A hét elején a korábbi hét sajnálatos veszteségeit próbáltuk kiheverni. Szerencsére Bütyök Aladár napról napra épült, szépült, és ezt a fejlődés bearanyozta mindennapjainkat. Egyre inkább lett cicaformája, már nem csak egy mini csontváz, hanem combosodott, pocakosodott, ezzel egy időben az ereje, aktivitása és étvágya is növekedett.
A heti állatorvosi vizit napján Kleopátra és Lekvár kapott kombinált oltást. Adél továbbra is gyengélkedik, de azért kitart. Úgy tűnik erősödik is, de még mindig nem merünk semmit elkiabálni. Anyjával, Ankával együtt kaptak még egy-egy injekciót a doktor úrtól, amivel remélhetőleg pontot tehetünk ennek a bizonyos nyavajának a végére....
Úgy döntöttünk, szép lassan elkezdjük felköltöztetni Bojlert, és a fogadott családját a FIV-es részre. Meleg is van, ott ki tudnak feküdni napozni, homokban hemperegni, és a kifutóban csak több inger éri őket, több mindent látnak a kis burokban nevelkedett cicáink. Első körben Bojlert vittük fel, láttuk, hogy nagyon könnyedén alkalmazkodik a cicákhoz, ez most sem volt másképp. Pingvin úr próbált arcoskodni, ő az első mindig aki odarobog kerekded formájával, és próbálja édes pofijával felvenni a főnök szerepet, jelezni, hogy ő a 'hajja kend' a környéken, de Bojlerről ez teljesen lepergett. Eleinte azért félve pásztázta a terepet, de nemsokára már azt vettük észre, hogy ingatag járásával már kint botorkál a kifutóban. Olyan gyorsan tökélyre fejlesztette a ki-be járást, mint a villám, érkezik be, főleg ha étkezésről van szó. Szégyenlőségnek nyoma sincs, ő nem az a fajta fiú.
Dr. Farkas Attila rendelőjébe Lili bevitte Artúrt és Albertet injekcióra, amilyet Adél és anyjuk, Anka is kapott, hisz náluk is jelentkeztek a tünetek. Bármennyire is szívósak a srácok, sajnos őket sem kerülte el ez a náthaszerű fertőzés...
Dr. Farkas Attila jelezte estefelé a gyanútlanul pihenő Icunak (mert hirtelen az ő számát találta), hogy bevittek egy állkapocs törött cicát a rendelőjébe. Ellátta, de a további sorsa nem megoldott. Kérte, hogy egy napot a megtalálóknál éjszakázzon. Másnap reggel tudtuk fogadni, amint nyitott a menhely. Megérkezett a pici lány, igen csapzott formájában. Eleinte azt hittük a jobb szeme nincs is meg, de szerencsére még ott van az a vastag gennyes váladék mögött.
megérkezett...
Lili azonnal berobogott vele a Vezért Állatorvosi rendelőbe, ahol nem volt ott a főorvos, aki ilyen érzékeny témában jártas, de átnézték, összeállították számára a gyógyszer kúrát, valamint megnézték, hogy mit és hogyan tud enni. Nah, azzal egy pillanatig sem volt gondja, már zúzta is befelé a szaftot, legalább az étvágyával és az étkezésével nem lesz gond. Azért itt már nagy kő esett le a vállunkról, hisz tud enni, még ha pépeset is. Nyilván egy törött állkapoccsal nem is tudna egy nagy cupákot szétcincálni... Szó mi szó, Barack visszatért és már kerestük is tovább az állatorvost az állkapocs miatt, amit amint lehet, műteni kellene...
Mivel már nyakunkban volt a hétvége, csak hétfő délutánra kaptunk időpontot a Farkas utcai rendelőbe, Dr. Papp Zalánhoz. Barack bent töltötte az estét, ő ott is teljesen jól érezte magát, igazi belevaló csajszi. Másnap mehettünk érte. Sajnos műteni nem lehet, mert ennyire pici implantátum nincs, valószínű egész életében pépeset kell ennie. Amivel nincs is gond, csak ne fájjon neki. Benne volt a pakliban, hogy nem tudják műteni, hisz tényleg egy maréknyi cicáról van szó, erősítjük, szeretjük és reméljük, mihamarabb összeforr neki a csontocskája.
De azért megjegyzem, hogy a nagy babusgatásunk nála addig tart, míg túl nem pörög és nem kezd el játszani a kezünkkel, majd pár nap elteltével már rágcsálni is kezdte azt. Úgyhogy erős, naaaagyon-nagyon erős picilány, aki igazán kimaxolta az eddigi pár hetét töréssel, náthával, de hamar meg fog gyógyulni ez a mini dorombgép, az biztos!
Adél a hét elején még nem volt annyira jól, végtelenül idegörlő úgy bejönni reggel, hogy vajon mire érünk be, milyen látvány fogad? Nehéz túltennünk magunkat testvéreik hirtelen halálán, és Adél még mindig küzdött, a fiúk meg épp belecsöppentek... De ahogy haladtunk előre a hétben, fokozatosan láttuk Adélka javulását, majd hétvégére véééégre visszakaptuk a folyamatosan áriázó királylányunkat!!!
A korábban visszahozott Saru most fedezte fel, hogy van kifutó is, így nem győzzük csodálni őt, ahogy ragyog a napsütésben és természetesen lesimogatni szépséges fehér bundáját a vékony homok rétegtől, ami ráragad. Egyre jobban érzi magát az új pajtásaival, még az ifjak, Zümi és Grincs is néha közös játékra bírja.
44 cicánkkal zárom soraim és kívánunk csodás napokat!
Reni
Hozzászólások