve már minden sokkal jobban festett. Leendő "anyukája" végtelen kedvességgel fordult hozzá, aki elveszett cicája miatt óriási űrt érzett lelkében. Biztosak vagyunk benne, hogy hasonlóképp finom lelkű Bellánkkal hamar közös nevezőre jutnak és beragyogja szeretettel mindennapjaikat.
Közben Lótusz kölykei szépen cseperednek. Ám Lótusz nem annyira figyelmes anyuka kaja terén mint anno Niké volt, ezért reggeli időben átköltözött egy külön ketrecbe, hogy a kölykök is és ő is nyugodtan tudjanak enni. Így jutott mindannyiuknak az uzsonnából is. Ebédre újra együtt volt a család, ami úgy nézett ki, hogy a 7-8 hetes kölykök azonnal rácuppantak anyjukra. Igyekszünk fokozatosan leválasztani őket róla, ezért is kapja a pár órás pihenőt, hogy tudjon kicsit regenerálódni. A szomszéd ketrecből is folyamatosan szemmel tartja őket, azért nincs garázdálkodás, egy jól irányzott nyávogással máris rend terem a játszó térben.
Darmánk mit sem sejtve üdvözölte az arra betévedt látogatót, még akkor sejtése sem volt arról, hogy célirányosan miatta jöttek. A fiatal nő kapott ölelést és arcrapuszit is a Darma használati útmutató mellett. Kicsit megszeppent egy-két tulajdonsága hallatán, de Darma igazi királylány, aki nem viseli jól, ha valami nem az ő kedve szerint történik. Nem bonyolultabb, mint bármely másik cica, csak ki kell ismerni, és akkor nem okoz meglepetést egyik rigolyája sem. Eleinte mi is többször megijedtünk tőle, mikor odacsapott, mert védte a dolgait, párnáját, takaróját. De nagyon sokat fejlődött és szocializálódott, úgyhogy már csak akkor csapkod, vagy nagy ritkán sziszeg rosszallóan, ha letesszük, pedig ő még ölelkezni akar. De már rég nem vehemens, csak nyilván meglepő, ha nem számítanak rá. De nagyon szerethető és még egy ilyen pusziosztó, nyakba csimpaszkodó cicával sohasem találkoztunk előtte.
Hétvégén ismét Kitti segített be a cicáknál, köszönjük szépen!
Várólistáról 7 cicát fogadtunk. Albérletből kell kiköltöznie a családnak, ahol 11 cicával laktak. Mire tudtunk fogadni párat, kiderült, hogy tízen vannak már és ebből is kettő pici kölyök van az anyjukkal, négy 4 hónapos és három felnőtt. Azt hittük csak felnőttek vannak, úgyhogy át kellett variálni az elképzelésünket. A négy kölyök, valamint a két apróság anyjukkal együtt érkezett meg egyelőre, mivel két üres ketrecünk volt. A cicák aranyosak, kedvesek és egyelőre nagyon hangosak. A négy cirmos kölyök mind nőstény, ők a Mangó, Mályva, Menta és Müzli nevet kapták. A különleges bundás anyamacska Kamilla lett, míg a kicsik Kokó és Kóla. Kokó az egyedüli kandúrka az érkezők között, és azonnal ahogy kikerültek, már ütlegelte kis tesóját, lebirkózta, boxolta.... Kiütéssel nyert, innen kapta a nevét is.
Foltoskával szinte áttértünk teljesen a pasztára, nála bevetettük az orrsprayt is, mert csak a száján tud szuszogni, úgy bedugul az orra. Vele küzdünk érte, mert nem esik neki jól, de együttműködik. Tudja, hogy igyekszünk és minden tőlünk telhetőt megpróbálunk. Ő pedig annyira kedves teremtés, hogy tűri, bármennyire is kellemetlen, vagy teher számára.
Rozink viszont vasárnap hányt. Találtunk már előző nap is a szobájukban foltokat, de nem tudtuk kitől származik. Most viszont előttünk csinálta... Jártányi erejét összeszedve huppant le a kanapéról és botorkált el az ajtóig. Leült, türelmesen nézte, majd eldőlt az oldalára. Simogatás után megint összeszedte magát és eltotyogott arrébb pár lépést. Leült és eldőlt. Tudtuk, hogy bekövetkezik és azt is tudtuk, hogy hamarosan sor kerül rá. Viszont arra nem gondoltunk, hogy ilyen hirtelen és valljuk be, erre sosem lehet eléggé felkészülni. Úgy tűnt, Rozika útra kész, csak elég szívós az öreglány ahhoz, hogy egy könnyen feladja a dolgot. Sohasem fogjuk megtudni pontosan mennyi idős, de az biztos, hogy nagyon szép kort megért, reméljük boldog is volt. Mi ebben a kis időben, mióta bekerült, nagyon szerettük, mert bűbájos, mert aprócska mint egy kölyökcica, mert pihepuha és pehelysúlyú, mert matuzsálem és fogatlan....Mert sok mindent megélt és törékeny, ennek ellenére karakán és határozott... Mivel Lótusz a kölykeivel ebédel már, így bevittük a helyére, hogy ha úgy adódik, hogy elhagyja a lelke, a többieknek ne kelljen kerülgetnie. Nehéz volt magára hagyni őt...
52-re gyarapodott cicáink száma, jelen állás szerint. Köszönöm, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások