Akár lehetett volna egy vidám nap is ez a bizonyos hétfő, de egyáltalán nem volt felhőtlen... Első utunk Blankához vezetett, és az a látvány, ami fogadott megpecsételte az egész napunkat, pontosabban hetünket. Egy kicsit még mindig hatással van a mindennapjainkra... Blanki sajnos olyan hirtelen lett rosszul és olyan rohamosan épült le, hogy minden igyekezetünk ellenére tudtuk, hogy nincs értelme várni a csodára. Az egész iroda padlóját barna lével borította és ahogy megemeltük, jött még belőle. Amint lehetett, konzultáltunk állatorvosunkkal és igyekeztünk minél több simogatással és kedves szóval elköszönni. Már nem is dorombolt, talán ez volt a legfájóbb, hisz ő elmondhatatlanul kedves cica, aki imádta, ha ölben van és babusgatják. Szombaton még minden látogatót is kisajátított magának és bezsebelte a rengeteg simogatást, most pedig már csak szemével kommunikált. Dr. Tímár Endre fogadta őt és megállapította, hogy szervei szépen lassan leálltak, vagy folyamatban van a leállásuk. Blankát elengedtük...
Közben megérkeztek Csiniért és Csipiért. Az ő gazdisodásuknak nagyon örültünk, ha a látszat nem is tükrözte. Remek családba kerültek Szőregre és ami a legfontosabb, hogy együtt! Egymás támaszai lesznek az első napokban, míg megszokják és megismerik az új otthonukat, családjukat, a két kisgyermek nyüzsgését, ami a beszámolók szerint egyre jobban megy nekik.
Pluszban megemlíteném Penca és Rafi nemrég alkotott sérüléseit, Penca levert orrát és Rafi nyáladzó, fájó száját. Szerencsére ez már a múlté, ahogy jöttek ezek a dolgok a semmiből, úgy pikk-pakk meg is gyógyultak. Az ő kapcsolatukat különben is rejtély övezi, mert van, hogy tök jól elvannak egymással, de korábban már tapasztaltuk, olykor hogy nem tűrik egymás jelenlétét. Egyelőre fegyverszünetet hirdettek, jó lenne ha maradna is.
Próbáltuk pozitívan folytatni a hetet, de egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetet Miló. Tudtuk, hogy nincs jól, holott épp most önmagához, az előző időszakhoz képest jól evett. Szerdára volt előjegyezve kivizsgálásra és állapotfelmérésre. Féltünk a végkifejlettől, féltünk, hogy megerősítik amire mi is gyanakszunk. Beigazolódott, Milóci FIP-es lett, az a fránya betegség, amiből nincs kiút. Azaz van, most már egyre több sikersztorit hallunk, hogy a kezelés majdnem eléri az egy millió forintos költséget, de kigyógyulhatnak cicák a FIP-ből egy hosszas, majd 3 hónapos injekció kúrával. Sajnos a menhelyen erre nincs lehetőség, csak a szenvedéstől tudtuk megkímélni. Dr. Sebő Ottó rendelőjében végső útjára indult. Milóról nem sokat beszéltem a beszámolóimban, hisz ő azon különleges figurák közé tartozott, akivel az ég egy adta világon semmi gond nem volt. Ittléte alatt teljesen tünetmentes Felves cicaként boldogságban éldegélt kb. 2 éven át pajtásaival hatalmas szeretetben. Szerette az embereket, a pocakját, a cicákat. Összebújt velük és kölcsönösen tisztogatták egymást, minden olyan idilli volt Milóval és körülötte. Egy gyönyörű, hatalmas, pihe-puha panda mackó volt, nem is értjük miért kellett ennek így történnie. Két kulcsfontosságú figurát veszítettünk el pár nap leforgása alatt, Blankát és Milót. Mindketten fontos szerepet töltöttek be a menhelyi mindennapokban a kisugárzásukkal, pusztán a jelenlétükkel és azzal a rengeteg szeretettel, amivel megtiszteltek minket. Nagyon nagy űr maradt utánuk...
De az élet nem állt meg, Rozi is állatorvosnál járt. A szeme fekélyes, az orrháton lévő sebecskék pedig autoimmun betegség tünetei, vélhetően emiatt szipog. Újabb féle antibiotikumot is kap az immunerősítő mellé, valamint naponta többször szemcseppet. Az étvágya még mindig kifogásolhatatlan, szemmel teltebbnek tűnik, de továbbra sincs semmi súlya. Még a rendelőben is megjegyezték, hogy irtó idős cica Rozi, de mi mit sem foglalkozunk ezzel a ténnyel. Rozi most jól érzi magát, érdeklődő és jelen esetben minden apróságnak örülünk.
Csütörtökön Dr. Tímár Endre rendelőjében jártunk ismét. Szerencsére most csupa jó hírekkel szolgált a doktor úr, Marcikó és Bella FIV/FeLV tesztre utazott csak, ami negatív lett. Ők túl vannak az ivartalanításon, a teszt viszont elengedhetetlen a karanténból kikerüléshez. Rájuk még várt egy megpróbáltatás.
Kocsi fordultával visszatértek és a menhelyi állatorvosunktól megkapták első kombinált oltásukat is. Odafelé velük tartott Kirill is, de ő ivartalanítva lett a tesztelés mellett, úgyhogy később csatlakozott újra közénk. Nem különösebben törte meg a beavatkozás, de tőle már ez a lassabb, megfontoltabb mozgás is furcsa volt, hisz állandóan ügyben van a kiskamasz.
Napok óta töprengtünk, mi lesz, ha Fitos, Miló kis barinője magára marad. A testvére év elején ment el, most Miló... Ő pedig egy nagyon félős, befordulós cica, így törődni sem tudunk a lelkével, mert elszalad. Ugyanakkor a szeme becsipásodott, amit kezelni kellene. Először bekerült egy ketrecbe a lakrészükön, de ott ráadásul nem is érezte magát jól, így osztottunk-szoroztunk, és a könnyebb kezelés, valamint a depresszióból való kilábalás érdekében felkerült az immunhiányos lakrészbe. Helyet cserélt Murci úrral, a gerjedelemmel. Rozsdival ketten elférnek majd a nagyobb térben, nem kell érintkezniük sem, valamint nem is hozza a frászt a kicsilányra, Fitosra. Fitos azonnal bebújt egy sötét kuckóba és napokig csak ott találkoztunk vele. Viszont az idő előrehaladtával kimerészkedett enni a többiek közé, majd felfeküdt a kanapéra, ezzel némi fejtörést okozva Sanyinak, mert nem is tudta, hogy csatlakozzon, vagy keressen magának másik pihenőhelyet. Inkább az utóbbi mellett döntött, pedig Fitos biztos örült volna a társaságának. Egyelőre jó ütemben halad a beszoktatása, nem rohan el, simogatni is lehet és nem utolsó sorban hagyja a szemét kezelni, ennek köszönhetően szépen gyógyul.
Murci úr pedig bárhol tud király lenni! Imádjuk, ahogy vonul, önbizalma határtalan. Sajnos ezen a részen nincs kifutó, pedig szeretett kint hempergőzni, de egyelőre Fitos szokja meg az új közeget, aztán lehet visszaköltöztetjük az uraságot.
Kora délután Tamiért érkezett meg kisgazdija és anyukája. Nagyon várták már, hogy haza vihessék őt szegedi otthonukba. Tami nem tudta mire vélni ez a helyzetet, hogy megint hordozóba kell bemenni és most, ebéd előtt a látogatókkal elrobogni... De biztosak vagyunk benne, hogy rövid időn belül beolvad új családjába és gyorsan elfelejti ezt a aprócska kellemetlenséget.
Szombaton újfent Lili segítségével zajlott a cicák körüli ténykedés, így sokkal több idő jutott a velük való foglalkozásra. Nagyon szépen köszönjük Lili!
Mivel minden adott, hogy kikerüljenek a karanténból, Marcikó és Bella átköltöztek a felkészítő szobába. Bella egyelőre lapos kúszásban keresett magának egy kuckót, ahonnan pásztázta a terepet és szokta az idegen cicák látványát. Marcikó nem különösebben zavartatta magát és ami a legérdekesebb volt, eredetileg Timivel ők egy helyről származtak, egy kolóniából és mintha megismerték volna egymást, úgy üdvözölték a másikat. Nemsokkal ezután a sziesztájukat is egy fotelben töltötték.
Micike maradt továbbra is a karanténban, a ketrec, valamint a szekrény tetején. Napról-napra közlékenyebb és bújósabb, keresi a társaságunkat és szemmel láthatóan szépült is, kivirágzott. Neki még hagyunk időt, úgy tűnik lassabban barátkozik meg az új helyzetekkel, nem akarjuk ráerőltetni egy újabb ismeretlen helyzetre.
Mucikánkért is megérkezett a családja, ami mindenki számára nagy mérföldkő lesz. A család számára ő lesz az első szobacica, míg Muci végre megkapja azt a sok-sok figyelmet, amit királylányos mivolta megkövetel. Azóta kaptunk híreket róla, üdvözletét küldte deszki otthonából, ahova első pillanattól kezdve beilleszkedett, a zsibongó család összes tagját imádja, de apuka lett a kedvence. Sok boldogságot kívánunk mi is gazdis cicáinknak, valamint családjaiknak! :)
Túl korai volt az öröm. Rafi és Penca megint egymásnak feszült. Rafi felköltözött a nagyszobába, ő sokkal aktívabb, hátha a kifutóban, valamint a fiatalok között elvegyük, Penca pedig ott maradt a nyugodtabb cicák társaságában. Ő már 10 éves, ráfér a nyugalom. Rafi úgy tűnik jól érzi magát az új közegben, futkos, játszik magában, már félve merjük kijelenteni is, hogy egyelőre megfér társaival.
Család látogatott ki Rijékához. A 23 éves csendes, kicsit zárkózott fiatal nő szüleivel most költöztek új otthonukba és szeretett volna hozzá hasonló természetű cicát örökbefogadni. A cicák társaságában azonnal kivirágzott és fellelkesült és úgy érezte a személyes találkozás után, hogy Rijékában tökéletes lelki társra találna. Örültünk a dönténések, hisz hasonló mentalitású gazdit tudunk elképzelni Rijékának, ám az élet közbeszólt és a napokban jelezték, hogy egyéb okokból mégsem tudnak cicát örökbefogadni.
Várólistáról megérkezett Rezge. Nevét a folyamatos dorombolásáról, rezgéséről kapta. Irtó cuki kamasz cicafiú, aki egyszer csak besétált egy tanyára, gondolva, hogy neki is jut hely a már meglévő cicák mellett. A család őt már nem tudta felelősségteljesen ellátni a picibabájuk és saját állataik mellett. Keresték a régi vagy új gazdiját, amit mostantól mi veszünk át. Rezge egy jóképű cirmos, aki emberközpontú és nagyon falánk. Etetésnél pillanatra mindig kétségbeesik, hogy bújjon vagy egyen. Az a legideálisabb, ha evés közben simogatjuk, akkor minden rendben van.
Rozika átköltözött a felkészítő szobába. Talált magának egy kiságyat, ami majdnem olyan, mint amilyenben a karanténban pihent, így gyorsan befoglalta. Igazából őt semmi sem zavarja, de azt igyekszik letisztázni társaival, hogy a kajája szent és sérthetetlen. Ha mások odamernek szagolni, szinte látszik, hogy felmérgeli magát és aprócska mancsát meglegyinti, hogy tessék őt békén hagyni. A többiek veszik a lapot, tiszteletben tartják, hogy öreglány nem lacafacázik.
Csütörtökön veszettség elleni oltásukat kapták meg a fekete kandúrok, Penca és Rafi, valamint kombinált oltásukat Kirill és Kronosz.
Kirill hiperaktív, ezért elég nagy fejtörést okozott, hova lehetne őt kirakni. Egyelőre a felkészítő szobába kerül pár órára, gondoltuk hátha a fiatalokkal, Tamival vagy Marcikóval elpörög. De a kis fehérség berobbant a szobába, lebirkózott mindenkit, ugrált, bohóckodott, mindenhol volt. Titkon reméltük, hátha tanul némi jómodort, ehelyett káoszba fulladt az ottléte. A cicák elmenekültek előle, lefújták, de maximálisan lepörgött róla, azt hitte ez a játék része. Másnap jobban fogadták, tudták mire számítsanak. Újra kell terveznünk Kirill végleges kihelyezését, hogy a mini tornádó helyére újabb cicát tudjunk fogadni. Kirill egy személyben is olyan sok tud lenni, mintha az ember körül legalább 5 kölyök cica ugrálna, elképesztő mennyi energiája van. De egy pillanatra sem lehet rá haragudni, még lépni sem lehet, mert annyira de annyira örül minden apró siminek és kedveskedésnek, és minden őrületet csak szeretetből tesz.
35 cicával együtt köszönöm, hogy kiírhattam magamból a fájdalmat, mit Blanka és Miló elvesztése okozott, valamint megoszthattam Önökkel az örömhíreket is. Legyen szép napjuk!
Reni
Hozzászólások