Macskalandok 2024. máj. 20. - jún. 2.

Várólistáról fogadtunk két egy év körüli cicalányt, kiket még pici korukban talált egy állatszerető házaspár betegen. Kigyógyíttatták őket, próbáltak gazdit keresni nekik, de nem jártak sikerrel, a cicák közben meg cseperedtek, így átestek az ivartalanításon is. Egy garázsban tudták őket elszállásolni, több saját cicájuk miatt az otthonukban már nem fértek be. Ahogy kikerültek a hordozóból, már dugták fejüket az enyémhez, végtelenül kedves természetük van. Babóca inkább az ölben pihenős, babusgatós, míg Szofi az örökmozgó, felfedező buzgómócsing, de a simit ő is nagyon szereti. Neki kölyökkori betegségéből maradt egy kis szépséghiba az egyik szemecskéjén, de ez egyáltalán nem befolyásolja a káoszkodásban. A dupla szobakennelben szállásoltuk el őket, de hamarosan kiderült, hogy a két bűbáj összezárva igazi kis ördökfiókává alakultak, és nem fértek meg egymás mellett, maximum mikor kajáról volt szó, akkor egy tálkából is képesek voltak falatozni. Ezt leszámítva a két cica a lakrészük két legtávolabbi pontján vertek tanyát.

Szoszi cicánk Lili vendégszeretetét élvezte, hogy mind azt a minimális időt, mit ébren töltött, és az etetéssel próbálkoztak, ember közelében legyen. De sajnos annyira gyengécske volt, hogy délutánra örök álomra szenderült kis öreglányunk...

Tigris gyógyszeres kezelése véget ért, ezért gondoltuk átkerülhet a felkészítő szobába, ott jobban tudnánk a hipoallergén táp miatt elszeparálni etetéskor. Egy napot töltött ott, kezdetben érdeklődően nézelődött, ismerkedett (ő nagyon szereti a cicák társaságát). Másnap reggel viszont teljesen zaklatott volt, és ki akart szökni ajtónyitáskor, ezért azonnal hordozóba került, és felrobogtunk vele régi helyére, az örökbefogadó konténerbe. Valamiért nem érezte jól magát, azt viszont egy pillanatig sem szerettük volna, hogy stresszeljen, majd valahogy kitaláljuk az etetését. A fenti szobában, ismert pajtásai körében pedig újra nyugodt és cukimuki volt, és ez a legfontosabb.

Szintén várólistáról került be egy cica pénteken. Őt is rossz állapotban találták, valamennyire sikerült megerősödnie, átesett ő is az ivartalanításon közben. Minden szép és jó volt, megtalálói megszerették a nyolc év körüli cicalányt, kit Luckynak neveztek el. Ám Lucky állapota most újfent lerobbant, napokon keresztül nem evett, ezért felkerestek minket, hogy sürgőssé vált a bekerülése, ők már nem tudnak boldogulni vele. Ahogy bekerült ez a pici méretű cicuka, azonnal barátkozott velünk, és szerencsére néminemű pempőt is eszegetett. Kapott immunerősítőt, B vitamint, roboráló konzervet, valamint antibiotikumot, gyulladáscsökkentőt, mert iszonyatosan be volt gyulladva az ínye, ezért minden étkezésnél egyre ügyesebb volt, és egyre könnyebben tudott enni. De látszott rajta, hogy felettébb rossz állapotban volt, gondoltunk itt valamire pozitivitásra, vagy vesebetegségre is... Egyelőre minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a jelenlegi állapotát kicsit feltornázzuk.

A héten ismét kétszer volt kint Ádám, aki már odáig jutott Vörivel, hogy simogatni is tudta őt. Ez hatalmas szenzációnak minősül, tényleg le voltunk nyűgözve! A nyíltsága azért is volt érdekes, hisz minden ilyen nagy fordulat gazdijelöltet szokott bevonzani, és ez most sem volt másképp, egy fiatal férfi érdeklődött Vöri után, de erről kicsit később.

Egy család érkezett ki, két kamasz fiúkkal, hogy első családi kiskedvencüket kiválasszák. Mivel Spárga a csodálatossága mellett már rutinos szobacica, valamint majd 6 éven keresztül a fiúkhoz hasonló korú gazdija volt, ideális jelöltnek bizonyult. Miután megnézték a cicáinkat, ők is úgy látták, hogy Spárga tökéletesen beleillik családjukba. Hatalmas boldogság volt ez a hír számunkra is, hisz Spárga utálja a többi cicát, és állandó gerjedésben volt Poppyval, ha közel kerültek egymáshoz. De végre már újra csak körülötte fog forogni a világ, megszabadul a számára oly felesleges cicatársaktól.

Megérkezett a férfi nővérével Vöri látogatóba. Vörivel a kifutóban lehetett ismerkedni, kicsit játszott, körbeszimatolta a férfit, nézegette, méregette. Elmondtuk, hogy ez egy sok ideig tartó türelemjáték lesz, de a riadalmon túl cicapecával, cipőfűzővel hátha könnyebben fog tudni oldódni, barátkozni, mert igazi játék függővé vált az utóbbi időben. A férfi meggyőzött arról, hogy rengeteg türelme van, számára Vöri nagyon szimpatikus, és kettesben valószínű könnyebben tud megnyílni felé.

Korábbi védencünk, Treff gazdija látogatott ki, hogy a hiperaktív Treffi mellé egy csajszit fogadjanak örökbe az egyensúly fenntartása miatt. Vadóc lett volna az egyik kiszemelt, de a husika annyira nem játszik, ellenben Pimpilla nem sok időre állt meg, míg ott voltak, úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy Treffi mellé ő lesz az ideális társ cica, együtt tuti lerombolják a lakást, bár azt egyedül is tudja kivitelezni mindkettő, külön-külön.

A Vezér Állatorvosi Központba kapott időpontott Lucky vizsgálatra. A kezdeti egész jó étvágya pár napig tartott, már újra ignorálja a kajcsit, ellenkezik, ha mesterségesen próbáljuk etetni, nem akarja lenyelni a dolgokat. Bentfogták, infúzióra kötötték, hogy tudjanak majd tőle vért venni. Délutánra sikerült is elkészíteni a labort, ahol bebizonyosodott, hogy a vese értékei az egekben. Mondták, hogy pár napra bent tartanák infúzión, ami után pár napig megint jól lenne, de valószínű nekünk is infúziózni kéne. Amivel még nem is lenne baj, de azt mondták ezekkel az értékekkel maximum pár hete van hátra, nagyon maximum pár hét, ami idő alatt is pár napig jól lehet, de semmi jóval nem kecsegtettek. Dilemmáztunk, átrágtuk, hogy vagy vegetál pár hétig még, pár jó nappal, és közben lehetnek fájdalmai, vagy elengedjük szegényt. Ez utóbbi mellett döntöttünk, hisz szenvedtetni nem szerettük volna. Sajnos a vesebetegség nem visszafordítható, nem gyógyítható, ezért aprócska Luckyt bármennyire is megkedveltük ebben a pár napban, elengedtük....

Mindeközben a menhelyen Melinda önkéntesünk csilli-villire letakarította a konténerek ablakait, amit nagyon szépen köszönünk neki!
Szerdai állatorvosi vizit alatt a keménymag kapott veszettség elleni oltást. Ők Vöri, Vadóc, Pandóra, Pantera, ismétlő kombinált oltást pedig Bíborka kapott.

Egy óvodából kértek segítséget még korábban, hisz az egyik helyiségbe befialt egy kóbor cica, és ott nyilván nem volt maradásuk. Amíg az anyát nem sikerült megfogni, a piciket sem akarták bolygatni. Most jártak sikerrel az anyával, így már meg is érkezett a kis család, Anka, az anyacica és 6 porontya. Két kislány, ők Abigél és Adél, valamint a fiúk az Albert, Alfonz, Aurél és Artúr neveket kapták. Egyelőre még nagyon-nagyon picik, 3 hetes formák. Picit totyorásznak, szemecskéik nyitva, de még anyjuk testétől nem nagyon távolodnak el.

Hétvégén pedig sorra gazdisodtak cicáink, akikre már több-kevesebb ideje izgatottak vártak gazdijaik.
Először Bíborkáért érkezett meg az apuka, hogy a hosszú út után megismerhesse új családját, otthonát és cica társát, Gyálon. Ahogy értesültünk róla, Bíborka hamar beilleszkedett a családba, kölcsönösen imádják egymást az emberekkel. A cicával egyelőre távolról ismerkednek egymással, amitől nagyon aggódtunk, hisz ő nem kimondottan tolerálja őket, de alkalmazkodó.

Pimpilla is nyakába vette a nagyvilágot és útra keltek Budapestre, hogy ennyi hónap menhelyi élet után ő is megtapasztalja milyen családban élni. Ebben a családban pedig mókából és kacagásból nem lesz hiány, Pimpi pedig elég bohóc ahhoz, hogy külön számokat is produkáljon, amivel mosolyt csalhat családja orcájára.

Ádám a héten kimaxolta az időt Vörivel, "kiskedvencével", hisz eljött a napja, hogy Vöri új otthonába költözzön. Hisszük, hogy nagyrészt Ádámnak köszönhetjük ezt a pálfordulást nála, hogy a srácokkal könnyebben megtalálja a közös hangot, így bízunk benne, hogy gazdijával is idővel sokkal mélyebb köteléket alakítanak ki. Vörit délelőtt egy kutyaszállító boxba tettük, mikor megérkeztek érte, onnan egyszerűbb volt a hordozóba átsétáltatni. Nagyon együttműködő volt, türelmesen várt a hordozóban is, hisz érezte, hogy valami nagy dolog van készülőben. Nagyon drukkolunk nekik! Vöri Kiszomborra költözött 2 év menhelyi élet után.

Ám Spárgának sem kellett többet a többi cicát kerülgetnie, hisz családja megérkezett érte, és hamarosan útra keltek szegedi otthonukba, hogy Spárgának boldog, nyugodt és szeretettel teli hosszú életet biztosítsanak.