Macskalandok 2021. márc. 1-14.

Zsazsát csak napok választják el a gazdisodástól, ezért felköltözött a kisszobába, hogy karnyújtásnyira legyen, ha elérkezik a nagy nap. Köszönte szépen az újabb lehetőséget, imád felfedezni, új dolgokat megismerni, úgyhogy pár órára teljesen letudta kötni figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy ugyanolyan játékok voltak, számára mégis újak voltak, úgyhogy jó alaposan letesztelte az összes labdát, alagutat, csipogó dolgokat. Nem feledte kedvenc, kissé megviselt egerét, akivel együtt költöztek fel, a játék időt mindig vele vezette le. Kis barátairól eleinte nem vett tudomást, amit nem hagytak szó nélkül, a kis kamasz osztag azonnal körbeszimatolta és konstatálták, hogy újabb jó fel cicával gyarapodott a társaságuk. Azonnal befogadták maguk közé és nem telt el sok idő, mikor láttuk, hogy együtt rohangálnak és birkóznak. A kifutóba is kicsalták, ahol száraz levelekre, botokra vadásztak együtt.

A nagy szobába Alga költözött fel. Azonnal bekocogott a szundikáló Alma és Anka mellé a kanapé alatti kosárba, egyesült a kis család. Egy ideig ott dekkolt, az étkezéseknél is kanapé alatt titokban falatozott. Pár nap kellett neki, míg bátorkodik új lakótársaival együtt lakmározni, egy-két kósza puffogást leszámítva sokkal jobban kezelte a cicák közeledését, mint eleinte.

Nagyon vártuk már azt a napot, mikor újra minden a régi lesz a nagyszobában. Ebben a reményben költözött oda Alga is, hátha az új jövevény kizökkenti őket a mély depresszióból. Két régi, központi figura távozása igen nagy űrt hagyott bennük, napokig csak kedvetlenül lézengtek, inkább csak feküdtek, enni alig akartak, a simogatásról ne is beszélve, az még Blankának is épp hogy csak jól esett. Majd csütörtökön kicsattanó jó kedvvel, lelkesen és nagy elánnal üdvözöltek, kellett nekik a simogatás is és végre jóízűen falatozott a társaság. Nem tudni mi történt, de megnyugodtunk és örültünk, hogy vissza állt a világ rendje. A szoba hangulata, a cicák kisugárzása is hatalmas fordulatot vett, sokkal vidámabb volt a légkör. Blanka végig ott sertepertélt körülöttünk alomtakarításkor, ahogy mindig is és igényelte a karban babusgatást. Ekkor még nem sejtette, hogy állatorvosunk hamarosan kombinált oltással látja el, de azt is végig dorombolva viselte, nagyon ügyesen.

Veszettség elleni oltást többen is kaptak, Alga és Zsazsa, valamint ismétlőket a FIV-es részleg, Frederik, Tenki, Tea és Murci úr. Itt már kevésbé volt ügyes mindenki, mert szurit kapott a hisztis nagyfiú, Tenki. Ő a menhely legrégebbi lakója, a csodálatos és utánozhatatlan baritonjával, egójával és önérzetével. Áriázott bőszen a pillanatnyi szúrás és azt követő hosszú percekben, szinte még a doktor úr is elszégyellte magát a sok panasz hallatán. De a többiek ebben a körben is nagyon ügyesek voltak, úgyhogy mindenki megérdemelte az extra jutalom falatot.

Zsazsa utolsó oltására várt leendő családja, így amint lehetett, már érkeztek is választott kiskedvencükért. Fiatal gazdija szobájában alakították ki Zsazsa rezidenciáját, ahol minden holmija pinkben pompázik. A család már most nagyon imádja ezt a bűbájos kis feketét, és csak remélni tudják, hogy nyuszi pajtással is hamarosan összebarátkoznak. Zsazsa Szegedre költözött kedvenc játékával, szobacicának.

Kollégánk is útra kelt dr.Tímár Endre rendelőjébe. Ivartalanításra és FIV/FeLV gyorstesztre, valamint igény szerint fültakarításra utaztak Spanika, Spuri és Bogi. Spanikáról kiderült, hogy amellett hogy ő egy nőstény, nem pedig kandúr, ahogy érkezett, már túl van az ivartalanításon. Pocakja leborotválása után gyönyörűen kirajzolódott a műtét helye, úgyhogy még egyszer nem vágta fel a doktor úr. Viszont a füle nagyon durván atkás is, meg gyulladt is, azt kezelgetnünk kell fülcseppel, amit szívből utál. Fájhat neki, mert mindig zsörtölődik a bal fülénél, de elég türelmes még így is. Spuri nevéhez hűen már jött-ment, amikor visszatért. Ő folyamatosan 1000 fokon izzik, így nem is lepődtünk meg a viselkedésén, valamint az ebéd utáni óbégatásán. Nehezen fogadta el a tényt, hogy a biztonsága érdekében ő aznap nem eszik... Végül ott van Bogi... Mint egy árva tollpihe, olyan volt a folyton nyakban csimpaszkodó kicsilány. Felemeltük és szinte kifolyt az ujjaink között. Elhagyta magát, teljesen el volt anyátlanodva, a fejét is alig emelte fel. Sajnáltatta magát, mi pedig nagyon sajnáltuk is, gondoltuk ez még belefér. Ám ő ebben a hangulatban felejtette magát még napokra. Akkor már inkább aggódtunk, mikor nem akart enni, csak nyalogatta az úgy szeretett alutálcás eledelt is. Visszahúzódó volt, csak feküdt, dorombolni is nagy sokára kezdett. Megrendítő volt őt így látni, hisz egyáltalán nem ezt a viselkedést szoktuk meg tőle, valamint nem annyira jellemző fiatal, nőstény cicáknál, hogy másnapra is hatással legyen rájuk az előző napi mizéria. Kandúrokat jobban megvisel a tized akkora beavatkozás, de ők hím neműek, csak vigyorogva pátyolgatjuk a lelküket, míg túl nem lendülnek rajta. Ám Bogi erős csajszi, mégis kifogott rajta. Igyekeztünk a lehető legtöbbször meglátogatni őt és erősíteni kis lelkét.

Szombaton Alga fogadott újabb látogatókat. Egy édesanya érkezett ki 15 éves lányával. Algát kiemelve a tömegből az iroda részen mutattuk be és olyan kedves és barátságos, hízelkedős és dorombolós volt, hogy az édesanyát azonnal elbűvölte. A fiatal lány megnézte a többieket is, ám végül csak Alga mellett döntöttek. Egy ideig még várat magára a gazdisodása, hisz a beharangozott vírus helyzet miatti korlátozások okán a menhelynek is be kell zárnia két hétre. Reméljük gyorsan elröppen ez az idő, addig nyugodtan fel tudnak készülni és be tudnak szerezni mindent Alga fogadására.
Közben új lakókat köszönthettünk köreinkben. Az anya cica hónapok óta egy néni udvarában talált menedéket. Saját cicája mellett többen is odajárnak falatozni, de mindegyiküknek van gazdija. Ennek a fiatal cirmos leányzónak viszont úgy tűnt nincs, mert a napjai java részét ott töltötte, berendezkedett. Majd egy nap egy kis cirmos árnyéka is lett, aki folyton kísérgette mindenfelé és a nőstény cica nagy gondossággal tisztogatta, szeretgette. Minden bizonnyal a kölyke, amúgy sem tudná letagadni, hisz ugyanúgy néz ki mint az anyja. Várólistáról kerültek be, jelenleg 5 hónap körül van a kiskandúr, aki kicsit félős és továbbra is állandóan az anyja szoknyája alatt van. Anyja nagyon kedves, közvetlen cica, ő a Hidra nevet kapta, míg kölykét Humusznak neveztük el. Szerencsére a kiskrapek annyira nem volt megriadva, hogy ne essen neki az ételnek, holott a néni elmondása szerint bőven bereggelizett. Ennek nyoma sincs, és azóta is úgy fal a pici raptor, ha anyja nem elég ügyes, még az ő tálkájába is beledézsmál. Elviseli az érintést, de nem keresi a társaságunkat. Viszont a biztonságot nyújtó anyukáját bárhová elkíséri, rajta keresztül próbáljuk vele elhitetni, hogy a simogatás nagyon jó dolog, anyuja is mennyire élvezi.

Vasárnap Anka és Alma Budapestre költözött. A pár nagyon várta már a cicák érkezését. Nekik van tapasztalatuk cicákkal, betegségben sajnos elveszítették korábbi cicusukat, és most ketten fognak új ingereket és boldogságot hozni a mindennapokban. Már aznapi visszajelzés alapján Anka azonnal ment és fedezte fel a lakást, míg félősebb Alma egyelőre bújkált. Bízunk benne, hogy Anka segítségével gyorsan oldódni fog és hatalmasakat fognak játszani együtt, bolondoznak, amin mi is jókat kacagtunk.

Nagy sokára sikerült élőcsapdával becserkészni Mozart testvérét a nagybani piac forgatagában. Már Mozart beérkezése után vártuk testvérét, aki sokkal bonyolultabb és rafináltabb eset, mint az akkor még fityegő lábbal botorkáló Mozart volt. Etetője több módon is próbálta elkapni a tesót, de nem járt sikerrel. Közben náthás is volt, szerencsére a gyógyszereket megette falatkákban. Most viszont gyanútlanul beballagott a csapdába és már úton is voltak a menhelyre vele. Itt nyugodtan átsétált a hordozóba, azzal lett átszállítva a karanténba. A lakosztályába érve már megmutatkozott minden félelme és foggal-körömmel próbálta védeni magát. Nem vadorzó ő, csak félt, így nyugton is hagytuk. A kajcsi elfogyott, ha nem voltunk ott, az alomtálcában találta meg a menedéket, aminek takarítását is szigorú fújkálások előztek meg.

Zsazsánk helyére felköltözött jó kedvét visszanyerve Bogi. Ő az a mindent és mindenkit is imádó cicalány, ő is pillanatok alatt beleolvadt a társaságba. Számára nagyon fontosak az emberi érintések és mindennemű kapcsolat, akár a cicapajtikkal. Dugja oda kis fejecskéjét társaiéhoz és nagyon boldog, ha ezt viszonozzák. Olyan könnyedén mozog a szobában, ugyanúgy a kifutón, mintha bármikor is lakott volna ott, mindenféle gátlás vagy akár pillanatnyi félszegség nélkül.

Kedden úgy tűnt Mozart testvére némi hajlandóságot mutat arra, hogy kapcsolatba kerüljünk. Különben is nagyon kíváncsiak voltunk a nemére, hisz elég kereknek ítéltem. De az alomtálcában kuporgó cicából elég nehéz bármit is kiszűrni, hisz optikailag csalóka az a póz. Szóval elkezdtünk egy hosszabb kötél játékkal a simogatást, mikor már kevésbé feszült miatta, áttértünk a kézre. Nem sokáig, csak rövid ideig, apró lépésekkel haladva. Bizalmatlanul tekingetett hátra, ezért egy pici puha cicatakaróval letakarva a fejét nyugodtan megtudtuk nézni a nemét, nőstény. A takaró levétele után kaptunk egy picike fújást, de gyors eltereltük a figyelmét némi falatkával. Módosítottuk a szerdán ivartalanításra utazó cicát Hidráról Mulánra, mivel ez lett a becses neve, biztos ami biztos.
Jó volt a megérzés, hisz Mulan már vemhes volt. Ha hetekkel tovább húzta volna a trükközést, a semmi közepére, a bizonytalanságba világra hozta volna utódait. Most még időben, korai szakaszban sikerült megállítani egy újabb felesleges szaporulatot. Március elején jártunk akkor, tehát a jó idő beköszöntével már valószínű az összes ivaros kóbor, kint tartott vagy kijárós nőstény cica áldott állapotba került...
Mulant megviselte a műtét, vagy még inkább hitét vesztette bennünk. Nagy figyelemmel és lassan próbálunk vele kapcsolatba kerülni, előbb-utóbb úgyis megtörik a jég. Legalább is reméljük. Mulan csodaszép és különleges, szerencsére a gyorstesztek nála is negatívak lettek.
Bernárd Ficó cicának ugye jelentkeztek a gazdijai, pár naponta beszélünk is és visszaszámlálást tartanak, mikor tudnak már jönni érte. Csütörtökön megkapta a veszettség elleni oltását és microchipjét, ami ilyenkor az eljárás, amit szemrebbenés nélkül, hősiesen tűrt. Kombinált oltással pedig Spuri és Spanika rendelkezik ettől a naptól.
Majd pénteken Bernárd Ficó felköltözött az irodarészbe. Ott kényelembe helyezte magát a kiskutya ágyában, akit bent éjszakáztatunk és haláli nyugalommal várta, hogy mi lesz a folytatás. Kora délután megérkeztek érte, és azonnal idősebb gazdija karjaiba vetette magát. Megható pillanat volt látni a nagy egymásra találást! Biztosak voltunk benne, hogy szeretve van mert annyira gyönyörű lelke van a kandúrnak, mi is gyorsan megszerettük őt. Ám otthon várja cicapajtása is, aki két hete nem találja helyét nélküle. Már biztos meggondolja kétszer is, hogy elkalandozzon otthonról az uraság. Ja, és nem is Ficó, hanem Cicó a neve, de ez már részletkérdés. Szerencsére ő épségben hazatért és boldogan zárult ezt a kis kirándulás.

Vasárnap Kitti érkezett ki kedves ismerősével, akivel nagy mennyiségű adományt hoztak cicáinknak és a kutyusoknak is, valamint megsétáltatták Fredét,amit ahogy az lenni szokott, nagyon élvezett. Hálásan köszönünk nekik mindent!