Őszintén megmondom féltem a Karácsony utáni héttől. A menhelyet ugyan alig keresték meg olyan családok, akik ajándékba szerettek volna kiskutyát vagy kiscicát adni, de biztos vagyok benne, hogy mégis sokan tettek így, és találtak is. Mi nem adunk örökbe ajándéknak kutyát, cicát, illetve bérelni sincs lehetősége senkinek sem. Az utóbbi időben sok helyről hallom, hogy már vannak "bérelhető" kölykök Karácsonyra. Azon családok, akiknek nincs lehetősége kutyát tartani, hazavihetnek egy hétre egy kölyköt. Ha a kutya szemszögéből nézzük, akkor ez egy végtelenül szomorú történet, hiszen amikor már kezdi azt hinni, hogy tartozik valakikhez, akkor újra menhelyen találja magát.
Rengeteg, magát tenyésztőnek valló szaporító "tudatosan" készül az ünnepekre, hogy a pici kölykök akkorra a fa alá kerüljenek. 5-6 hetesen, oltás nélkül, úgy hogy még az anyakutya mellett lenne a helye. Aztán a cuki kis beagle vagy yorki jó esetben túléli parvó nélkül, és néhány szerencsés kölyök valóban jó gazdit talál, de a többség sajnos pár év múlva már csak az udvarról szemlélheti a karácsonyfát, vagy még azt sem, hiszen megunt kutyaként a menhelyen végzi.
Aztán itt van a másik veszélyes ünnep: a szilveszter-Újév átmenet, amikor a kutyák tömegesen tűnnek el, és sokak a chip ellenére sem kerülnek meg, hiszen baleset éri őket. Olykor pedig órákig, napokig magányosan várják a megváltó halált. A döbbenet azonban mégis akkor ér, amikor az emberek egy részének január 3-4 körül tűnik fel, hogy nincs meg a blöki a kertben, így szétnéznek, hogy hol lehet. Volt akit a ház udvarán találtak meg, mert szívrohamot kapott ijedtében, igaz őt már Újév napján meg is találták.
Mindig azt gondolom, hogy ez az év vége más lesz, most nem fog annyi kutyának nyoma veszni, hiszen az emberek tanulnak a hibáikból, jobban figyelnek a kedvencükre, házőrzőkre. Ha tudják, hogy félős legalább becsukják a melléképületbe, ha máshová nem is. Aztán minden évben jön a hidegzuhany: ugyanannyi kutya tűnik el, mint az elmúlt években, mert az emberek nem tanulnak, vagy mert nem érdekli őket. A kutya még mindig fogyócikk. Ha meglesz jó, ha nem, úgy is jó. Csak a rááldozott pénzt és ételt sajnálják az emberek, miközben a halálra rémült Buksi utolsó erejével igyekszik visszakúszni hőn szeretett gazdájához, de jól tudjuk, hogy sohasem tér haza.
Hétfő
Ezen a héten sokkal csendesebb volt a menhelyi élet, mint általában. Természetesen a menhelyen nem áll meg az idő azért, mert Karácsony van, hiszen a kutyáknak minden nap tiszta helyre, friss ivóvízre és élelemre van szüksége.
Kedd
A nagyház nagytakarításába kezdtünk ma. Minden kennelből és házból kiszedtük az összes szalmát, és frisset kaptak helyette a kutyák. A friss szalma látványa azonnal beindítja a kutyákat, akik megtámadják a kezünkben lévő zsákot, és cibálják, miközben mi próbáljuk kiszórni belőle a szalmát. Dolgunk végeztével jön a többi kennel is, de elég nehéz tovább haladni, ugyanis mindenki hatalmas játékba kezd a friss szalmában: fészket csinálnak maguknak, beleugranak, és belefúrják magukat, de van, aki a szalmaszálakat egyenként akarja megsemmisíteni, vagy éppen a társát akarja elásni.
Szerda
Folytatódott a nagytakarítás: ezúttal az első és a hátsó négyes kennelsor komplett szalmacseréje történt meg. A reakció teljesen ugyanaz, mint a nagyház esetében volt. Mindenki a szalmát akarta megsemmisíteni. A viháncolás azonban nem tartott sokáig. Máris megkezdődött a szilveszteri próbapetárdázás a környéken, ami alaposan felborzolta a menhelyi kedélyeket.
Csütörtök
A mai napunk volt az egyik legeseménydúsabb a héten: Zétát ma örökbefogadták, ő mától Kiskundorozsmán fog éni egy családi házban, de leginkább a kanapé melegítése lesz a feladata. Őt már korábban kiválasztották, de ivartalanításra volt bejegyezve, amit meg kellett a gazdinak várni, valamint az utána következő lábadozási időt is.
Péntek
A szilveszter főpróbáját tartották ma a menhely körül, így a kutyáink közül a félősebbek, zajokra érzékenyebbek egész nap idegesek voltak. Said egész nap karbantartónk, Gábor lába alatt a műhelyben keresett megnyugvást. Ő egyébként a menhely rettenthetetlen telepőrző kutyája, aki sohasem fél, kivéve ilyenkor. Morzsa szabályosan retteg az efféle zajoktól, így duplán biztosítottuk a kennelt, mert ha ő megijed, akkor a kis tank testével átgázol mindenen.
Szombat és Vasárnap
A menhelyen egy szolid év végi köszöntő mellett rendben lezajlott a szilveszter, viszont Újév első napján a menhely bátor őrkutyájának, Saidnak nyoma veszett. Hozzáteszem tavaly az irodához tartozó udvarba költözött be éjszakára. Ő az a típus, aki nem megszökik, hanem beszökik, így nyugodtak voltunk, hogy a menhelyen kell lennie, csak épp azt kellett kideríteni, hogy pontosan hol... Reggeli érkezésünkkor még sötét van, így aztán külön élmény volt a fagyos, csúszós udvarban Saidot keresgélni, miközben társa, a másik telepőr kutyánk, Kicsi örömében épp a szememet akarta kinyaldosni a helyéről. Miután Said nem jelentkezett, a kutyák ugattak, négykézláb nekifogtam betapogatni a kutyaházakban, hátha megtalálom (hogy aztán ijedtében letéphesse a fél karomat), közben pedig folyamatosan hívogatom. A telepőr kutyák közvetlen szomszédságában, az öregek udvarában picit alábbhagyott a reggeli üdvözlő csaholás, és hallani véltem egy pici szűkölést. Odamentem, és akkor láttam, hogy a mi bátor Saidunk bizony az öregeknél töltötte az éjszakát (gondolom azért, hogy bőszen védelmezze őket!), így aztán a kapunyitással a nyakamba ugrott, és örömködve visszament a saját helyére. Így született egy új menhelyi legenda a hős Saidunkról, aki olyan bátor, hogy szilveszterkor a saját testével védelmezte az öregeket!
Köszönjük a 160 mentett kutyusunk nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások