Cicás blog

Kecsegtetően indult a hét, Elmó után érdeklődött egy fiatal lány. Hétvégére beszéltük meg a randit, és ha kölcsönös a szimpátia, megtörténik az adoptálása.

Hét elején pihenőnapjaimat töltöttem, Icuka tartotta a frontot cicáéknál. Kétségbe esve telefonált, hogy egy férfi aznap többször hívta, hogy a Tappancsos cicáját vagy visszavesszük azonnal, vagy szélnek ereszti az utcán. Más választás nem volt, mint behívni a cicát, akkor még nem volt tudomásom kiről van szó, de mivel gazdi halála és összeférhetetlenség volt a vádpont, azonnal beugrott egy név. A sejtésem beigazolódott, megérzésem volt vele kapcsolatban, hisz a napokban többször is eszembe jutott ez a bizonyos cica. Tomi az.

Csongi egyre jobb közérzetnek örvend, ezért nőnek az igényei is. Nagyobb az étel kapacitása és a simogatással sem tud betelni. Aktívabb, igaz a járásán még van mit javítani, de ez a legkevésbé sem érdekli őt. 

Keddi napra esett az állatorvosi vizit. Veszettség elleni, egyelőre az utolsó oltásukat kapta meg Dobi, Csoki, Csengő, Mollin és Mömbi. Mollinnak van gazdijelöltje, így ő már teljes harci díszben várja, hogy jöjjön érte leendő gazdija. 

Miután megtörtént Heidi elválasztása a kölykeitől, átesett az ivartalanításon és megjött a koronavírus eredménye, ami nem meglepő mód pozitív, ezért újra becsatlakozott a kolóniába. Lepacsizott mindenkivel és folytatták megszokott kis életüket, együtt. Oly nagyon helyesek, igaz lépni alig lehet tőlük, mindig ott vannak az ember körül és amerre nyúlunk, biztos cicába ütközik kezünk.

Heidi kölykei Huppli és Hicu már elég ügyesen megtanultak enni. Csak a komfort szopizás miatt veszik igénybe anyjuk szolgáltatásait. Ám reggelre Huppli aprócska mancsaival nem toporgott az ajtóban a reggelire várva, hanem kis ágyikójukban kuksolt. A hátulja összekenődve a híg székletével és semmiféle érdeklődést nem mutatott az ott létem felé. Hordozóba be, és amint kinyitott dr. Farkas Attila rendelője, munkatársam már érkezett is vele. Több injekciót is kapott kis testébe, aznap csak pasztát volt hajlandó (némi túlzással) enni.

Megérkeztek a koronavírus eredmények, pozitív lett minden kolóniatag. A legújabb szűrt cicák Kázmér, Tócsni, Édes, Fenszi és Birs, bár javarészét már említettem. Kázmér nagyon zsivány teremtés. Alomtakarításkor besegít, csak épp a zsák sarkát tépi szét rendszeresen. Óriási karakter, bájolgás mellett azért minden csibészségben benne van. Ha játékról van szó ő a főkolompos, aztán hályogos szemével úgy tud nézni, hogy minden gonosztettért kárpótol. Nagy társa ebben Borsó, valamint Tócsni is, aki nem restell felmászni az ember hátára, kioldani a cipőfűzőt, eljátszani a kis seprőt.

Az újabb hét nyitánya sem halmozott el minket jó élménnyel... Hétvégén némi érdeklődéssel szimatolták az étket Fenszi kölykei. 5. hetes korukra éppen aktuálissá is vált a dolog, hogy megkezdődjön az ismerkedés. Anyjuk egyre szigorúbban bánt a kölykökkel, de azért az ösztönök még mindig arra sarkalták, hogy jó anyához híven szoptassa őket. És Fenszi jó anya, tényleg az! Ám az egyedüli szürke fiúcska sokkal visszamaradottabb volt, ezért őt fecskendőből etettük pár napja.

A héten szabadságom idejét töltöttem, ezért a cicák gondos ellátását Icuka koordinálta. Az Ő feljegyzései alapján számolok be a heti eseményekről. Félix, a három tagú fogadóbizottság leghangosabbika hozta rá a frászt Icura, mivel egy foltban a szőre hiányzott és piros volt a bőre. Azt hitte sérülést szerzett a minden lében kanál kandúr, de alaposabb vizsgálat után látta, hogy kivakarás az. Allergiás tüneteket produkált, sokat vakarta a későbbiekben is azt a foltot, ezért a varázslatos Kék Lukács krémmel kente be, enyhítve az állandó viszketés érzetét.

Nagy napra virradtunk ma, megtörtént Zselé apróság első szilárd étkezése. Eddig nem látott a cumija nélkül, most meg szinte nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szájába vegye. Pár napja próbáltunk átállni a rendes étekre, tört péppel kínálgattunk, de ragaszkodott a megszokotthoz. Erre reggel azzal indított, hogy nagy elánnal nekiesett a szaftos, alutasakos kajának. Büszkeségünknek hangot is adtunk, amit hatalmas pocakot eresztve, a kezünkben szétfolyva, dorombolással viszonzott.

Hétfőn kedves meglepetés ért minket, Levendula gazdijai látogattak ki, hogy megajándékozzák védenceinket. Egy nagy tálca konzervet, almot és Levendula által nem használt cicabútort adományoztak. Körbe szeretgették a cicákat, természetesen akik erre igényt tartottak, de még így is voltak jelentkezők. Amit Levendula ignorált, azt az itteni cicák nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Elsősorban Hetyke bitorolta a kis nyugágyat, nem is tágított belőle. Pár nap alatt sikeresen leamortizálták a bútort, de azért még mindig lelkesen használják.

A sok kedves pofi mellett azért volt okunk bőven a szomorkodásra... Biztos mindenki életében volt egy pillanat, amikor szívük szerint leraktak volna mindent és beleüvöltöttek volna a nagyvilágba, amolyan Isteneset! Mert ilyen érzésekkel indítottuk a hetet.

Díszes társaság tette mozgalmassá a hét kezdetét. A riadt trió egy idős néni udvarában látta meg a napvilágot, ahol szépen fel is cseperedtek, ám kis nyugdíjból nem tudta a néni tovább finanszírozni az igen nagy fogyasztású cicák ellátását. Rájött, hogy sokan vannak és egyre aggasztóbb volt a helyzet, hogy a jó idő beálltával megajándékozzák őt újabb apróságokkal. A testvérek eddig udvarban laktak, szabad mozgásuk volt a környéken, így elég rosszul viselték a bezártságot. Annyi megjegyzést fűztek hozzájuk, hogy lehet már vemhesek, hisz a néni látta hogy pajkoskodnak a szomszéd cicákkal...

A hétfői nap említésre méltó csoda történt! Azt hittem káprázik a szemem, hisz olyan dolognak voltam részese, amire még nem volt példa.

Semmi lehetőséget nem adtak cicáink a hét nyugodt kezdéséhez. Frédike pár nap leforgása alatt egyre kevesebbet evett, majd eljutottunk a teljes élelem elutasításhoz. Csak a kanapé takarója alá fúrja be magát és ott szunyókál, az egész napját ott tölti. Ezért fel is vérteztük hordozóval és indult Makóra, kivizsgálásra. Dr. Sebő Ottó a Koronavírus mutálódására gyanakodik az étvágytalansága miatt, valamint májműködés zavar is fellépett, enyhén sárga. Nála is kezdetét veszi az antibiotikum kúra, Epato- és Calo-pet paszta kombó.

Az év eleji cicás konzultáció fő témája az "idén mindenki egészséges lesz!" volt. Ám itt meg is tört a lelkesedés... Keddi napra virradóra dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott vizsgálatra Panda és Mása. Panda hasán, emlők környékén kis csomó volt tapintható, őt emiatt küldtem el. A diagnózis muris volt, csak dagi a szentem. Másánál egy ideje feltűnt a vörös ínye, többször próbáltuk kezelni, kisebb-nagyobb sikerrel. Viszont sokat is ivott, lassan is evett, gondoltam valami vese probléma is lehet a háttérben.

Mivel Peppi és Panda uralták eddig a legnagyobb ketrecet, az ő felköltözésükkel megüresedett a hely. Alapos átsuvickolás után a legnagyobb macsek, Lurkó vette birtokba. Neki aztán teljesen mindegy volt hol az új otthona, csak legyen vele a párnája, amit dagasztani tud. Szemrebbenés nélkül folytatta tovább szokásos kis dolgait, végül is ebben a korban már hova a nagy kapkodás és idegeskedés...

Hétfőn egy nagy rakomány alutálcás élelem érkezett a cicák és kutyák számára. A felajánlást és a kiszállítás levezénylését nagyon szépen köszönjük! Nekünk már csak annyi dolgunk volt vele, hogy biztonságba helyezzük az adományt, még mielőtt a rossz időben sérülnek a dobozok. A cicák nagyon örültek a változatosságnak, a kutyák nemkülönben! Mi gondozók pedig annak, hogy elégedetten falatoznak védenceink.

Vidám évzárás következett egyik lakónk számára. Egy fiatal férfi érkezett ki, hogy már meglévő cicájuk mellé társat válasszon. Fő szempont volt, hogy a leendő cica legyen a hátrányos helyzetű feketék társaságából. Azonnal volt is egy jelentkező, igaz eleinte nem annyira akarta ő ezt az ismerkedést, de Tücsike unszolásomra csak beadta a derekát. Tudtam, hogy ő egy tüneményes cica, aki nem érzi jól magát tömegben. Mindig háttérbe szorította magát, meghunyászkodott, holott egy életvidám, kedves teremtés.