Sziporka és Csuporka ellátása és a munka mellett már nem bírtam a zákányszéki babákat is felelősen magamra vállalni, így a héten szabadságot vettem ki, és kölyköket pesztráltam. Mondhatjuk, hogy GYES-en voltam. Most tanultam meg igazán, hogy Sziporka és Csuporka milyen jó gyerekek. Életük első napjától minden egyes levegővételért meg kellett küzdeniük, mégis viszonylag keveset sírtak, viselték a sorsukat. Bezzeg Zamira, és testvérei! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte óránként kellett felkelni hozzájuk, hiszen mindig sírtak. Nagyon kellett ügyelni, hogy teljesen el legyenek különítve Csuporkáéktól, így állandó váltásban, fertőtlenítés után foglalkoztam a két csapattal. Zamiráék szintén a férgesség miatti dugulástól szenvednek, emellett pedig nagyon falánkok, így minden evés után alapos tisztogatásra szorulnak. A féreghajtózás gőzerővel zajlik, de a picik nagyon nehezen nyelik le a pasztát is. Tálból esznek ugyan, de folyamatosan felügyelni kell őket, hiszen az éhség vitte rá őket, és még nem igazán fogják fel, hogy nem kell rajta keresztülgyalogolni, illetve ha megteszik, akkor nem találnak vissza, csak vinnyognak, így könnyen éhen maradnának. Még szopnának, de a cumit elutasítják, nyilván az anyjuk emlői hiányoznak, a műanyagot nem ismerik. A helyüket megállás nélkül takarítani kell, hiszen a férgesség miatt gyakran van ingerük, és persze nem is egyszerre jut eszükbe, hogy megkönnyítsék a dolgomat.
Akárhányszor elképzeltem, hogy milyen helyről jöhettek, mindig ugyanoda jutottam: elhagyatott tanya, kutyák láncon, kerítés nincs, vagy csak "dísznek" és amolyan "nem tudatos tenyésztés" eredményeként születtek, ahol a gazda (már bocsánat!), de lusta volt eltüntetni őket, mondván a természet elintézi. A természet azonban máshogy döntött, és négy igazi túlélő kiskutya mégsem veszett oda, de mielőtt elkezdenének túl sokat "zabálni", addig megszabadul tőlük, hiszen elég a mihaszna anyjukat etetni, esetleg beoltatni.
Nem szeretnék belemenni abba, hogy hiába a törvény, szemrebbenés nélkül tartanak láncon kutyákat, és megszámlálhatatlanul születnek a nem kívánt, vagy éppen kívánt almok, és vérbeforgó szemekkel méltatlankodnak a szaporítók, ha a szemükbe mondják az igazságot, hiszen mindannyian díjnyertes tenyésztőnek képzelik magukat. Aztán pedig vannak az állatvédők, akik az állatbarát emberek támogatásával mentenek kutyákat, tartanak fenn menhelyet, és hatalmas összegeket áldoznak ivartalanításra, miközben hemzsegnek a befogadott kölykök a kennelekben. Újszülött kiskutyákat szednek ki szatyorból, kukából, zsákból, és nevelik fel őket nagy nehézségek árán, vagy nézik végig tehetetlenül a halálukat azért, mert a kutya még mindig egy érzelmek nélküli tárgynak számít, aki nem szenved és nem érez fájdalmat. És ha valaki esetleg közülük eljut oda, hogy eszébe jut, hogy ezek a kutyák is érző lények, akkor mi változik? Gyanítom, hogy a haszonszerzési mánia miatt semmi...
Hétfő
Mint ahogy azt a bevezetőmben már említettem, a héten itthon próbálom rendbe hozni a zákányszéki kicsiket, hogy mihamarabb önállóak legyenek. A négy testvér közül Zákányon már tisztán látszik, hogy jóval gyengébb, mint a többiek, és soványabb is. A medencecsontja szemmel látható, annak ellenére, hogy kimagasló étvággyal rendelkezik. A férgek, mint azt a kölyökkutyáknál tapasztaltuk, olykor nagyon makacsok, és hihetetlen fejtörést okoz, hogy megszabaduljunk tőlük, hiszen nagyon veszélyesek.
Kedd
A reggeli ellenőrzés alkalmával még mindent rendben találtak a gondozóink, de néhány óra elteltével Jocika, Jucus egyik apró kölyke minden előzmény nélkül meghalt. A történtekre nincs magyarázat, így boncolást kértünk. Sajnos náluk is a férgek okozzák a gondot. A gyomrában beszorult férgek okoztak nála elzáródást, ez a halálának az oka. Sajnos előfordul erős féregfertőzöttség esetén, hogy a tabletta hatására az elhullott férgek dugót képeznek. Ennek áldozata Jocika.
Ivartalanításra utazott dr. Farkas Attila rendelőjébe Susu, Dömös, Bundzsi és Maszat. A műtétet jól viselték, komplikációmentes volt az ébredés.
Új kutyát is fogadtunk, Bullcsit, aki egy meglehetősen érdekes felépítésű kutyus. Nagyon egyedi. Domaszékről érkezett, és fajtáját tekintve leginkább staffordshire terrier és tacskó mix lehet. Picit nagyobb fej, tigriscsíkos mintázatú masszív test, de picike, zömök lábak. Szóval igazi szeretnivaló minimanó, extrém testfelépítéssel.
Délután történelmi pillanathoz érkeztünk: Sziporka és Csuporka megkapta élete első oltását! Most először érzem azt velük kapcsolatban, hogy talán sínen vagyunk. A lelkesedése azonban a szuri után egy órával köddé foszlott: Sziporka elesetté, rosszkedvűvé vált, és nem is evett. Félórával később felszökött a láza. Alig aludtam az éjszaka.
Szerda
Reggel Sziporka már újra a régi volt: csaholt, ugrált, viháncolt. Valószínűleg a vakcinára reagált ilyen hirtelen és hevesen a szervezete. Már láza sincs, minden a régi. Nagyon megnyugodtam!
Ismét ivartalanításra készülődött egy maroknyi csapat a menhelyről: Beni, Bigi és Ali régebben érkeztek, pusztán súlyos szívférgességük és egészségügyi állapotuk miatt vártunk eddig az ivartalanítással. Buksi is velük tartott, de ő csak vizsgálatra, ami bizonyítja, hogy korábban ivartalanították.
A műtétek komplikációmentesen zajlottak, mindenki jól van.
Egy újabb kutya került gondozásunkba, a neve Zsaru lett. Röszkéről érkezett hozzánk veszettségi megfigyelésre, megmart egy rendőrt.
Csütörtök
Ezúttal ismét az otthonomban lévő kölykökért kell aggódnom, személy szerint Zákányért, aki, mint említettem sokkal vékonyabb testvéreinél. Este evés után erős köhögésbe kezdett, majd felköhögött egy férget, és tántorogni kezdett. Teste is egyre hidegebb lett, majd a kandalló elé tettük, és folyamatosan melegítettük, így mély álomba zuhant. Néhány órával később már sokkal élénkebben ébredt, így kicsit megnyugodhattam.
Péntek
A hétvégén Németországba utazó kutyák előkészítésével telt a napunk. Nyakörveket, hámokat próbáltunk rájuk, bolha elleni cseppekkel láttuk el őket, és a hatósági állatorvos is megérkezett, hogy ellenőrizze őket.
Szombat és Vasárnap
A zákányszéki kicsik ma visszakerültek a menhelyre, itt cseperedhetnek tovább. Fűtött szobába kerültek, és jó ideig ott is kell maradniuk, hiszen ezt szokták meg, nagyon könnyen megfázhatnak.
Ahogy azt már említettem, a hétvégén sok menhelyi kutya kezdhet új életet, gazdákkal, Németországban. A utazó kutyák Frida, Muksó Vica, Milka, Madlen, Dani, Kócos, Betyár és Zénó. Külön kiemelném Betyárt és Zénót, akik mindketten itt a menhelyen öregedtek meg úgy, hogy fiatal kutyaként kerültek hozzánk. Azt hittük, hogy sohasem találnak gazdit, de mégis megtörtént! Ma már mindketten saját családjukkal, a meleg szobában hajthatják álomra a fejüket!
Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások