Mivel túl vannak a teszteken,az ivartalanításon és első oltáson, azaz lejárt a karanténidejük, Spanika és Spuri átkerültek a felkészítő szobába. Abban a reményben, hogy bőven elférnek majd. Gondoltuk nem gyakran fognak összefutni, az egymás iránt érzett ellenszenvük itt is tovább bimbózott. Spanika morog Spurira, míg Spuri belemászik az aurájába, és még mancsát is legyingeti előtte, amitől Spanika megriad és méginkább morog... Ennek az őrületnek próbáltunk mihamarabb véget vetni, mert kezdtek a többiek is feszültek lenni, ami egyáltalán nem volt célunk. Így elbeszélgetést tartottunk Spurival, valamint nevelési konferencia címen mikor nagyon kezdett vibrálni, kapott pár csepp vizet az orcájába. A harmadiknál már rájött, hogy igazából vannak még cicák, akiket körbe kell szimatolni és bőven van felfedezni való is az új helyen. Szerencsére ettől kezdve nem észleltünk ilyen jellegű provokálást, izzó légkört a lányok között. Spanika visszahúzódóbb, inkább szeret elmerengni és nézelődni az ablakból, míg Spuri mint már említettem is, 1000 fokon izzik folyamatosan. Imád a középpontban lenni, jön, bújik, játszik, segít, szaglász, bökdös, ha nem figyelünk óvatosan rágcsál. Igazi energiabomba és nagyon-de nagyon igényli az emberek társágát.
A konténerben is némi újítást vezettünk be. Mivel anyjuk, azaz Niké a kölykökkel együtt vígan éldegélt, egyre inkább kerekedett. Mivel jó nevelőként minden maradékot elfogyaszt a kölyök kajából is, a rozoga, alultáplált cicából egy jó kedélyű, játékos ám kicsit túlsúlyos cicává nőtte ki magát. Hogy elejét vegyük az esetleges egészségügyi problémáknak, meg különben is, mindjárt itt a strand szezon, azt találtuk ki, hogy Niké átköltözik a nagyszobába. Ám ez nem olyan egyszerű mert ahogy nyílik az ajtó, surrant is ki és egy Istenért sem akart megmaradni a nagyszobában. Szóval elkezdődött a Niké átszoktatása program. Takarításkor összenyitjuk a szobák ajtaját, így mindenki megy mindenfelé. Niké is egyre gyakrabban nézett át felnőtt társaihoz. A kicsikről ne is beszéljünk, ők aztán nagyon élvezték az ismerkedést és az új szoba adta lehetőségeket. Természetesen a másik szoba kifutója mindenkinek sokkal izgalmasabb volt, volt hogy cserélődtek a lakói, vagy egy kifutóban sütkérezett mindenki. Aztán nap végén pedig mindenki megy a saját szobájába vacsorázni és pihenni. Nikével már jól haladtunk, megismerte új alvótársait, így nem ellenkezett ajtó csukáskor sem. A kölykök is tudták hol találhatóak a finom falatok, ott toporogtak a szoba közepén várva a tálalást. Viszont újabb leleményes cicapajtiba bukkantunk, aki úgy döntött, a kölyök kaja számára imponálóbb. Pici Juci szívesebben töltötte a napjait a kölykös kifutóban, gondolom innen jött az ötlete is, hogy bepróbálkozik. Meglepően nagyon kedves is volt, így nyilván maradhatott.
Szerdán Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Dante vizsgálatra. A szemén lévő fekély nagyon lassan, de növöget. Egyelőre nem kell csinálni vele semmit, majd ha nagyobbra nő a dudor, akkor valamilyen korrekciós beavatkozást lehet eszközölni nála, de teljesen sosem fog elmúlni. Hallottuk hírét, hogy a rendelőben nem igazán volt együttműködő, amit meg is értünk, hisz két hónapon keresztül szemcseppeztük és utálta. Amióta viszont a napi háromszori szembe csepegtetés elmaradt, Dante sokkal érdeklődőbb, nyitottabb és bújósabb cicafiú lett. Cicapajtásaival eddig is nagyokat játszott és jó barátságokat köttetett, de most gondozói felé is őszinte közeledéssel és barátsággal érkezik és ennek nagyon örülünk!
Csütörtökön állatorvosunk veszettség elleni oltást adott Boginak, valamint második kombinált oltásukat kapták Fluffy és Mucika.
Hétvégén Lili önkéntesünk töltötte az idejét a cicalakban és segítette munkánkat, amit hálásan köszönünk neki!
Ugyanakkor újabb lakókat is fogadtunk, először Tamit és Timit, majd Csipit és Csinit. Tami és Timi korábban utcacicaként, egy kolóniában éldegéltek. Egy kedves hölgy etette, gondozta őket, majd nem olyan rég segítséggel ivartalaníttatta a két nőstényt. A lakása fürdőszobájában biztosított nekik nyugodt helyet a lábadozásra, valamint igyekezett szocializálni őket, hogy ne kelljen újra az utcára kerülniük. Próbált gazdit találni nekik, de mindhiába. Az oltási programjuk végén ezzel mi is megpróbálkozunk, hisz gyönyörűek, fiatalok és a napok előrehaladtával egyre nyitottabbak felénk is. Timi egy év körüli, nagyon hangosan dorombolós, csupaszem leányzó, anyja Tami kicsit bizalmatlanabb, őt több mindent megélt már az utcán. Ennek ellenére nyugodtan fel lehet emelni, simogatható és szintén hangosan dorombolós, de gyakran visszahúzódik még a számára menedéket nyújtó alomtálcába. Rövid idő alatt sokat oldódtak, hogy mernek még bízni az emberekben, ezt csak is az eddigi etetőjüknek köszönhetik.
Majd megérkezett egy testvérpáros, Csipi és Csini. A fiatal testvérpár nem olyan rég gazdisodtak, azt hitték sínen van az életük, ám érkezésüket nem minden családtag támogatta, így menniük is kellett viszonylag elég gyorsan. Nem szerették volna visszaadni oda, ahonnan elvitték őket, mivel ott több cica is maradt még, ezért gondolták a menhelyen elhelyezni, hátha több esélyük van gazdisodni. Csipi előző nap átesett az ivartalanításon is a támogatásunkkal, mivel útközben vemhes is lett, viszont nem szerettük volna kockáztatni, mihamarabb túl akartuk hogy legyen a műtéten. Szerencsére tök jól viselte és a beérkezésük sem okozott túl nagy fejfájást nekik. Csipi és Csini nagyon közvetlen, jó fej cicák. Csini azonnal nekikezdett játszani, ő köszönte szépen, jól érezte magát, igyekszik a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből. Csipi meglepettsége csak addig tartott, míg ki nem nyílt a ketrec ajtaja és szinte ugrott is az ölünkbe, és azonnal el kellett mesélnie mik történtek vele ebben a kis időben.
A következő hét nagyon csendesen kezdődött. Az érkező tavasz illata lengte be a menhelyet, ahogy virágoznak a fák és kezd zöldbe borulni minden. Igaz, az éjszakák még hűvösek, ezért délután becsukjuk az ablakokat, de napközben egyre melegebb a levegő, amit cicáink nagyon élveznek. Ennek fényében Sanyink többször is kimerészkedett a kifutóra, süttette hab testét, aminek meg is lett az eredménye, meghűlt. Tüsszög és folyik az orra. Gyógyszert szed az immunerősítője mellé. Mondtuk neki, hogy egyelőre ne erőltesse a kifutóba járást, amíg nem lesz 20 fok legalább, ha ilyen gyorsan elszokott a friss levegőtől, de hajthatatlan. Kiül az ablakon kívülre és nézelődik, ragyogtatja bundáját. Azt nem tehetjük, hogy nem engedünk ki senkit, mert abból lázadás törne ki. Dél környékén már mind a hat díszpinty ott fetreng a kifutóban, akkor már langyos a homok és Sanyi kivételével mindannyian megfürödnek benne.
Köztük Murci úr is, aki a hét elején azzal hozta ránk a frászt, hogy véres volt a lába, szája. Azt hittük valakivel összevitázott, de nem így történt. Szájürege nagyon piros és biztos ott fakadt ki valami. Ugyanúgy járunk el nála is, mint Sziporkánál, pépesítjük az ételét és x időnként gyulladáscsökkentőt kap a szája miatt. Szerencsére eszik, sőt habzsol. A száraztápot kerüli, de gyanítom, nem tudta kivárni az ebédidőt és beleehetett a kint lévőbe, ami felsértett bent valamit. Olyan szépen gyarapodik, önmagához képest rendbe rakta a bundáját is, csak ez a fránya szájgyulladás. A kedve töretlenül jó, ezért próbáljuk még nem túl aggódni a dolgot.
Ivartalanításra utazott Hidra és kölyke, Humusz Makóra. A rutinműtét jól sikerült és szerencsére negatív gyorsteszt eredménnyel zárták a kiruccanást. Fluffy esetében a visszaérkezés sem okozott megnyugvást, hisz az ő nem teljesen kifejlett hátsó lábát amputálta le dr. Sebő Ottó. Még kótyagosan megpróbált felállni és látszott a meglepettség a fején, hogy valami megváltozott. Ha ez nem lett volna elég, kapott egy gallért is a mi kis csodalámpásunk, valamint a karantén egyik üres ketrecében szállásoltuk el éjszakára. Ez túl sok inger volt számára egyszerre, gyors eldobta magát, mint akinek minden mindegy, csak simogassuk, abból baj nem lehet.
A menhely zárva tart a látogatók előtt, de mivel a beszélgetés és ismerkedés lezajlott korábban, nem akartuk tovább halogatni Alga gazdisodását. Minden bizonnyal ő is fellélegezhet, hogy végre nem kell osztoznia a figyelmen és bekerül egy olyan családba, ahol már nagyon-nagyon várják őt. Alga immár szegedi szobacicaként ismerkedik az új életével és remélhetőleg mihamarabb örök szövetséget kötnek a kis gazdijával.
Csütörtökön első kombinált oltását kapta Hidra, Humusz és Mulan. Mulan apró léptekben oldódik, nem erőltetjük, mindig csak egy picit tovább simogatjuk. Annyira már sikerült a bizalmát elnyerni, hogy oltásnál együttműködő volt. Pici Juci és Cili Juli pedig az éves ismétlő kombinált oltásukat kapták meg dr. Farkas Attilától. Cili Juli hozta a szokásos formáját, futott egy pár kört szuri előtt. Mit van mit tenni, egyes cicák így reagálnak állatorvosunk láttán.
Egy kétségbeesett segítségkérést követően megérkezett gondozásunkba Penca és Rafi. Az ügy elég szövevényes, nem is szeretném kivesézni, a leadás oka: külföldre költözés. Beérkezésük után emailben is érdeklődtek, hogy valóban bekerült a két cica a menhelyre, mert a nő gazdikereső posztját többen is betámadták felelőtlen állattartás miatt, ami hatására törölték a gazdikeresést. Mi erről semmit sem tudunk, de minden aggódó érdeklődő megnyugodhat, mert nem állított a nő valótlant, a fiúk megérkeztek. Penca 10 éves, megfontolt, míg Rafi 7 éves túlbuzgó és nyughatatlan ivaros kandúr. Eddig lakásban éltek, kezesek, kedvesek csak egyelőre nem értik mi történik.
Mozart felköltözött a nagyszobába. Spurival hasonló jelleműek, elég énközpontú mindkettő, a nagyszobában pedig mindannyian nyugodtak és kiegyensúlyozottak, egy próbát megér. Gondoltuk ott most nincs "góré", gördülékenyen beilleszkedik és akár főnökösködhet is, mert a többiekről lepörög. Csodával hatályos módon a kis szende képű Rijéka odarobogott hozzá, és verbálisan közölte Mozarttal, hogy "nincs menőzés kishaver, itt én vagyok a megmondó cica" . Mozart reakciója egy visszafogott fújás volt és azóta mindenki nagy boldogságban éldegél ott. Meresztgettük a szemünket, de ugye csendes tóban lakik a béka... Nem tudjuk Rijéka mikor nőtte ki magát, de eszméletlen zseniálisan, csírájában elfojtott mindenféle vitát. Szóval igen, Mozart elhelyezte magát a rangsorban, szépen beilleszkedett, kijár a kifutóba, vegyül a többiekkel, fel sem tűnik senkinek sem, hogy csak három lába van. A kölykökkel is remekül elvan, a rohangálás és féktelen játék sem zavarja meg nyugalmát. Azért mert ilyen ügyes és végtelen büszkék vagyunk rá, kapott egy rongyszőnyeget, amit imád! Akkorákat birkózik vele és remekül levezeti a feles energiáját rajta.
Pénteken ivartalanításra utazott dr. Tímár Endre rendelőjébe Vikica és Vince, valamint Csipi FIV/FeLV tesztre. A várt negatív eredménnyel büszkélkedhet. Vikicát megviselte a műtét, ő két napig a kuckójába szaladt, ha meglátott minket. Nem hogy szóba nem állt velünk, de még pillantást se vetett ránk. Biztos nyomdafestéket nem tűrő gondolatok cikáztak a kis buksijában.
Hidra sebe és szépen gyógyul, ezért fiával Humuszkával átköltöztek ők is a felkészítő szobába. Egyelőre még keresik a helyüket. Ők inkább visszahúzódnak és lassan szemlélődnek, ismerkednek, így tökéletes lakótársaknak bizonyulnak Spuri mellé. Reméljük nem ijeszti meg a pici Humuszt, aki elkezdett barátkozni velünk. Mindketten elég játékosak, hátha a közös játékok közelebb hozzák őket egymáshoz. Mi is igyekszünk minél inkább segíteni őket ebben.
Hétvégén még önkénteseink sem jöhettek kutyát sétáltatni, meglepően csendes napokat tudhatunk magunk mögött. A konténerben továbbra is tart a két szoba összeengedése és elmondhatatlan érzés látni milyen idilli a helyzet. A kifutóban nagyokat játszanak kicsik és nagyok, vagy épp hempergőznek szinkronban hárman/négyen. Mozart a gerendán egyensúlyozik, Rijéka a hintában billeg, míg Blanka a kis ház tetején, azért nehogy már poros legyen a kis puha tappancsa. Pici Juci töretlenül a kisszoba kifutójában tölti a napot. Akkorákat futkároznak Vincével, hogy öröm nézni. Nagyon egymásra találtak, sok időt töltenek együtt, legyen szó játékról vagy pihenésről.
Sort kerítettünk Günter tavaszi nagytakarításának, azaz bundájának kifésülésére. Őt eddig nem nagyon lehetett simogatni a háta közepétől lefelé. Mostanában pedig rájött, hogy milyen jó is a simi, így igényli, a pocakját is mutogatja. A hátsó részén kitudja mióta volt össze állva a szőre, szinte filcesedve. Dagi barátunk élvezte a fésülést. Eleinte kicsit bizalmatlan volt, de gyorsan belejött. Egy kopasz cicát simán betudtunk volna borítani Günter jó sok maréknyi, nem kihullott aljszőrével. De most gyönyörű lett, csak úgy ragyog!
Olvasóinknak köszönjük, hogy figyelemmel kísérik 36 védencünk menhelyi életét!
Reni
Hozzászólások