Macskalandok: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és cicás történéseiről.
Cicás blog
Lassan hét éve csatlakoztam a menhelyi gondozók kis csapatába. Első cicapajtásom és egyben első örökbeadottam tragikus balesetben menthetetlenül megsérült. Lassan hét éve élt ugyanabban a lakásban és ő volt az óvatosság megtestesítője, mégis valahonnan olyan szerencsétlenül ugorhatott, eshetett le, hogy gazdijai már csak a fájdalmai enyhítése érdekében rohantak vele az állatorvoshoz. Viszont az ő fájdalmuk nem akart szűnni, üres lett az otthonuk, az életük. Így találtak rá Rezgére, aki fotó alapján erős szimpátiát váltott ki belőlük. Most sor került a személyes találkozóra.
Minden lelkierőt összegyűjtve indulunk reggel a cicakarantén szobába. Szinte egész este arra edzettük magunkat, hogy felkészüljünk a reggeli látványra. A karanténba lépve azonnal Rozika ketrecéhez tartottunk és beletelt pár pillanatba, míg az agyunk felfogta amit a szemünkkel látunk. Említettem már, Rozi nagyon szívós öreglány és bármennyire is elhagyta minden ereje, azért a kis fejecskéjét sikerült felemelnie üdvözlésképp. Lehet megvárta, hogy mindkét gondozójától eltudjon köszönni. Még ha rövid időt is töltött velünk, annak ellenére nagyon megszerettük őt.
Gazsi amilyen aggasztó állapotban érkezett meg vasárnap, annyira meglepő volt a hétfő reggeli fogadtatás. Érdeklődő volt és mint a nedves, mint a száraztáp elfogyott a tálkáiból. Kicsit tartózkodó volt még, de a simogatás jól esett neki és a jó étvágyát sem tudta véka alá rejteni. Úgy döntöttünk, hogy azonnal nem küldjük orvoshoz, csak konzultáltunk vele és folytattuk a kezelését. Harmadnapra már hangosan jelezte, hogy enne, valamint már ott topogott ketrece ajtajában, ezzel is jelezve, hogy haladjunk már, haladjunk.
Gondoltunk egy nagyot, és Kirillt az örökbefogadó konténer kis szobájába költöztettük. Őt egy pillanatra sem hatotta meg, úgyanúgy berobbant a köztudatba, mint eddig bármikor, bárhol. A többieknek viszont állt a hátukon a szőrük tőle, bár sok mindent láttak már és igen nagy az ingerküszöbük, de rá nem voltak felkészülve. Kircsi a harmadik pillanatban már a kifutóban ugrabugrált, fogócskázni szeretett volna Humusszal, birkózni Vincével, Mulánnal...
Akár lehetett volna egy vidám nap is ez a bizonyos hétfő, de egyáltalán nem volt felhőtlen... Első utunk Blankához vezetett, és az a látvány, ami fogadott megpecsételte az egész napunkat, pontosabban hetünket. Egy kicsit még mindig hatással van a mindennapjainkra... Blanki sajnos olyan hirtelen lett rosszul és olyan rohamosan épült le, hogy minden igyekezetünk ellenére tudtuk, hogy nincs értelme várni a csodára. Az egész iroda padlóját barna lével borította és ahogy megemeltük, jött még belőle.
Miló állatorvosi utasításra antibiotikumot, vitaminokat és lázcsillapítót kap. A hangulata változó, van mikor megmozdulni sincs kedve, van mikor mosakszik, nyújtózik és sétálgat mindenfelé utánunk. Akkor épp jobb kedvű és alig észrevehető, hogy egészsége nem makulátlan. Mivel az étvágya hagy némi kívánnivalót maga után, ezért táplálékkiegészítő, vagy roboráló pasztát kap fecskendővel a szájába. Egyre kevésbé szeret minket érte, de azért csak lecsúszik minden adag.
A napokban beérkezett Kronosz cica pár nap antibiotikum után most állatorvoshoz utazott vizsgálatra, állapot felmérésre. A náthát tünetei újfent mulandóban vannak, de a gyorsteszt eredményei alapján vélhetően nemsokára újra találkozunk velük. Kronosz dupla pozitív. Szerencsére elég masszív és szívós, a korábbi hapcikon kívül más tüneteket nem produkált, így átesett az ivartalanításon is. Bízunk benne, hogy az immunerősítő hatására a náthás tünetei teljes mértékben visszaszorulnak. Amint értesültünk a teszt eredményekről, elő kellett készíteni a helyet számára.
Fluffy láb amputálása után gyorsan regenerálódott. Pár nappal később, felügyelet mellett lekerült a gallér róla. Szépen rendbe rakta a sebe környékét, ami makulátlan és tökéletesen begyógyult. Sokkal nyitottabb lett a világ felé. Gondoltuk, akkor felköltözhet az örökbefogadó konténerbe. Most, hogy rendszeresen össze van nyitva a két konténer, nagyobb a tér, neki pedig úgyis több mozgásra van szüksége, hogy erősödjön a megmaradt hátsó lába. Kivirulva érkezett meg társaihoz. Azonnal otthon érezte magát, a megszeppenés halvány szikrája sem látszott. Élénk volt és kíváncsi.
Mivel túl vannak a teszteken,az ivartalanításon és első oltáson, azaz lejárt a karanténidejük, Spanika és Spuri átkerültek a felkészítő szobába. Abban a reményben, hogy bőven elférnek majd. Gondoltuk nem gyakran fognak összefutni, az egymás iránt érzett ellenszenvük itt is tovább bimbózott. Spanika morog Spurira, míg Spuri belemászik az aurájába, és még mancsát is legyingeti előtte, amitől Spanika megriad és méginkább morog... Ennek az őrületnek próbáltunk mihamarabb véget vetni, mert kezdtek a többiek is feszültek lenni, ami egyáltalán nem volt célunk.
Zsazsát csak napok választják el a gazdisodástól, ezért felköltözött a kisszobába, hogy karnyújtásnyira legyen, ha elérkezik a nagy nap. Köszönte szépen az újabb lehetőséget, imád felfedezni, új dolgokat megismerni, úgyhogy pár órára teljesen letudta kötni figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy ugyanolyan játékok voltak, számára mégis újak voltak, úgyhogy jó alaposan letesztelte az összes labdát, alagutat, csipogó dolgokat. Nem feledte kedvenc, kissé megviselt egerét, akivel együtt költöztek fel, a játék időt mindig vele vezette le.
Az elmúlt két hetünk egy cica körül forgott. Hirtelen, a semmiből érkezett a baj, és sajnos elveszítettük a csatát...
Izgatottan vártuk látogatóinkat, kik Vendihez érkeztek nagyon lelkesen. Javasoltuk neki, hogy igyekezzen a legjobb arcát mutatni és kicsit vegyen vissza a fordulatszámból. Olyannyira szófogadó lett, hogy szinte elő se merte dugni orrocskáját, így csak elbeszélések alapján ismertettük leendő gazdijaival, hogy micsoda energiabomba és szeretetcsomag ez a Vendi cicalány. A szimpatikus fiatal pár pillanatok alatt belehabarodott és első cicásként csak legyintettek, hogy nem baj ha éjszaka átfutkos rajtuk, mert ő épp játszani szeretne...
Dante szemecskéje sérült volt már a bekerülését megelőzően is. Állatorvosunk megnézte, kapott rá szemcseppet. Elkezdett gyanússá válni, mintha változna a szeme formája. Apránként a sérült rész elkezdett kidudorodni. Ahogy ez realizálódott bennünk, sebtében elküldtük Dr. Tímár Endre rendelőjébe vizsgálatra, mivel kollégánk épp odatartott kutyákkal felvértezve. Dante szemén fekély alakult ki. Kapott injekciót és öt napi gyógyszert, valamint kétféle szemcseppel és géllel kell kezelgetni naponta háromszor. Nem mondanám, hogy beloptuk magunkat a szívébe....
Valamiért minden új év kezdet arra sarkall, hogy higgyük, minden jobb és szebb lesz. De jelen esetben ez a reménysugár hamar köddé vált... Fondü mindig is visszahúzódó, szerény cica volt. Viszont a simogatást szerette, testvérét és pajtásait nem különben. Az utóbbi időben egyre kevesebbet csipegetett, de soha sem volt az a nagy evő. Igazából mindig meghúzta magát a háttérben, vagy valamelyik cica árnyékában, és falatozni is akkor kezdett javarészt, mikor elhagytuk a szobájukat. Figyelgettük, mert feltűnt, az eddig is törékeny cicalány apránként fogyott.
Vikicánál azt hittük kis lábfájás miatt kedvetlen és étvágytalan, ám reggel már egyértelmű volt, komolyabb baj van a háttérben. Ügyet sem vetett a reggelire, csak összekuporodva feküdt a sarokban. Munkatársam kutyákkal készülődött Dr. Tímár Endre rendelőjébe, egyértelmű volt, hogy a kicsi lány is csatlakozik közéjük. Hőemelkedése, felső légúti megbetegedése van, amire kapott három injekciót és 5 napi gyógyszert. Mindig annyira vigyázunk rájuk, melegben vannak, bőségesen kapnak enni, igyekszünk mindenre figyelni, de úgy látszik elkerülhetetlen...
Mint az előző bejegyzésben említettem, Nelsonka apró, törékeny kis szervezete feladta a harcot és itt hagyta a földi létet. Azért előlegeztem meg ezt a hírt korábban, mert nem szeretném bőlére ereszteni a vele kapcsolatos történéseket, hisz még ennyi idő után is felkavaró, nem utolsó sorban érthetetlen....Sajnáljuk pici harcos!
Jó lendülettel és csupa pozitív érzéssel indultunk neki a hétnek. Nihill kicsattanó formában volt ahhoz képest, hogy két napja azt hittük nem éri meg a reggelt. Étvágya javul és egyre jobb, rohamléptekkel kezd visszatérni a virgonc énje is. Szombat délutáni állapotát kolléganőm levideózta, ekkor volt a legkritikusabb állapotban. Át akarta küldeni, de gyorsan meggondolta magát, mert nagyon felkavaró volt a látvány. Abban maradtunk, ha felépül, megnézhetem. Pár nap elteltével és nagy játékok után Nihillel megkaptam a videót, és így is könnyfakasztó volt..
A hét elején látogatókat fogadtunk, akik a gyönyörűséges Gombócunkhoz jöttek ismerkedni. Gombóc kicsit tartózkodó volt, ám érdeklődve fogadta a családot. Míg zajlott a beszélgetés, Gombóc egyre közelebb engedte magához látogatóit, akiket teljesen levett a lábukról. Nem is szaporítottuk tovább a szót, úgy éreztük közös a szimpátia, és Gombócunknak megadatik a végleges otthon nyugalma.
Varázslat történt! Valami olyan dolog, amiben még reménykedni is alig mertünk és végül beteljesedett! Új korszak, új időszámítás kezdődött, amit még mindig félve merünk elhinni, hogy nem csak álom, hanem valóság! Bővebben is kifejtem a beszámoló végén, csak ez akkora szenzáció, hogy szeretném mihamarabb világgá kürtölni!
A korábban beérkező kolónia ott maradt társaik bejutását szerveztük a napokban. Három cicáról volt még szó, kiknek szűkösen, de előkészítettük a helyüket. Kollégánk állatorvoshoz igyekezett kedden és előtte bekanyarodott a cicákért. Ám ott a bejelentő férfi idős édesanyja csak egy cicával állt elő, a másik két kandúrt nem volt hajlandó a menhelyre adni. Bármennyire is próbálta fia és kollégánk is meggyőzni, nem jártak sikerrel, hajthatatlan volt. Ez a kandúr beteg volt, nemrég járt nála az állatorvos is, mert úgy tűnt, nem marad életben, úgyhogy ő jöhetett.