A hétvégén nagy sürgés-forgás volt a menhelyen, sok önkéntesünk segítette a munkánkat, így hamarabb befejezhettük a feladatainkat, jutott idő olyan programra is, amire máskor sajnos nem. Sokan tudják, hogy van a menhelynek egy olyan része, ahol azok a kutyák élnek, akikről végleg lemondtak. Jelenleg a menhely hátsó részét, a gazdasági bejáratot ezek a kutyák őrzik. Idegenek, önkéntesek felügyelet nélkül nem léphetnek ide be, de megcsodálhatják a három méltóságteljes, gyönyörű kutyát. Ők egyáltalán nem érintkeznek idegenekkel, és önkéntesekkel, hiszen nagyon védik a területüket, valamint nem tűrik idegen emberek érintését. Békésnek, erősnek, határozottnak látszanak, akár az oroszlánok, akik tisztában vannak erejükkel. Napoznak, játszanak, figyelnek, őrt állnak. Röviden bemutatnám őket, hiszen ők felelnek a menhely biztonságáért: Said korábban már menhelyi lakó volt, akkor veszettségi megfigyelésre érkezett, gazdája végül hazavitte, de újra hozzánk került, mert veszélyesnek ítélte meg. Nagyjából egy hónap alatt sikerült vele összebarátkoznunk, azóta ő a gondozók egyik nagy kedvence, mert akit ismer, azzal igazi angyalként viselkedik.
Hozzá csatlakozott Kicsi, aki lelki roncsként érkezett a menhelyre. Kiszámíthatatlan viselkedése miatt hónapokig tartott a bizalmába férkőzni. Talán a mai napig ő az egyik legkiszámíthatatlanabb kutyánk.
Pedró nemrég csatlakozott a telepőrző duóhoz, hasonlóan szép múlttal. Ő ugyan családi kutya volt, de rettegésben tartott mindenkit, és bekerülésekor mi sem voltunk biztosak benne, hogy bármit el tudunk nála érni.
Ők hárman nálunk találták meg az otthont, mi vagyunk a családjuk.
Régi álmom, hogy egyszer ők is elmehessenek sétálni, ahogy mások is, de ehhez idő, és olyan gondozó kell, akikben bíznak a kutyák. A hétvégén remek alkalom kínálkozott erre: Önkéntesünk Szonja korábban már egyszer volt Saiddal sétálni, és Said be is tartatta a három lépés távolságot, de örömmel kirándult egyet, így tudtuk, hogy most sem lesz gond, csak ki kell vezetni pórázon. Munkatársam, Icu Pedrót nyalábolta fel, én pedig Kicsire raktam pórázt, és gond nélkül el is indultunk. Hogy mennyire nem a testi erő számít, elmondanám, hogy kolléganőmmel ha összeadjuk a magasságunkat, akkor alulról súroljuk a három métert...
De hagyjuk a magasságot, a kutyák csudajól érezték magukat! Mi Kicsivel ugyan csak sereghajtók voltunk, hiszen ő nem igazán tud pórázon járni, és nagyon meg volt ijedve, így az első pár métereket laposkúszásban tettük meg. Én hívtam, ő lopakodott, megelőzött, ráfeküdt a lábamra, hasat vakartatott, felkelt, lépett kettőt, újra lopakodott, elém vetődött, hasat vakartatott, és ez így ment jó néhány méteren keresztül. Eközben Pedró és Said minden lehetséges bokrot megjelölt, virágot megszagolt, lepkéket kergetett. Aztán egyszer csak utolértük őket és hárman baktattak az új illatok felé. Nagyot sétáltunk! Ahhoz képest főleg, ahogy nekiindultunk Kicsivel, és mi tagadás miattunk kellett hamarabb visszafordulni. Egy láthatatlan határ után Kicsi minden egyes lépése egyre nehezebbé vált, ahogy távolodtunk az otthontól. Bizonytalan, rémült szemekkel nézett rám, hogy mit művelünk, hiszen elég messzire mentünk már, forduljunk vissza amíg lehet. Így tettünk, hát mindannyian együtt tértünk vissza. Pedró és Said elégedetten, lihegve. Mi kicsit suhanva, és mikor lekerült a póráz boldogan ivott bele a saját kis táljából a vizébe, és elégedetten nyúlt végig a homokon, mert igaz rengeteg új inger érte, szép kis virágok, idegen illatok, de a hazatérés számára a legnagyobb boldogság volt.
Hétfő
A múlt héten gyengélkedés miatt az előkészítőbe költözött Alit figyeltük, és úgy láttuk, hogy alkalmanként nehezen mozog, így délután az ivartalanításra utazó Janekkel tartott vizsgálatra dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Úgy állnak a dolgok, hogy Alinak valószínűleg porckorongsérve van, ami korára, és állapotára való tekintettel csak gyógyszeresen kezelhető, így ma elkezdtük a gyógyszerezését. Janek jól viselte az ivartalanítást, a vele járó kényszerpihenőt azonban annál nehezebben.
Kedd
Reggel 8 körül, a takarítás kellős közepén a menhely áram nélkül maradt. Több órával később már sikerült kinyomozni, hogy karbantartás miatt egész nap áram és víz nélkül leszünk, amit mi még el tudunk viselni, viszont a takarításhoz, itatáshoz a kutyáknak szüksége lett volna rá. Az áram fél 4 után jött vissza, így nagyon megterhelő volt a napunk.
Ideiglenes befogadónktól ma érkezett meg Sapi és Sajka, akiket korábban tarjánban találtak a kuka mellett. Ők nagyon élvezték az új helyet, és a sok felfedezni valót.
Szerda
Ma ismét áramszünet volt a menhelyen, de erről már tudtunk, és nem ért minket felkészületlenül, így viszonylag zökkenőmentesre sikerült a mai napunk. Reggel természetesen az első dolgunk az volt, hogy minél több demizsonba, ládába, hordóba, kannába vizet töltsünk, amivel kihúzzuk a nap végéig.
Csütörtök
Kobak, a frissen bekerült idős kutya sajnos betegeskedik: bélgyulladása van, levert, rossz kedvű, étvágytalan. A mi öregeink is problémások: Bözsének és Dodónak is fájdalomcsillapító kúrát írt elő az állatorvosunk, mert mindketten nagyon nehézkesen bírnak felállni. Ez az állapot a korral jár, és a gyógyszerrel sem tudunk teljes javulást elérni, de próbáljuk a folyamatot lassítani. Nem olyan régen került a menhelyre Artúr, az elhanyagolt puli, akinek állapota a közösségi oldalon nagy felháborodást keltett. Azóta Artúr sokat javult, szépült, közérzete, kedve jó, azonban pár napja észrevettük, hogy köhög. Aggodalmunk nem alaptalan, szívgyógyszerekre van szüksége, amit mától el is kezdhet szedni.
Persze nem csak a beteg kutyák ellátása volt a feladata menhlyünk állatorvosának, hanem a szokásos heti vakcinázás is: ezúttal 5 kombinált oltás, 4 veszettség elleni oltás és 4 mikrochip lett szétosztva.
Péntek
Érezhető az ünnepnap, hiszen a megszokottnál nagyobb nyüzsgés volt a menhelyen. Szonja Tünde és Csilla a mai napot a kutyák lemozgatására áldozták, hiszen sétáltatni jöttek.
Támogatónk, Marlou is megérkezett a menhelyre, vele friss képeket készítettünk a gazdit kereső kutyákról, és megismerkedett az új lakókkal.
A nagy nyüzsgés közepette szívférges Brigink is kidőlt. Őt gyógyszeres kezelésre kellett fogni, és most néhány napig biztosan a betegszobában marad.
Szombat és Vasárnap
Régi-új lakónkat Valtert üdvözölhetjük ismét a menhelyi kutyák között. Elszökött otthonról, de állatbarátok hazavitték magukkal, így került a menhelyre. Gazdái azonnal telefonáltak, a megfigyelés után érte jönnek. Polett bundáját is megigazítottuk a hétvégén. Igyekeztünk minél hosszabbra hagyni zsinóros frizuráját, hiszen még változékony az időjárás, de őt már láthatóan zavarta az összecsomósodott szőre.
Végezetül pedig megköszönném a hétvégi önkénteseinknek, Szonjának, Barbinak, Zsoltinak, és Áginak, hogy idejüket ránk szánták!
Önöknek pedig köszönjük a hétről-hétre tartó lelkes figyelmet a 156 mentett kutyusunk nevében.
Linda
Hozzászólások