Nagyon sok minden történt a menhelyen ezen a héten, mégis, mintha a pénteki napunkon minden hatványozódott volna. Amikor felmentünk a karantént ellenőrizni, akkor láttuk meg, hogy valami mozog az egyik fa alatt a kerítés mellett. Kimentünk, és döbbenten láttuk, hogy egy pár hetes kiskutya halálra rémülve ül a fa alatt egy picike gödörben, amit vélhetően az éjszaka ásott magának, mert fázott. Körülötte mindenhol ürülék. Gyönyörű póráza és nyakörve nagy gondossággal lehetett kiválasztva, színben, méretben passzolt rá, tehát tervezett kiskutya lehetett. Felemeltem, megszagoltam. Kellemes sampon illata volt ápolt bundájának. Nem az a kert végében sínylődő, ápolatlan bolhás kutyát találtunk ott, akiket előszeretettel dobálnak ki "mihasznaságuk" miatt. Kedves, mert így neveztük el az aprócska kölyköt, jobb körülményekhez van szokva. Hogy mi lehetett a bűne? Talán hangoskodott, talán nem volt még szobatiszta, talán szétrágott valamit. Ezt már sohasem tudjuk meg. Mégis meglepő, de egyben szívbe markoló, hogy mindent megadtak neki, aztán hirtelen, mint egy szemetet eldobták. Arra nem is gondoltak, hogy bármi megtámadhatja az erdőben, vagy megfojthatja magát a pórázzal, de ha gondoltak is rá, nem érdekelte őket.
Sokat gondolkodtam ezen, amíg meg nem érkezett a sokadik Bobi kutya a menhelyre, akit testvérével talált egy család, és megtartották őket. A két kan kutya azonban hamar felcseperedett, és elindultak a hatalmi harcok. Bobit két összeborított harmincas rekeszbe hozták, kábelkötegelővel biztosították, hogy ne juthasson ki, sőt szerszámot is hoztak, hogy a kennelben ki tudjuk szabadítani a kutyát. Kértem a kutya adatait, de be kell valljam annyira vékony volt, hogy nem bírtam ki, megkérdeztem mi történt vele, hogy így néz ki, pedig igyekszünk szó nélkül átvenni a blökiket. A hideg zuhany ekkor ért, idézem:
Tudom, cingár, de mit lehet tenni? Ha enni kaptak összeverekedtek, a másik mindig elverte. Kinek van ideje nézegetni őket, amíg esznek?!
Mikor kitért a leadás okára, akkor szinte láttam lelki szemeim előtt ami az udvarban történik. A két kutya gyakran verekedett, amit a másik kezdeményezett, olyankor borítottak mindent az udvaron: hordót, lapátot, a gyerekeket, mindent. Amikor megkérdeztem hol a másik kutya, azt mondta, hogy azt nem hajlandó ideadni, az jó kondiban van (mert elvette a másiktól is a betevő falatot).
Kiguvadt szemmel kértem a kutya oltási könyvét, de egy helyett kettőt kaptam, mivel állítólag nagy "zűrzavar" volt, amikor az orvos chipezte őket. Össze-vissza szurkált, azt sem tudta melyik kutya kicsoda. Meg is jegyeztem, mert már nem bírtam cérnával, hogy nem az orvosnak kell tudnia, hogy melyik kutya kicsoda. Hát, hozta a két oltási könyvet, ideadta, azt mondta, hogy olvassuk le a vonalkódot, aztán válogassam ki, hogy melyik könyv tartozik hozzá. Érvényes oltása, mikrochipje tehát van a kutyának, vékony nagyon, de nem súlyosan alultáplált. Mit tehet ilyenkor az ember? Átveszi a kutyát, és örül, hogy legalább őt sikerült megmenteni.
Sokszor elgondolkodom, hogy talán ezeknek az embereknek a gyerekei már nem fognak ilyet tenni, megfontoltabbak, empatikusabbak lesznek. De sajnos ha jobban végig gondolom ebben fognak szocializálódni, hogy a kutya csak egy tárgy, ha kell használom, ha nem, akkor eldobom. Ha kell veszek egy másikat, ami van attól megszabadulok: leadom, kidobom.Talán a mostani gyerekek ha falnőnek, akkor megértik, hogy a kutyák is éreznek, szeretnek, kötődnek. Talán... De addig még rengeteg kutyaszívnek kell darabokra törnie.
Hétfő
Néhány hete már figyeljük Pedrót, aki az utóbbi időben rengeteget vakarózik, főleg a hasán. Most sikerült elkapni, amikor épp a homokban heverészett, és döbbenten láttuk, hogy az egész hasa tiszta vörös, ami nagy valószínűséggel ételallergiára utal. El is kezdtük Pedró etetését allergénmentes táppal, aminek ő cseppet sem örült, és az első napot éhségsztrájkkal zárta.
Kisebb katasztrófa is sújtott a menhelyen: jobb kezünk, a mosógép elkezdte orrán-száján folyatni a vizet, így szervizhez fordultunk.
Kedd
A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően néhány kutyánk elkezdhette a menhelyi nagybetűs életet, vagyis társaságot kapott. Nagy szó ez Dacosnak és Zsarunak, akik hosszabb időt voltak kénytelenek egyedül tölteni annak köszönhetően, hogy mindennemű szocializáció nélkül érkeztek a menhelyre, és igen sok fejtörést okoztak. De ne rágódjunk a múlton, a lényeg, hogy mindketten megtalálták a helyüket, így elkezdődött az üres férőhelyek feltöltése.
Fricit Sziksósfürdőn találták elhanyagolt állapotban, és eddig ideiglenes befogadója gondoskodott a megfelelő ellátásáról. Szépen kozmetikázva, ivartalanítva, oltva érkezett az energikus kis fickó.
Ananász név nélkül, egy családi ház udvarából érkezett, ahol a házat eladó gazdáik egyszerűen ottfelejtették őt. Ennek ellenére egy nagyszerű természetű, idős hölgyet ismerhettünk meg a személyében.
Morzsi gazdától érkezett, nagyon fiatal, és hihetetlenül bizonytalan. Gazdájának egyszerűen nem kellett, mert a fiatal kutya túl nagyra nőtt, és ő nem tudja ellátni. Ellenben szívesen becserélte volna egy ivartalanított, kisebb fogyasztású blökire. Néha nehéz szavak nélkül átvenni egy-egy kutyát. Mondanom sem kell, hogy nem értette, hogy miért "nem áll az alku".
Szerda
Két fajtatiszta sharpei is menhelyre kényszerült, Bubut, és fiát Argost költözés miatt adta le a családjuk. Igen jól ápolt, szép küllemű kutyák, de mintha Argosnak valami problémája lenne a bőrével. Ezt közelebbről azonban nem tudtuk megnézni, ugyanis finoman szólva elutasítóan viselkedtek velünk az új jövevények. Nem ők voltak azonban az egyetlenek. Körülbelül egy hónappal ezelőtt érkezett hozzánk a nem túl barátságos Pajti, akit a gazdája azért vitetett el, mert otthonba költözik. Munkatársam már akkor érdeklődött, hogy mi fog történni akkor a szintén nem túl barátságos, apró méretű kutyával, aki marad, de a hölgy biztosan állította, őt visszafogadja az, akitől kapta. Ahogy az borítékolható volt nem így lett, így Diniért is menni kellett, mégpedig sürgősen, mert teljesen magára maradt.
Csütörtök
A mosógép problémájára fény derült: egy kiálló gomb, vagy dísz okozgatta a problémánkat, mert elszakította a dobtartó gumit. Sajnos rendelni kell az alkatrészt, így még pár napot biztos ki kell húznunk nélküle. Ez mindig nagy gond, hiszen folyamatosan szükségünk van a tiszta ruhákra.
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával menhelyünk állatorvosa 1 veszettség elleni védőoltást, 6 kombináltat, 11 veszettségi-kombináltat, és két mikrochipet osztott ki. Emellett délután sikerült sor keríteni a karantén féreghajtózására is.
Péntek
Néha szavakat nem talál az ember arra, ahogy az emberek a házi kedvenceikkel viselkednek: a reggeli első ellenőrzés alkalmával egy pöttöm, pár hetes kiskutyát találtunk a menhely kerítése melletti fához kötve, őt Kedvesnek neveztük el. Majd megérkezett Bobi és gazdája, ahol szintén egyik ámulatból estünk a másikba a kutya láttán. Mivel ő is chipes, kezd a Bobi név kezelhetetlenné válni a menhelyen, így a neve mellé egy római hármast biggyesztettünk, mint harmadik Bobi. Tehát immár vezetéknévvel is dicsekedhet.
Szombat és Vasárnap
Munkatársnőnk, Icu első találkozása Harmadik Bobival olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy a döbbenettől csak a vezetéknevét jegyezte meg, így módszeresen Harmadik Ropinak hívta új gondozottunkat, ezzel tovább bővítve új lakónk nevét immár Harmadik Ropi Bobi névre. Eddig egy névre sem hallgatott szegény, hát most miért ne lehetne neki három? Egyébként felettébb pozitív személyiségű kutya, aki azon felül, hogy úgy csóvál, hogy majdnem felszáll a levegőbe, még vigyorgással is kifejezi határtalan örömét.
A zivataros, esős, szeles idő ellenére Csilla, Tünde és Tamás ismét a menhelyen töltötte a szabadidejét. Fésülgettek, kutyát sétáltattak, segítettek, ahol tudtak.
Újabb kutyák érkeztek gondozásunkba: Muki lakásban élt, nagy szeretetben gazdáival, akik betegségük miatt nem tudják ellátni őt tovább. Tücsök egy családi házba tévedt be, akik ideiglenesen befogadták, amíg hozzánk nem kerülhetett. A héten beérkező kutyák közül egyértelműen Mukit viselte meg legjobban az új környezet, és a szeretett emberek hiánya.
Újabb váratlan kiskutya okozott némi fejtörést nekünk, őt az ötös út mellett találta reggel két állatbarát egy doboz mellett dekkolva a régi laktanyánál. A halálra rémült csöppség egy igazi kis Tündér, így mi másnak is nevezhettük volna el? Szegény picinek hatalmas köldöksérve van, és igen vékony, de bízunk benne, hogy élete immár jó fordulatot vesz.
Talán a rossz idő teszi, de idős Hercegünknek sem volt ma jó napja. Kóválygott, bizonytalanul ment, az ínye, bőre fakó, fénytelen. Szerencsére azonban az étvágya megvan, még akkor is, ha ez a nap egy kicsit szédelgősre, borúsra sikerült.
Egy hete sem volt, hogy Ali újból a frász hozta ránk, ismét rosszul lett. Mindig viccelődünk vele, hogy mennyi élete van, és lám, mindannyiszor bizonyította, hogy mennyire szeret élni. A hétvégén azonban bebizonyította, hogy mennyire törékeny az élet. Magatehetetlenül találtunk rá szombat délután az előkészítőben, amíg mi adományokat pakoltunk. Orra esett, nem tudott magáról. Pár órával később jobban volt, de éjszaka sűrűn felijedtem, hogy mi lehet most Alival. Reggel nagyon rossz állapotban találtuk, már csak a lélek pislákolt benne, azonnal orvoshoz vittük. Köszönjük dr. Bárkányi Pálnak, hogy ilyenkor is a segítségünkre volt. Nem kecsegtetett semmi jóval, csak eggyel, hogy csodák vannak, és az esély mindenkinek jár. Idős kutya, akinek a szervezetét megviseli már minden, de él a remény, amíg ő fel nem adja. Én elsirattam, miután ő bizonytalan lépteivel hozzám indult, hogy öreg fejét a combomra tegye. Aztán újra összecsuklott, és az orvoshoz már nem a saját lábán ment, csak feküdt magatehetetlenül az ágyacskájában. Folyamatosan az a kép vibrált a fejemben, ahogy a fejét a lábamra tette. Talán akkor, utoljára?
Köszönjük a 157 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások