Macskalandok 2022. jún. 6-19.

A kis szoba kifutója is teljesen elkészült. Lekerült a műfű, valamint karbantartónk új cica mászókát eszkábált, mivel a korábbi tartó ágak aljai rothadásnak indultak. Most friss, masszív ágakkal, fém állványba lett beépítve az új szerkezet, hogy az összes pehelysúlyú bársonytalpú ámokfutását elbírja.

Kedden, drága önkéntesünk, Melindánk arra fordította napját, hogy a kötelező négylábúak szeretgetése mellett átmosta a cica részleg összes ablakát, ajtaját. Segítői is akadtak szinte minden helyiségben, voltak, akik csak szakértői szemmel vizslatták precíz mozdulatait, de voltak akik egy pillanatig sem tágítottak, és igyekeztek részt venni a munkálatokban. Nagyon szépen köszönjük Melinda!

Boti ismételten felkabátolt, és elindult Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Jelen esetben a sérv eltávolító műtétjére került sor. Trauma okozta a sérv kialakulását, valószínű az autóbalesete után gyengült meg az oldala, mindenesetre már ezen is túl van. Remélhetőleg egyelőre minden orvosi vizitet letudott. A műtétet jól viselte, szinte már éberen tért vissza, kiszökkent a hordozóból is. Másnapra nyoma sem volt bágyadtságnak, ugyanolyan aktív és cukiskodó volt, mint általában. Reggeli után ismét Kronosszal osztották meg életüket, nem mindig zökkenőmentesen, de egyre inkább összecsiszolódnak a fiúk.

Némi agyalás után úgy döntöttünk, hogy Gyapjú és Gyömbér megérdemli a kifutót. Gyapjú sokat lóg az ablak rácsain, meg különben is nagyon szociális, társasági cicák, ezért a nagyszobába költöztek. Mintha haza érkeztek volna, úgy jártak-keltek a szobában és újonnan szerzett cimboráik között. Érdekes volt a tapasztalat, milyen gyorsan tudnak beilleszkedni, vagy befogadni cicákat a már ott lakók némely esetben. Semmi fújás, morgolódás nem hagyta el még a puffogó Vadóc száját sem, nyilván ehhez olyan jelleműnek kell lennie az érkezőknek is, akik ezt nem indukálják. Hatalmas az összhang közöttük, a szobák között is teljesen jól elbóklásznak, a kifutót pedig azonnal belakták. Gyömbér köszöni szépen, tökéletes lelki békére lelt.

Gyömbér és Gyapjú az összenyitott szobák között

Állatorvosunknak nem volt dolga kint a menhelyen, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy a babákat, akik már nem is olyan kicsik, beköltöztessük a menhelyre. Előkészítettük számukra a dupla kertecet, és hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, Stefi is átköltözött velük. Annyira boldogok, hogy ott van pótanyjuk, és telepakoltuk a kennelt mindenféle csudijó játékkal, mászókával. Kicsit aggódtunk, hogy hogyan boldogulnak az élelem beosztással, de nagyon jól vették az akadályt. Ügyesek, önállóak, csak még nagyon picikék.... Lili is nehéz szívvel hagyta ott őket ilyen hirtelen, de tudta, hogy el fog jönni ennek is az ideje. Stefi is helyt állt, ő különösen imádja, hogy ott vannak a kicsik állandó jelleggel. Szeretgeti, tisztogatja, pátyolgatja őket, amire igen nagy szükség is van, hisz a lurkók úgy esznek, hogy a fejük teteje is szaftos lesz. Úgy tűnik mindenki elégedett a jelen felállással, sőt olyannyira öntudatukra ébredtek pár nap alatt, hogy elsődleges célpont számukra a karantén körbefutása tízszer, csak ezután méltóztatnak megállni pár simire, puszira, és jöhet a kaja idő. Tényleg nagyon cukik, napokig lehetne őket csodálni, akár pislogás nélkül is, hogy le nem maradjuk egy újabb megmosolyogtató pillanatról.

A lurkók pihennek, Topán, Tündér és Totya

Hétvégén egy fiatal férfi látogatott ki, hogy leendő cicatársat válasszon magának. Minden helyiségben megfordultunk, és időt töltöttünk a cicákkal, hiszen többen is szimpatikusak voltak a számára. A végére sem született döntés, többen is belopták magukat a szívébe. Egy kis időt kért, míg választ, valamint egy esetleges ismételt látogatásról is tett említést, de egyelőre egyik sem valósult meg. Mindenesetre cicáink nagyon élvezték a plusz két simogató kezet.
Hétfőn már régóta betervezett és várt látogató érkezett a menhelyre. Külföldön élnek, de most hazalátogatott családjához a fiatal nő, aki kiszemelte magának Lekvárt. Azonban amint rápillantott a cicákra befelé menet, összetalálkozott a tekintete Pankáéval. Meglepődve tapasztalta ezt a nem várt fordulatot, de Pankával azonnal egymás rezgéseire hangolódtak. Mivel busszal érkezett ki, ezért az átbeszélés után kint maradtak az irodarészben jó sok időre, a busz következő fordultáig. Biztos volt az első megérzésében, és Panka is abszolút partner volt abban, hogy ők ettől kezdve örök szövetséget képezzenek. Pankát azonnal elkezdtük felkészíteni a gazdisodásra, mert pár napon belül gazdija utazik vissza külföldre, vele.

Állatszeretők találtak egy maréknyi kiscicát egy telepen, kutyakennelek mellett ücsörgött, ahol két nagytestű kutya leste árgus szemekkel. A pinduri mindkét szeme össze volt ragadva, fogalma sem volt a veszélyről. Közel s távol sem találtak más cicákat, az anyja sem volt ismert a környéken. Felkarolták, és pár napig gondozásukba vették, állatorvoshoz vitték, majd most bekerült hozzánk. Nagyon éhes volt, és nem is látta a külvilágot, ezért többször megharapta az enni adó hölgy ujját a nagy igyekezetben. Mivel nem tudták a nemét belőni, az állatorvostól pedig elfelejtették megkérdezni, lány esetében Inci, kandúrka esetében pedig Fincinek keresztelték. Nemes egyszerűséggel mi Inci-Fincinek hívjuk a mini kandúrt. Az egyik szemére esélyes, hogy látni fog, látványosan szebben javul a napi többszöri szemcseppezés után. Gyógyszert is szed, por formában késhegynyi antibiotikumot, mert kattogó hangot adott ki szuszogáskor, köhögött is az árvám. A jobb szemecskéje sokkal jobban be van gyulladva, vörös színekben pompázik egyelőre, a szembogarát sem láttuk napokig, annyira be volt duzzadva. Apránként lappad a duzzanat, de a kedve kifogásolhatatlan, és amilyen kis harapós volt megtalálásakor, már elkezdett bízni az emberekben. Ahogy egy szemével érzékelte az eseményeket, annál inkább kezdett felderülni, igazi rosszcsont kölyökhöz mérten játszik mindennel, majd beájul a kis ágyában. Néha, ha elég fáradt, némi dorombolással hálálja meg a törődést.

Ahhoz hogy Inci-Finci bekerüljön, Rambónak át kellett költöznie a felkészítő szobába. Szinte kivirágzott! Mint egy kölyökcica, akkorákat játszott a játékaival, felmászott mindenhová, megkapart mindent, és egyáltalán! Önfeledt öröm volt leolvasható az arcáról, örült a társaságnak is, és a sok-sok játéknak is, futkosott fel-alá. A többiek szorosan a fenekében voltak, nem értették miért van ennyire publikálva a dolog, és hol lehet a farka, de ő ezt a tolakodó magatartást is nagyon jól viselte. Ebben a szobában sokkal több alomtálca van nyilván, ami külön extázis számára, mert jövet-menet találkozik eggyel, ahova bemehet, ha érzi az ingert. A székelés láthatóan útközben landol valahol, de pisi foltot nem találtunk, csak pár pici pacát, ami valószínű kicsurog játék közben. Mindenesetre tarthatónak találjuk az állapotot, a többieknek nem kell pisitócsákban cuppogniuk, így Rambó marad.

Csütörtökön a reggeli órákban már túl voltunk a búcsún Pankától. Gazdija újfent busszal érkezett, és megint tudtak több időt együtt tölteni, mielőtt neki vágnak az ismeretlennek. Panka gyógynövényes, nyugtató nyakörvet kapott, amit azonnal ráraktunk, mire indulnak, már ne legyen számára zavaró. Másnap hosszú út állt előtte, Németországba utaztak autóval, hogy végre tábort verjen új otthonában, végleges családjával.

Állatorvosunk veszettség elleni oltást adott Stefinek, Rambónak, Merlinnek pedig éves ismétlő oltást. Megnézte Inci-Finci szemecskéjét, tovább kezelgetjük, több egyebet nem tudunk vele csinálni, és majd látjuk a fejleményeket.

Hétvégén átköltözött Jancsika a felkészítő szobába. Már túl az ivartalanítás okozta sokkon elérkezettnek láttuk az időt. Néha elhagyja a száját némi morajlás a többiekre, ő egy elég önző cicafiú, erre most derült fény. Azt eddig is tudtuk, hogy egóval nem szűkölködik, de mint egy igazi nagyúr, elterül a szoba közepén, mintha ő dolgozott volna meg érte, és büszke arra, amit elért. Lehetőleg a társai is az ő kegyeit keressék, ha nem szükséges, akkor ne kelljen már neki mozdulnia. Etetéskor beült a többiek közé, és üvöltözött, hogy ő ott van, legyünk szívesek őt kiszolgálni. Nyilván vele kezdünk, mert különben tovább sikongat, és nem is kérlelő nyávogás ez, hanem követelőző, úgyhogy a békesség kedvéért vele indítunk, és a többiek ezt tiszteletben tartják. Mondjuk nagy fejétől nem is férne oda más a tálkához. Viszont a buksi masszázst nagy szereti, mosolyra áll a szája és teljes elégedettséggel dorombol nekünk, vagy magának, ezt még nem fejtettük meg.

Hétvégén két segítőnk látogatott ki a menhelyre, és hoztak fertőtlenítő szereket, valamint cicáinknak finom falatokat. Külön gondolva itt a gyengélkedő Csinire, aki szerencsére egyre jobban van, egyre jobb az étvágya, és sokkal többet aktívkodik, mint az elmúlt időkben. Nagyon szépen köszönjük Nekik!