Dr. Sebő Ottó rendelőjében járt Rambó kontrollon. A járása szinte tökéletes, ám a farkát mozgató ideg teljesen megszűnt létezni, ezért az amputálását javasolták. Csak hogy ne legyen útban. Fontos megjegyezni, hogy továbbra sem tudja irányítani az ürítését. Viszont az ingert érzi, többször beleáll az alomba, és várja a csodát. Ahogy vele együtt mi is. Van, amikor sikerül is belepisilnie, akkor aztán nagy az ováció, tűzijáték! De nyilván csak véletlen, vagy kitartóan ácsorog az alomládában. Ugyanakkor bizakodunk erősen, próbáljuk szuggerálni is, hogy idővel biztos eljut odáig, hogy irányítani tudja majd ezt a folyamatot. Mert egy tünemény forma, dobja el magát, ha embert lát. Rohan oda a simikért, és elolvad az érintéstől, dorombolásától zeng a közel s távol. Tényleg nagyon pozitív jellem, aki meg szeretne felelni mindenkinek, és tuti minden reggel úgy ébred, hogy ez a mai nap csak csodálatosabb lehet a tegnapi naptól! Pozitív és lelkes, megérdemli, hogy előbb-utóbb neki is legyen egy pici helye a gazdi ölében, ahol megpihenhet. De addig még nagyon akarnia kell, hogy megerősödjenek az izmai, ha már a sors ilyen csúnyán kibabrált vele.
Boti amint megmelegedett az immunhiányos lakrészen, kitalálta, hogy minden az övé, és jóformán elkezdte uralni a benti lakrészt. Kénytelenek voltunk meghozni azt a döntést, hogy váltják egymást Neoval. Neo remekül érezte magát a kis elkerített lakrészben, de ő a többiekkel jó kapcsolatot ápol, a gyógyszeres kezelése is abbamaradt, így semmi sem indokolta az elzártságát, bármennyire is élvezte a magányt. Visszaköltözött a konténerükbe, Botika meg a kis lakrészbe. Azt nem nagyon értette, kikérte magának, hogy eddig több társán uralkodott, most meg újfent egyedül kell levezetnie az energiáit. De amint rá jött, hogy ez külön figyelmet is von magával, azonnal megbarátkozott a helyzettel. Egyelőre most ott fog gondolkodni a viselkedésén, és várunk pár hetet a visszaköltözésével, hátha csitulnak a hormonok, és elfogadóbb lesz cicatársaival.
Ám ott tartunk már kérem szépen, hogy a négy apróság eszeget. Egyelőre még pépes ételt tejcsivel keverve, de nagyon büszkék vagyunk rájuk, főleg nevelőanyjuk, Lili! Szép lassan az önállóság mezejére lépnek, egyre kevésbé igénylik az emberi besegítést, már csak babusgatni kell őket, mert azt nagyon imádják. Csüngnek az emberen, ha épp nem dobozban játszanak, birkóznak vagy futkosást imitálnak. Most bontogatják szárnyaikat, ilyenkor elolvadunk csupán csak attól, hogy nézzük őket. Olyanok, mint a kis malacok, de tünemények!
Csütörtökön állatorvosunk Monoklinak osztott ki fél éves ismétlő veszettség elleni oltást, valamint Stefi és Neo kaptak kombinált oltást.
Bogi, mint korábban említettem, szinte teljesen akklimatizálódott. A fekete cicák gerjednek egymásra, ha túl közel mennek egymáshoz, de ennyiben meg is áll a dolog. Emiatt felváltva, egyesével kint alszanak az irodában, és így teljesen viselhető a helyzet. Van lehetőség "én időre", aztán kisimulva, teljes lelki békében találkoznak újra reggel. Tökéletesen működik a rendszer! De visszatérve Bogira, nagyon nagy játékban volt a srácokkal, amikor kolléganőm egy sikolyra lett figyelmes. Mire kiért, már megoldódott a helyzet, de Bogi lába beakadt a kerítésen valahová és kicsit megsértette a lábacskáját. Felszíni sérülését pikk-pakk lekezelték, szerencsére semmi ficam, vagy komolyabb sérülés nem történt. Mindenesetre nagy dráma övezte a fél centis karcolást... Nyilván nem is tudta terhelni, alig tudott elbotorkálni Á-ból B-be, hisz jobb hátsó lábát olyan trauma érte, amit csak jutalomfalatokkal és extra nedves eledellel lehetett orvosolni. Másnapra persze ő is elfelejtette a tragédiát, ugyanolyan hevesen játszott és futkosott, mint általában mindig.
Várólistáról bekerült Karcsika. Őt korábban egy autóból rakták ki. Futott az autó után, aztán egy parkolóban húzta meg magát, míg egy fiatal pár meg nem szánta, és haza nem vitte. Próbáltak neki gazdit keresni, ám ahogy telt az idő, egyre inkább megszerették. Ivartalanítva lett, oltási programja is megkezdődött, és negatív gyorsteszttel is büszkélkedhet. Viszont hiába minden szép és jó, ami körbevette ezt az imádnivaló gyönyörű fiatal kandúrt, elkezdett mindent megjelölni. Ivartalanítás után szokott rá, és egész odáig fajult a dolog, hogy nem csak jelölt, hanem egy laza tévézés közben is képes volt a kanapéra vizelni. Nyilván ez hosszútávon ezzel nem lehet együttélni, bármennyire is megpróbáltak mindent, orvosnál is jártak a problémával, de semmit sem találtak. Kivárták a várólistát, és most itt van ez a csupaszív cicafiú, aki imádja az embereket, emellett érdeklődő, zsivány és mindenlébenkanál, egy hatalmas megoldandó feladattal.
Előző héten Murci úr is látogatást tett Dr. Tímár Endre rendelőjében, mivel egyre kevesebbet, nehezebben evett. Látványosan fogyott. A szája belseje sincs jó állapotban, de nem annyira kritikus a helyzet, hogy befolyásolja az étkezését. Úgyhogy valami komolyabb gond van a kis szervezetével, de közel a 10 évhez, FIVesként sajnos nem várhatunk csodát. A doktor úr adott neki mindenféle erősítőt, picinyke szteroidot és öt napi gyógyszert kapott útravalónak. Egész jól alakultak a dolgok, étvágya is jobb lett, igaz, továbbra is pár falatot evett csupán, úgyhogy kapta a táplálék kiegészítő vitamint, roboráló pasztát. De egy hét elteltével visszaesett ugyanabba az étvágytalan állapotba. Mindig jött, és úgy tűnt éhes, de szinte bele sem szagolt, csak simogatást gyűjtött be. Már éreztük, hogy nagy lehet a baj, hisz Kronosz nem hagyta el sok időre pajtását, szorosan odakucorodott mellé pihenéskor is. Pedig egyáltalán nem volt jellemző ez a szoros kötelék a kapcsolatukban... Most mégis teljes testével ott volt Murci úr mellett, sokkal empatikusabb volt vele, tisztogatta is. Ilyenkor mindig összeszorult a gyomrunk, sokat tanulhatnánk együttérzésből az állatvilágból. Szombaton is jött Murci úr, ahogy mindig, viszont majdnem leszédült a konyhapultról. Akkor tudtuk, hogy eljött a búcsú ideje, elfogyott az ereje... Murci úr a szeretgetést követően Dr. Farkas Attila rendelőjébe utazott, ahol megkapta a segítséget az átkeléshez. Murci úr nagyon karakán jellem volt, állandóan szutykos kis orra és bundája ellenére urias tartása és felsőbbrendű jelleme örökre bevéste magát a szívünkbe!
És ebben a drámai miliőben egy fiatal pár látogatott ki a menhelyre, akik egy nőstény cicát szerettek volna mindaddig, míg nem találkoztak Lime-al. Na, ott, abban a percben megállt a világ körülöttük, és csak a szerelmes pillantások vették át a szerepet. Van, amikor nem tudjuk befolyásolni az érzéseket, mindkét félről megvolt a maximális szimpátia, így kérdés sem fért ahhoz, hogy ki lesz a fiatal pár szőrös, gombóc kiskedvence. Ez a nagy egymásra találás némileg elfeledtette az aznapi fájdalmunkat, mégha csak egy rövid időre is. De most Limera kellett koncentrálnunk, hisz ő is olyan kulcsfontosságú figura a mindennapjainkban, hogy maximálisan ki kell használni a fennmaradt közös időt.
Új hét, újabb események. Drága segítőnk, Adri ismételten a rendelkezésünkre állt, hogy egy csokornyi cicát Dr. Tímár Endre rendelőjébe szállítson. Nagyon hálásak vagyunk neki újfent! Piskóta foghúzásra és fogkő leszedésre utazott, hogy gyönyörű mosollyal tudjon gazdisodni. Szmoki is ismét utazott, jelen esetben a baba szemfogát húzattuk ki (nehogy szuvasodni kezdjen a felnőtt foga), ha már ilyen nagy fiú lévén nem potyogtatta ki. Rambó ivartalanításon, gyorsteszten és farok amputáción esett át egy kalap alatt. Olyan gyönyörű lett farkinca nélkül a kis kerek popója, hogy teljesen odáig voltunk érte. Annyit bókoltunk neki, ő meg annyira örült mindennek, hogy egy pillanatig sem gondolkodott a sebe piszkálásán. Nem is szívesen tettünk volna rá gallért, de mindenesetre az is nagyon jól állt volna neki!
Pandóra már nagyon várta, hogy visszakerülhessen a helyére, de ehhez előbb át kellett esni az ivartalanításon. Sokkal együttműködőbb volt jelen esetben. Lili csomagolta be őt. Úgy mesélte, hogy megbeszélte vele, hogy most menni kell, összenéztek, és mintha Pandóra is rábólintott volna a hallottakra, már bent is termett a szállítóban. Csini vizsgálat miatt tartott velük. Napok óta kedvetlenebb, és az étvágya sem az igazi. Mikor legutóbb mértük, nem volt lázas, most már volt egy kis hőemelkedése. Egy heti antibiotikum kúra, annak minden velejárójával. Ismételt FIV/FeLV tesztje a várt negatív eredményt produkálta. Maximális megkülönböztetés, kétszer kap nedves eledelt, amit jobban szeret, immunerősítővel felturbózva. És közben is kap mindenféle nyalánkságot, krémeset, mert evés közben csikorgatja a fogait, a nedves eledelt könnyebben tudja fogyasztani.
Mivel Kronosz teljesen maga alá került barátja, Murci úr elvesztése miatt, ezért Boti kijöhet hozzá rövid időkre, hogy némi társaságot biztosítson számára. De nem érdekelte, csak feküdt szomorúan. Mikor megpróbált vele úgy "szórakozni", ahogy Murci úrral is tette, Boti nem vette az adást, ezért Kronosz ismét visszavonult bánkódni. Rossz volt őt így látni... Mindenestre Boti jól érezte magát, alaposan körbejárt mindent, és be is foglalta az egyik kanapét magának.
Másnap Jancsika csatlakozott be az állatorvosi látogatáshoz, ha már a cicás program alkalmával nem fért be a nagyfiú. Ő is ivartalanításon esett át, tesztjei negatívak lettek szerencsére. Viszont ő annyira a szívére vette mindezt, hogy napokig képes volt duzzogni. Hátat fordított a ketrecében , ha bementünk a helyiségbe, nem beszélve arról, ha még meg merészeltük szólítani őt. Nagyon sok puncsolásba telt újra a kegyeibe férkőzni.
Csütörtökön állatorvosunk veszettség elleni oltást osztott ki Hangának, Honornak, Botinak és Szamócának, kombinált oltást Karcsika és Jancsi kapott.
Piskóta gazdija már nagyon várta a pillanatot, hogy haza vihesse leendő kedvenckéjét és meglévő cicája társát. Szegedre költöztek, és ahogy vártuk is, Piskóta azonnal otthon érezte magát, önfeledten boldog volt, és azonnal, kölcsönösen imádták egymást az új gazdival. A meglévő cica kicsit morgolódott, de Piski nem foglalkozott vele, jól megedződött a menhelyen. Ahogy értesültem róla, napok alatt már egymás mellett csemegéztek a cicapajtival, biztos közöttük is erős kötelék köttetik.
Piskóta otthon
Majd Limetól is elváltak útjaink. Érte is megérkezett leendő családja, hogy végre együtt érkezzenek vissza szentesi otthonukba. Kicsit meg is hatódtam, be kell vallani, de olyan gyorsan az ember szívéhez tudnak nőni... Ahogy a gazdi beszámolójából kiderült, az első éjszaka volt a húzós, azóta hatalmas a boldogság és napról napra erősebb a "szerelem" mindkét fél részéről.
45 cicánkkal együtt kívánunk szép napokat!
Reni
Hozzászólások