Macskalandok 2023. dec. 4-17.

Cicás blog | 2024. január 14.

Félve tártuk fel Csabi cica meleg zugát, mert nem tudtuk mire számítsunk. Szerencsére Csabi éber volt, figyelt és simogatásért cserébe dorombolt is. Óvatosan mozgattuk csak, hogy átcseréljük a takarót alatta frissre, szárazra, mert kicsit összekoszolódott. Biztos hatalmas fájdalmai voltak, úgy nyúltunk hozzá, mint a hímes tojáshoz, ő pedig egyáltalán nem ellenkezett. Egy tüneményes cica. Izgatottan vártuk a rendelő nyitását, mert a kolléga már ott volt vele, hogy mihamarabb rá tudjanak nézni Csabira. Tudtuk, hogy nagy a baj, nem várakozhattunk. A Vezér Állatorvosi Rendelőbe robogtak, ahol azonnal az egyik doktornő elkezdett foglalkozni vele. A sérülése nem friss, már kicsit elfertőződött, de ezt egy erős antibiotikum kúrával orvosolni lehetett volna. Egy órája próbálták őt "összerakni", mikor sajnos meg kellett hozni a döntést, Csabit el kellett engedni. A sérülése ökölnyi mély, látszott a gerince is, de a legnagyobb probléma az volt, hogy a húgyvezetéke el volt szakadva, tőből. Sehogy sem tudták megoldani a kivezetését, katéterezést, hisz nem volt mihez igazítani, így pedig a vizelete a hasüregbe folyt volna. Ez az élettel összeegyeztethetetlen. Nagyon sajnáltuk, hisz csodaszép és erős cica volt, még így is. Nem is értjük, hogy nem kereseték, hisz biztosak vagyunk benne, hogy valakinek szeretett kis kedvence lehetett. Csabi 4-5 év körüli ivartalan kandúr volt, aki nagy csatát vívott. Sajnáljuk, hogy nem sikerült...

Csabi vizsgálaton


A hétvégi fiatal pár visszalátogatott, mert közben megszületett a döntés: Márványt szeretnék majd örökbefogadni. Megbeszéltük, hogy amikor csak tudnak, kilátogatnak hozzá ismerkedni, babusgatni.
Szerdai napon állatorvosunk érkezett meg, hogy kiossza az aktuális oltásokat. Szirom, Vöri és Vadóc kapott kombinált oltást. A tesók még mindig feladják a leckét... Veszettség elleni oltást Rambó, Latoya és Fáncsi kapott. Lulu mamát csak szemrevételezte a doktor úr, mert elkezdett ő is náthás tüneteket produkálni. Egyelőre gyógyszerekkel próbáljuk meg rövidre zárni. Szerencsére nedves eledelbe rejtve pillanatok alatt beszippantja. Mindig ez a félelmünk, hogy a pár érinthetetlen cicából valamelyik beteg lesz... Lulu mamát etetéskor meg tudjuk simítani, de ez nem jelenti azt, hogy ő is megadja magát, mint Poppy adta, mikor betegedett annó.

Lulu mama


Hétvégén nyílt napot tartottunk a menhelyen. Köszönjük minden látogatónak a kedves szavakat és finomságokat, amivel védenceink napjait teszik szebbé!
Márvány leendő gazdijai is kijöttek újfent, Márvány "szimatolásra". A pár férfi tagja allergiás bizonyos cicák szőrére, úgyhogy most több időt szántak arra, hogy ölében tartsa a dagi cicalányt (amúgy sem mehet, mászkálhat még), aki nem kímélte, rágogatta, nyalogatta, fetrengőzött az ölében, úgyhogy minden olyat produkált, ami allergizálhat, de nem váltott ki belőle semmi reakciót szerencsére. Na jó, ez nem igaz, mert teljesen elvarázsolta őt, maximálisan biztosak abban, hogy ő lesz az ideális választott. Amint Márvány megunta az ölben létet, jelezték és már robogott is vissza kis helyére, mert még vigyáznia kell a lábára. Mindig picit tornáztatjuk, és már szemmel láthatóan erősödik, valamint érzékelhető is természetesen, hogy kötöttebb és jobban ellentart napról-napra. Olyan ügyes, hogy nem győzünk áradozni!

Kedvenc ölben lévő kép Márviról


Lulu mama állapota egyre rosszabb lett, már ott tartottunk hogy nem eszik. Orra tele váladékkal, szörcsög, röfög, könnyes-csipás szeméből alig lát ki. Vincent lakrészén egy kutyaszállító boxot állítottunk fel, és munkatársammal, aki nagy kesztyűvel jött segíteni becserkésztük viszonylag gyorsan és problémamentesen, és a ketrecbe elkülönítettük, hogy figyelni tudjunk rá jobban. Így a kezelése is egyszerűbb lesz. Luller önmagához képest nagyon együttműködő volt, már volt annyira beteg, hogy tudja, hogy szüksége van ránk. Pár napig nem is fújt, mikor a kis ketrecében molyoltunk, mondjuk nem is evett két napig, bármilyen svédasztallal is rukkoltunk elő. De szép lassan az antibiotikum és a gyulladáscsökkentő megtette hatását, és Lulu reggelre elfogyasztotta a kínálatot, és mivel csak kis adagokkal kínáltuk előző este, már csilingelő hangon követelte az ételt. Ekkor már kezdődött a fújkálás is, jelezte, hogy kezd visszatérni, újra önmaga. Aminek nagyon örülünk, mert ez jelzi, hogy rálépett a gyógyulás útjára. Meg egy-egy figyelmeztető jelzés naponta szinte fel sem tűnik, ő is rengeteget oldódott az utóbbi időkben.

Lulu mama ideiglenes kuckójában


Állatorvosi vizit nem volt a héten, de ifjú kandúrkáink, Indi, Ingó és Iszap látogatást tettek Dr. Tímár Endre rendelőjében. A tesók, Iszap, Indi és Ingó ivartalanításra utaztak. Olyan régóta pátyolgatjuk és dédelgetjük őket, aztán úgy elszaladt az idő, hogy megértek az ivartalanításra. Aggódtunk nagyon, ez nem is kérdéses, hisz anyjuk FIV+, féltünk mint fog mutatni a skacok gyorstesztje. Ingó lett pozitív.... Pont rá nem gondoltunk, hisz ő a legnagyobb és legerősebb mindközül, sosem gyengélkedett, és mégis... A kis családot nem bontottuk meg, hisz az lehet számukra nagyobb stressz lenne, ha most más cicák közé kerülnének, a jól megszokott családi idillből, valamint a tapasztalat is azt mutatja, hogy a FIV szerencsére nem úgy terjed, mint a leukózis.

Fondor a két hónapos kontrolljára ment, és csupa jó hírekkel tért vissza. Jelenleg eltűntek a kövei, makulátlan a hólyagja, se gyulladás, se semmi. Ennek ellenére, amíg tudjuk, adjuk neki a gyógytápját, mert ez sajna visszatérhet. Szobacicák esetében, az ivartalan kandúroknál nem ritka jelenség a húgykövesség... Mondjuk egyszerűbb is felfigyelni rá, mint ennyi cica esetében, de elcsíptük és végre túl is vagyunk rajta.

Fondor


Mivel jövő hét elején lenne esedékes Márvány kontrollja, de akkor más irányba megy a jármű, és különben is egyik kutyusnak volt időpontja a Vezér Állatorvosi Rendelőbe, ezért Márványt is elküldtük. Nagyon elégedettek voltak a látottakkal, engedélyezték a szabadulását, de természetesen még ugrálnia nem kéne. 
Gazdijainak jeleztük a jó híreket, és ők másnap már robogtak is érte, hogy végre haza tudják vinni magukkal zsombói otthonukba, ahol már leendő cicapajtása is várja őt nagy izgalommal.  Sokat vannak otthon, a munkájukat is onnan végzik, és most még szabadságon is vannak, így tudják felügyelni Márványka minden lépését, ezért nyugodt szívvel adtuk át nekik. Nagy utat jártunk be vele, de végre révbe ért!

A felkészítő szobába átköltöztettük Harmatot és Bébét, mivel szükségünk volt a helyeikre a karanténban. Harmat nem volt elragadtatva egy pillanatig sem, hogy még több cicával kell élnie, mondjuk ezért is volt külön családtagjaitól is, Hárstól és Hermione-tól, mert nem viseli jól, ha belemásznak az arcába, ellenben emberekkel elképesztően kedves. Bébének minden mindegy volt, mondjuk ez várható is volt. Ő abszolút jól érzi magát minden körülmények között és kifejezetten boldog, hogy végre pajtások között van, van kivel játszania, odabújnia, igazi társas cica.

Hárs
Bébé legújabb legjobb barátnőjével, Nikkával


56 bársonytalpúval együtt köszönjük szíves figyelmüket!

Reni

Hozzászólások