A bevezetőm ezúttal egy idős menhelyi kutyáról, Dodóról szól, aki hosszú utat járt be, és úgy tűnik, hogy végleges otthona a menhely marad.
Aki pár alkalommal már önkénteskedett a menhelyen, az bizonyára látta már Dodót, és könnyen elképzelhető, hogy valami emléke is van róla. A többségből félelmet, bizalmatlanságot vált ki hatalmas termetével, méltóságos, de lassú mozgásával. Sokan emiatt nem is merik megsimogatni, és tartják a távolságot. Dodó pedig egy igazi bohóc, aki nagyon szereti az emberek társaságát, a sétákat, de szeret játszani a többi kutyával, bújni, a figyelem középpontjában lenni, és persze enni.
Dodó azonban nem volt mindig ilyen. Első alkalommal amikor a menhelyre érkezett maradandó élményt hagyott a gondozókban, akiknek többször menekülőre kellett fognia. Akkoriban Dodó kutyát sem tűrt maga mellett. Röszkén találták egyébként, ahol a megtaláló család éppen a viselkedése miatt nem merte megtartani, így mennie kellett, menhelyre került. Mikor az oltásait megkapta, átesett az ivartalanításon, akkor jelentkezett érte egy idősebb férfi, akinek nagyon megtetszett Dodó erősen domináns természete. Csakhogy az együttélés nem sikerült zökkenőmentesre, mikor az oltást akarta Dodónak beadatni, a kedves gazdi kis híján terítékre került, így annak rendje és módja szerint jött is vissza az egy éves kitérő után. Én akkoriban kezdtem a menhelyen dolgozni, hallottam róla a többiektől, sőt, önkéntes koromban még láttam is, ahogyan pöffeszkedik a kennelben.
Amikor átvettem (mert én vettem át) Dodó jól megröptetett a fák között, mert súlyban kb 2-3 kilóval többet nyomott nálam. Levettem a pórázt, aztán iszkiri. Hetekig ment a barátkozás, amikor már azt hittük minden oké, akkor megint feltéptük a kennelajtót, mert Dodó bepipult. Aztán egyszer csak összeszoktunk mindannyian. Unta egyedül az életet, hát társat kapott. Először csak jó természetű szukákat, és ahogy telt az idő, a morcos Dodóból egy cammogós középkorú úr lett. Lassacskán elmúltak a problémái a világgal, és az idősek udvarába került, ahol immár békésen megfér kannal, szukával, önkéntessel, dolgozóval, látogatóval, mindenkivel. És akkor, ott elkezdett Dodó valódi énje kibontakozni, aki egyáltalán nem mogorva, inkább játékos, csak nem tudja hogyan kell játszani. Nem akaratos, pusztán az élet tanította, hogy amit lehet szerezzen meg. Azóta Dodó az udvar bohóca, aki játssza a nagyszájú menőt, de mindenkivel jóban van, mert jóban akar lenni. Elkísér minket mindenhová, és mindenre kíváncsi. A héten a macskaházat takarítottuk, és egy fekhelyet szerettem volna kimosni. Dodó odaosont, elkapta a fekhely másik részét, és hatalmasat játszottunk az udvarban. Húztuk-vontuk, néha hagyta, hogy nyerjek, néha én hagytam, hogy nyerjen. Annyira gyerek volt azokban a percekben. Végül nekiadtuk, mert tudtuk, hogy 10 perc múlva már nem lesz neki érdekes, hiszen nem húzza a másik végét senki. Gondolkodtunk, hogy talán kibontja a varrásnál, és gondolkodtunk Icuval: elvegyük tőle?
Nem, nem volna szívünk...
Hétfő
A menhelyen ma nem győztük a gombjainkat fogdosni: elérkezett az éves kéményseprés ideje, amiben még semmi különleges nincs, csakhogy mikor végzett a kéményseprő, fél óra múlva újra érkezett valaki. Ismét egy kéményseprő, aki szintén fel akarta mérni a kémény állapotát, de jeleztük felé, hogy ez épp az imént megtörtént, és felettébb gyanúsnak ítélte, így hosszas telefonálásba kezdett. Végül elfogadta, hogy valaki már járt itt, de az ügy végére akar járni, hiszen neki kellett volna a munkát elvégeznie. Bárhogy is legyen, nekünk szerencsét hoztak: egy nagyobb mennyiségű füstölt bordaporcot kaptunk adományba, és persze nem is számítottunk rá.
Kedd
A főtt bordaporc illata bejárta a menhelyet: a gondozók a bablevest emlegették, a kutyák pedig türelmetlenkedtek, hogy mikor osztjuk már az ebédet.
Hamu, Jonatán, Márió, Bullcsi és Olivér azonban csak holnap fogják megízlelni a bordaporcot, mert ma ivartalanításra utaztak, így nem ehetnek. Az ivartalanítással egybekötve mindenki túlesett a szívféregteszten is: egyedül Jonatán lett pozitív.
Új kutya érkezett a menhelyre, akinek Pajti a neve, és nem barátságos. Gazdája azért kérte a menhelyre szállítását, mert otthonba költözik, és senki nem akar a kutyáról gondoskodni. Pajti rémült, és ellenséges. Behúzott farokkal morog a házból, ha bárki közelít. Bordaporc ide, vagy oda, a stressz, a félelem nagyobb úr, mint az éhség.
Szerda
A szerdai napunk csendes, nyugodt volt. A tőlünk nem messze lévő Kulipintyó Csárdától jelentgetnek folyamatosan egy idős barna kutyát, akit igyekszünk szemmel tartani. Egy vásárlójuk látni vélte, hogy egy autóból dobták ki, de sem rendszámot, sem autó típust nem tudunk.
Csütörtök
A menhelyi autó egész nap szervizben volt, így ki sem mozdultunk, de bőven akadt teendőnk. A reggeli ellenőrzések alkalmával azonnal feltűnt, hogy Antónió nem jött üdvözölni, pedig mindig ő a első. Hamarosan meg is találtuk, egy kutyaház mellett feküdt búskomoran. Biztosak vagyunk benne, hogy kullancs okozta a gondot, így megkapta a szükséges gyógyszereket. Antónió tavaly is babéziával kezdte a tavaszt. Nagyon szeretik őt a kullancsok. Nem ő volt az egyetlen, akit rossz bőrben találtunk: a pár napja érkezett fiatal Evra nem a megszokott módon viselkedik, bágyadt, rosszkedvű. Elkülönítettük. Viselkedése egyértelműen parvóra utal.
A szokásos állatorvos vizit ezúttal sem maradhatott el: 2 veszettségi oltás, 7 kombinált oltás, 1 chip, és egy veszettségi-kombinált oltás lett kiosztva. Szívféregteszten esett át a nemrégen visszakerült Polett, ő negatív lett. Kármin szívféregtesztje azonban pozitív lett.
Péntek
Reggel munkatársnőmmel fél-háromnegyed órás csúszással kezdtük a napot, sikerült a menhelyre elcsalni a barna kis tacskót, akit folyamatosan jeleztek a Csárda mellől. Csakhogy mikor be akartuk csalni egy udvarba, vagy pórázt akartunk rátenni, akkor rögtön kereket oldott. Amikor feladtuk, akkor újra utánunk jött. Ez a "játék" elég időigényesre sikeredett, de végül sikerült egy udvarba becsuknunk, ahonnan már nem volt menekvés.
A betegek ellenőrzésével folytattuk a napot: Antónió sokkal jobban van, Evra állapota egyelőre változatlan.
Jonatán a bekerülése óta rengeteget változott előnyére. Kinyílt előttünk, bár félénk maradt, mégis keresi a társaságunkat. Mivel a többi kutyával nem volt gondja, így a nagytestű idősek udvarába, a nagyudvarba került. Hihetetlenül boldog, és felszabadult. Ugyan a többiektől még tart, de igyekszik barátkozni a maga módján. Egész napos elfoglaltságot talált magának az új udvar feltérképezésével.
Szombat és Vasárnap
Ez alkalommal három kutya indult útnak Németország felé, hogy megkezdhessék gazdis éveiket: Morgen, Tüzes és Betti ma este már családban fognak aludni.
A hétvégén elkezdtük újra az összes menhelyi kutya szívféregkezelését, hiszen a jó időnek köszönhetően már megjelentek a szúnyogok.
Kármin egyik kölykét, Kamillt kellett kivenni a kölykös udvarból, ugyanis rosszul eszik, sokat fekszik. Ő jelenleg elkülönítve, vitaminkúrával várja, hogy erőre kapjon, és csatlakozhasson újra a társaihoz.
Linda
Hozzászólások