Felemás érzésekkel kezdtük a napot, hisz az elmúlt időszak szomorú eseményei igencsak megviselték a lelkünket. Ennek ellenére itt van a mi kis ördögfiókánk, ki a megszeppent, bűbájból és hatalmas szemekből álló apróságból nőtte ki magát, és lett a legelevenebb, legérdeklődőbb és talán az egyik leghangosabban dorombolós szeretetcsomag. Ő Kuszkó, a rettenthetetlen! És eljött a gazdisodása napja, amit már nagyon vártunk, de ugyanakkor nehezen is válunk meg tőle, hisz aktív, szerves része volt a mindennapjainknak. Állandóan kéz és láb alatt volt, ha épp nem volt saját projektje, akár a kuka búvárkodás, vagy szemeteszsák rágás, cincálás, akár a falevél vagy pici bot hurcibálás, nem utolsósorban a többiek nyüstölése. De imádtuk, és leendő gazdijai is ugyanennyire, ha nem jobban fogják őt imádni, hisz egészen Piliscsabáról érkeztek érte, hogy Kuszkó a családjuk része legyen.
Egy szegedi autómosóban találtak egy picike cicát. Jelezték, hogy rossz állapotban van. Ilyenkor felkészülünk mindenre, mert bármi fogadhat minket. Szerencsére ki tudták hozni, így azonnal fogadtuk őt. Sok embernél a becsipásodott szem is kritikus állapotot jelent, de van amikor jól látják a helyzetet, és valóban annyira drámai a helyzet, ahogy megítélik. A maréknyi cirmos olyan 5 hetes forma. Szerencsére a csipából kimosdatva még ott voltak a szemecskéi, érzékelt is. Konkrétan egyelőre tényleg csak a szemével kommunikált, mert semmi, de semmi ereje sem volt. Néha egy picit felemelte a fejét, de vissza is zuhant. Az, hogy hemzsegtek benne a bolhák, már nem is volt meglepő. Igyekeztünk tőlük azonnal megszabadítani, ellátni őt, melegíteni, mert hideg volt már a kis teste, és vártuk állatorvosunkat, hogy a rutin dolgok mellett még mivel tudnánk növelni az esélyeit az életre. Az biztos volt, hogy mi mindent megtettünk érte, így a többi már rajta múlt. Beteg, legyengült szervezetű cicáknak való, roboráló gyógyeledelt adagoltunk a szájába fecskendőből, pici vízzel hígítva, és még így is nagyon nehezen ment a nyelés, pedig pinduri adagokat kapott. Aztán fedeztük fel, hogy egy csomószerű dolog volt az álla alatt. Állatorvosunk nem tudott erre mit mondani, mitől lehet, de abban biztos volt, hogy az eddig kapott ellátás jó, továbbra is melegíteni kell valamint vérképző gyógyszert is kell kapnia, mert teljesen kiszívták a vérét a bolhák. A pinduri gyógyszer beadása sem volt egyszerű, mivel sehogyan sem akart lenyelni semmit sem. Ez volt az igazi türelemjáték! De annyira akartuk, és annyira bíztunk benne, hogy ő is akarja! Többször előfordult, hogy azt hittük már nem él, hisz a légzése és lassú és alig látható volt. Oldalán feküdt és feje hol előre, hol hátra bicsaklott. Pimpilla lett a keresztneve.
Másnapra sem lett jobb a helyzet, de már annak is örültünk, hogy még velünk van. Viszont a nyakán a csomó még nagyobb lett, kemény, merev valami, ami egyáltalán nem könnyítette meg a nyelését.... Még mindig folyt a harc a kis életéért, ami meghozta gyümölcsét, mert harmadnapra már fel tudott ülni. Egy hordozóban lakott, ahol szűkebb helyet tudtunk bemelegíteni számára. Apránként erősödött és nagyon-nagyon örültünk minden pici lépésnek, ami a javulása, gyógyulása felé vezetett.
Állatorvosunk a vizit alkalmával kombinált oltást osztott ki Írisz, Soma és Szénia számára, valamint Nikka veszettség elleni oltásban részesült.
Mivel nem tudtuk túltenni magunkat Ottó hirtelen és drámai távozásán, aki már a nagyon sokadik kis lélek volt, akit az utóbbi időben elvesztettünk ilyen hirtelen. Kértük a boncolását, hátha abból valamit megtudunk, és tudunk ellene tenni. A kis drága szíve meg volt nagyobbodva, ez valószínű veleszületett rendellenesség, valamint tüdőgyulladás nyoma volt látható, amit nem értettünk, hisz semmi, de semmi nyoma nem volt ennek. Orvosnál is járt, ő sem említette, hogy tüdőgyulladásra utaló jele lenne, úgyhogy nagy eséllyel ez korábbi szövődmény. Így is nagyon szomorú a helyzet, mert neki tényleg óriási szíve volt, rövidke kis idejében csak szeretett mindig és mindenkit.
De hogy jobb kedvre derüljünk, ott volt nekünk tökéletes Boldizsár, ki amellett, hogy reklámba illő szépséges pofival és irigylésre méltó gömbölyded formával rendelkezik, a természete is olyan tökéletes. Kicsit zárkózottabb, de akit beenged a kis világába, örökre a szívébe zárja. Most eljött érte a fiatal pár, hogy első közös cicájukkal térjenek haza szegedi otthonukba, ahol immár teljes családi idillbe tölthetnek hosszú hosszú éveket együtt. Az örökbefogadást megelőzte még sok-sok pocakpuszi, hisz az ilyen kulissza mögötti, széjjel szeretgetést, puszilgatást még a gazdik megérkezése előtt meg kell ejteni. Ha esetleg úgy adódik, hogy épp nem dolgozunk, akkor az utolsó találkozáskor, de a szottyongatás kötelező!
Pimpilla nyaki csomója eltűnt, ahogy jött, úgy ment is. Ezzel egy időben egyre érdeklődőbb, már többet mozgolódik, járkál, és ami a legfontosabb, elkezdett érdeklődni az élelem iránt. Így szép lassan megérett arra, hogy kikerüljön a hordozóból, és legyen egy saját lakosztálya. Nagy utat ment a picilány, de megcsinálta végül! Egy igazi hős!
Szerdán Dr. Farkas Attila megkezdte Ízisz kölykeinek az oltási programját. Idegen jelenlétében a szélrózsa minden irányába szétfut a színes banda, de a kíváncsiság nagy úr! Pár pillanat múlva már jönnek is, és szimatolnak, érdeklődnek, bájolognak. Inda, Indi, Inga, Ingó és Iszap túl vannak az első kombinált oltásukon.
Mindeközben anyjuk, Ízisz Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott ivartalanításra. Az ismétlő gyorstesztje is hozta a vártat, FIV+, csak így az oltási könyvébe is bekerül a adat. Ízisz nagyon jól viselte a műtétet, inkább az viselte meg a kis családot, hogy kis időre el lettek választva egymástól. Muszáj, mert a nagy lurkók még mindig konfortszopiznak...
Mircike visszatérő szájbetegsége, idős kora és most épp rosszabb közérzete indokolta, hogy készítessünk labor vizsgálatot. Szájára megoldás az időnkénti antibiotikum kezelés, ha indokolt, szteroidos kezelés. Ezt úgyis mi látjuk mikor nehézkesebb az evés vagy nyálzik jobban. A labor eredménye meglepően jó, kis gyulladástól eltekintve a fiatal cicák is megirigyelhetnék a kapott értékeket. Immunerősítőt kap a gyógyszerei mellé, bizakodunk, hogy így ritkábban újul ki a panasza.
Fiatal pár érkezett látogatóba Rozához. Roza hozta a várt szívdobogást, a pár női tagjával azonnal kialakult a közös szimpátia. De ahogy megnézték a többi cicát is, a férfi Fricivel talált egymásra. Annak ellenére, hogy inkább kutyás, valahogy azonnal egymásra tudtak hangolódni Frigyessel, vélhetően a közvetlensége, és hatalmasra nőtt mivolta is sokban segített ebben. Itt már felmerült a kérdés, hogy Roza vagy Frici, avagy mindketten? A két cicára eddig még ők sem gondoltak, úgyhogy még át kellett beszélniük a pro és kontra érveket. Mindenesetre mi felköltöztettük Fricit a nagyszobába, hogy szokják egymást Rozával, ha épp úgy alakul a helyzet, hogy együtt gazdisodnak, legalább ismerik egymást, vagy mi is tudunk véleményt vagy tanácsot adni a látottakkal kapcsolatban.
Szénihez is megérkeztek leendő gazdijai, akik már alig bírják kivárni, hogy befejeződjön a kicsilány oltási programja, és végre haza tudják vinni őt.
50 cicával együtt köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások