A bevezetőm ezúttal két olyan kutya történetét mutatja be, akiknek eddig nagyon nehezen ment a beilleszkedés. Ők Dini és Pajti, akik gazdás kutyaként, Szőregről kerültek hozzánk, de kezdjük a legelején:
Idős hölgy kétségbeesett segítségkérésének tettünk eleget, amikor Pajtit a menhelyre szállítottuk. A hölgy otthonba költözik, nem tud a kutyáról gondoskodni, aki természetesen nem túl jól szocializált. Munkatársam be is szállította a nem kis ellenállást tanúsító Pajtit, amikor feltűnt neki, hogy egy másik apró kutya a nadrágját szabja éppen át. Fel is ajánlotta a hölgynek, hogy hozza őt is, ha már úgyis költözik, de a hölgy nem adta, hiszen az alig egy éves kis méregzsákot visszaviszi oda, ahonnan kapta. Mi már jól ismerjük ezeket a történeteket, így elmagyarázta a munkatársam, hogy ebből valószínűleg semmi nem lesz, mondjon le most róla, hiszen a mi dolgunkat könnyítené, ha nem kellene még egyszer eljönni. Mondanom sem kell, hogy nem így történt, a méregzsák maradt, majd hetekkel később újra megcsörrent a telefonunk, hogy baj van, a méregzsák kiskutya ugyan nem kell oda, ahonnan kapta, menjünk, de azonnal. Mivel sürgős volt az eset, így pár napon belül meg is oldottuk a beszállítást, amit ugye már korábban is megoldhattunk volna, ha a hölgy megfontolja amit mondtuk neki. Egy szó mint száz, a kis méregzsák Dini is bekerült a menhelyre, aki még a Pajtinál is barátságtalanabb. Az időközben eltelt idő, és a gondozók hozzáállása azonban Pajtin sokat formált, és Dini sem annyira veszedelmes már, mindössze annyi a baj, hogy minden új helyzetre kiszámíthatatlanul reagálnak. Igyekeznek a képességeikhez mérten ismerkedni, barátkozni, de a bizalomig még nagyon hosszú, rögös út vezet. Az ivartalanításon átesve lehetőséget kaptak, hogy más kutyákkal ismerkedjenek, tőlük is tanulhassanak, felkerültek a menhely egy forgalmasabb részére, ahol nemcsak több emberrel találkoznak, de kijárhatnak az udvarra játszani, szaglászni. Nekik még ez is új helyzet, ahogy az idegen kutyák is borzasztó feszültté tették őket, de Csacsa és Roland játékossága, emberek iránti szeretete biztosan nekik is a segítségükre lesz.
Egyelőre mindketten egy sarokban kuksolnak, behúzott farokkal szemlélődnek. Az eledelt gyorsan megeszik, és igyekeznek a saját kenneljükben is láthatatlanként viselkedni. Az udvar sem különösebben vonzó számukra, inkább csak egy újabb félelmetes tényező a kis világukban, de biztos vagyok benne, hogy idővel megszokják, és örömmel fognak futkározni a többiekkel. Addig azonban még nagyon sokat kell tanulniuk. Bízunk benne, hogy egyszer talán majd ők is eljutnak oda, ahová Gombóc, aki a héten gazdisodott, pedig sokáig úgy tűnt, hogy élete végéig a menhelyen marad.
Hétfő
Múlt héten autószerelőhöz ment a mi régi, öreg autónk, ami még várhatóan ott is marad, de hiányát már most nagyon érezzük. Egy gondozónk húzott ki a csávából minket, aki felajánlotta, hogy használhatjuk az autóját, és ami azt illeti ezt ki is használtuk alaposan. Szinte minden nap adódik valami, ami miatt el kell mennünk: gyógyszer, adomány, vagy a menhely körüli munkákhoz szükséges anyagok.
Kedd
Ahogy az előbb írtam: szinte minden nap menni kell valahová. Ma dr. Sebő Ottóhoz igyekeztünk ivartalanításra Csöpivel, Lokival és Leóval. Az ivartalanítást mindannyian jól viselték. Velük tartott Pedró is, akit vizsgálatra küldtünk. Nagyon sokat vakarózik mostanában, és ki van pirosodva a bőre. Allergénmentes tápra tértünk át, a tünetek ugyan enyhültek, de nem múltak el, ráadásul fogyott is. Állatorvosunk azt javasolta, hogy emeljük meg a táp adagját, hiszen máshogy hasznosítja a szervezet az allergiás kutyáknak készült tápot. A vakarózás, bőrpirosodás pedig hetek-hónapok alatt fog csillapodni.
Szerda
Ismét dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk, ezúttal Bogi, Dini, Pajti és Morzsi esett át az ivartalanításon. Mindenki jól viselte a műtétet, az ezzel járó utazást, és új ingereket már kevésbé. Pajti és Dini kellőképpen nagy feneket kerítettek a dolgoknak. Idős Buksink csak vizsgálatra utazott. Neki mostanában az étvágyára van panasz. Az alapos vizsgálat után azonban úgy tűnik megnyugodhatunk. Nincs szervi baj, betegség, valószínűleg a meleg miatt esett vissza az étvágya.
Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi vizit napja a mai: 2 veszettség elleni oltás, 1 kombinált oltás, 1 veszettségi-kombinált oltás, 1 chip és egy parvó elleni oltás mellett szívféregtesztet készítettünk Csöpinek, Leónak és Lokinak. Sajnos Csöpi tesztje pozitív lett.
Péntek
A múlt héten csontsoványan bekerült németjuhász, Beka gazdái továbbra sem jelentkeztek, pedig számítottam rá, hogy hogy fennhangon követeli majd valaki a chip nélküli fajtatiszta, ámbár végtelenül lepusztult kutyát, aki valóban csont és bőr. Szőre ugyanis több helyen ki van kopva, különösen a nyaka körül. Annyi már most bizonyos, hogy soványsága nem étvágytalanságából adódik. Amint lehet az összes élelmet befalja, amit elé rakunk.
Szombat és Vasárnap
A hétvége szokás szerint a kutyasétáltatásé: önkénteseink, Csilla, Tünde és Tamás ezúttal is sok-sok kutyának okozott örömet.
Örökbefogadás is történt: Pipacs, Puszi, Bullcsi, Sztella, Bendegúz, Polett és Gombóc megkezdhetik gazdis éveiket Németországban. Közülük leginkább Gombócot emelném ki, hiszen neki hosszú út vezetett idáig: sokáig problémás kutyaként élt a menhelyen, aki már nem is fiatal, így itthon semmi esélye nem volt az örökbefogadásra. Mostanában azonban rengeteget változott, és most neki is valóra vált az, amiről eddig csak álmodhatott.
A kutyák utazásával lehetőség nyílott, hogy a karanténidejüket letöltött kutyák végre felköltözzenek a többiek közé. Ez nagy lehetőség Dininek és Pajtinak, akikről valószínűleg nem utoljára szólok a blogomban.
Köszönjük a 141 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások